Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-04 / 5. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Egész évre..............................8— kor. Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Fél évre . . . . .................41— „ Neg yedévre ..........................2* — „ Laptulajdonos és kiadó: Eg yes szám.........................—-20 „ a wanykároyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rénnentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Nemzetiségi kérdés, gazdasági szempont Az újabb időben ismét sűrűbben esik szó a nemzetiségi kérdé-ről. A napilapok állandóan közük, hogy a kormány tárgyal a nemzetiségi vezérekkel és a tárgyalások eredményei a nemzetiségeknek adandó bizonyos kedvezmények lesznek, amelyek árán a kormány számit arra, hogy a nemzetiségi vezérek mindenkori támogatói lesznek a kormápy politikájának. Kétségtelen, hogy a nemzetiségi kérdés az utóbbi időben nagyon égetővé vált, s annak megoldása elodázhatlak A magyar népet egy mindig erösbödő nemzetiségi gyűrű veszi körül, amely különös erőre kapott a Balkán-államok legutóbbi győzelmes harcai folytán. Az a téves felfogás lett úrrá a nemzetiségi lakosság körében, hogy ők most már mindent merhetnek, hogy ők ma már legalább is egyenrangú tényezők lettek azokkal, akiknek Magyarország földjéhez ezeréves történelmi múlt és a szentesített törvények alapján legtöbb joguk van, t. i. a magyaroknak. Innen magyarázható az, hogy a közvéleményben táplálékot nyerhetett a nemzetiséggel való alkudozás, paktumkötés sűrűn felbukkanó hire. Ped:g hát a nemzetiségi kérdést paktumokkal megoldani nem lehet. 1848-ban Windischgrätz herceg azt mondta a jog, törvény és igazság alapjáp álló magyar küldöttségnek : Lázadókkal nem alkuszom. Mennyivel jogosabban mondhajuk mi mindenkinek, aki itt Magyarországon akár oláhnak, akár tótnak, akár szerbnek vallja magat s ez aV'.pob akar kivételes jogokat vagy engedményeket: Lázadókkal nem alkuszunk. Az ilyen engedményekre, kivételes elbánásra vágyók nem állanak tételes törvényeink alapján, tehát lázadók. Ök ebben a hazában maguk részére külön hazát akarnak teremteni, tehát az ország szétforgácsolására törekszenek, ami szerintünk nagyobb bűn, mintha ugyanezt külső ellenség akarná megcselekedni. A nemzetiségi kérdés kezelésénél a hibát mindig ott követjük el, hogy elismerjük ennek a fogalomnak létezését: nemzetiségi vezér. Ilyesmi nincs. Van nemzetiségi izgató, egyik talán hangosabb szavú, mint a másik, de vezér nincs. Kiadott nekik vezéri mandátumot? Senki. A legtöbb nemzetiségi vezér zsíros pö- rökre vágyó fiskális, vagy pénzintézetének nagyobb nyereséget biztosítani akaró bankdirektor, vagy mandátuméhes és mellőztetésén kesergő pap, akire vezéri méltóságot a nép maga egyáltalán nem ruházott. Az elégedetlenség íolyiouos szitásával jutottak némi kivételesebb szerepkörhöz, de bizony a gyapjút ép úgy lény Írják a saját nyájukról, mint bármely idegen, tegyük fel, a magyar birkáról. A nemzetiségi kérdés megoldása szeRUBLETZKY KALMAN női- es iiridivat-ärksliMxa fACYRAROLY, Deák-tér 18. Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, hész fehér ne- miiekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben. TÁRCZA.-mmÉrtesítő kiosztásakor. Apuskám ! Nézze, nézze itt van — S térdemre mászik boldogan — Az értesítőm! Ki is kaptam, Sokszor voltam miatta bajban, De mért könnyezik ? . . . baja van ? Fiacskám, hctgyjd el . . . Gondolatban Elmém kissé messzire vitt. Kicsi vagy még . . . Mire felnősz majd Ki tudja mért, s ki hoz reád bajt ? — Mindig nem őrzöm lépteid! Elméláztam ... A sok emlék közt Egy kép köribém andalog . . . Egy fiú, mint Te, küzdött, fáradt, Mig bevette a nehéz várat, Célját elérte ... s itt vagyok ! Célhoz értem ? . . . Nem, nem ! Hazudnék I Hisz messze még az ideál! Körébe voltam . . . Perc . . . Lesiklott . . . ] Jó, ha csillan, nagy néha, itt-ott . . . A költészet sugármái. De most, de most . . . Hát mit is szóljak ? Hogy mondjam el: — mit érezek — E boldog, buksi, szöszke fejnek ? Hogy mennyit rám ki nem eszelnek A naqy, tanult, bölcs emberek ?! Handle József. Élet. Amit én élek, ez már talán nem is élet, Csak amolyan szomorú, hosszú, gyászos halódás, Az én szivemből régen kihalt már öröm, reménység, Nincs benne béke, nincs melegség; csak gyötrelem. [csak csalódás; Volt ezer vágyam, ezer színes, ezer dőre álmom Elérhetetlen célok után törtem, futottam vakon S most fázva, dideregve, meglopva, megcsalva állok Ezen a kietlen, sivár, puszta vándoruton. És vigasztalan nagy feketeséggel - látom, már jő a vég, Az éjszakát, amelyen keresztül menve vár abékeréve 0, gyászos fekete felhők egy fáradt vándor jő itt, Csak most, csakmost ne álljatok az útja elébe! . . . A túloldalon, mintha már derengne is a hajnal, Létha vize felett, már pirlcadna az ég 0, hadd legyen most az utam világos . . . S azután legyen bár örökös sötét! Létemnek immár úgy sincs semmi célja Csak görnyedve hordom már nehéz terhed — Elet Láttam letűnni vágyat, szerte fosztani álmokat És örömleien sok gyászos, kínos évet. De ott, a túlsó parton, talán másképpen lesz, Lehet feledni majd, ha elült a vágyam — És lehet majd még tovább szőni az álmot Nyugalmas, puha, csendes siri ágyban! Fehér Ákos. mODERN RUHAFESTES MTI |TÍ jrn ni j GALLÉROK GŐZMOSÁSA BÁRMILY DIVATSZINRE I #4 J L i\ T ML tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A rom. kath. elemi fiúiskola mellett.)
