Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-29 / 30. szám
4 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE is, kik a pályamunkák jutalmazására 210 koronát adományozni szívesek voltak. Az Önképzőkör könyvtárát is gyarapította s 800 koronás millenáris alapítványa is van, melynek kamatait a magyar irodalmi és történelmi pályaművek jutalmazására fogja fordítani. A „Segítő egyesület11 21-ik évi pályafutásán szintén Sróff Gabor tanár elnök vezetése alatt ez évben is „teljesítette szép és nemes hivatását : a szegényebbsorsu jó tanulók segélyezését.“ Az egyesület vagyonát a Konviktus alapításakor felhasználták. Hogy mennyi e vagyon, az Értesítő nem közli, de bizonyára e vagyon, kamatait fordította az egyesület segélyezésre. A jelentés ugyan erről nem szól, csak annyit mond, hogy „jelenben az egyesület vagyonát képezi a könyvtár (700 kötet) és körülbelül 500 K-nyi összeg“ s 38 tanulónak adott ki 352 könyvet használatra 700 K értékben. „Az ifjúság vallásos és hazafias “érzelmeinek ébrentartására“ a tanév folyamán 5 ünnepélyt tartott a főgimnázium. A közönség nagy érdeklődésével lefolyt ünnepélyek részletes műsorát is közli az Értesítő. E helyen is örömmel szögezzük le, hogy a főgimnázium ezen igazán szép, kedves, lélekemelő ünnepélyei iránt a szülők s a nagyközönség rendkívül meleg érdeklődést tanúsítanak. Az ünnepélyek rendezésében s a nagy sikerben az oroszlánrész a fáradhatatlan Braneczky József tanárt illeti. A „Fontosabb hivatalos iratok“ c. fejezetnél 2 miniszteri leirat — hogy úgy mondjuk — szúr szemet. Az egyik, hogy a miniszteri leirat szerint „a román nyelv fakultativ tanítása nem indokolt.“ Nem tudjuk, hogy ez általános leirat-e, amely minden főgimnáziumhoz leérkezett, avagy direkt csak a nagykárolyi főgimnáziumnak szól. Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor mérlegelésre mindenesetre érdemes, mert hiszen akkor valaki, vagy valakik kérelmezték, hogy gimnáziumunkban a román nyelv fakultativ tanítása engedtessék meg. Kérték pedig ezt a statisztikai kimutatás szerint a 12 oláh tanuló közül azon 6 tanuló részére, akik szegények oláhul nem tudnak (1. 50 lap.) A miniszter azonban a román nyelv tanítását — éz idő szerint még — nem tartotta „indokoltnak.“ A másik miniszteri rendelet szerint pedig „a hitoktatók nyugtái abban az esetben is lát- tamozhatók, ha a hittant a tanulók anyanyelvén tanították.“ Tudvalevő dolog, hogy a volt igazgató: Cseh Lajos sokat fáradt és küzdött, hogy a román tanulók is magyar nyelven tanulják a hittant. (Ugyanis csak ezek hitokla- tója ragaszkodott a nem magyar nyelvű hitoktatáshoz.) A volt igazgatónak sikerült is kiküzdeni, hogy az oláh tanulók is magyar nyelven tanulták a hittant, sőt a hittani órában magyar nyelven imádkoztak is. E vívmányt most a miniszteri leirat ledönti s igy bevonulhat ismét a főgimnázium falai közé a román nyelv — egyelőre csak a hittani órában. Történik pediglen mindez most, amikor az uj püspökség létesítésével a gör. kath. istentisztelet nyelve többé nem román, hanem magyar s csak kis részben j ógörög. Ha csak a mi főgimnáziumunknak szól j a miniszteri leirat, akkor — úgy látszik — a 1 gimnázium volt igazgatójának kitartó, erélyes j küzdelmét koronázó győzelem — sehogy sem tetszett valakinek, vagy valakiknek, mert közbelépve, ime sikerült a régi intézkedést felborit- tatniok. A gimnáziummal kapcsolatos Szent László Konviktus nagyarányú, hatalmas fejlődéséről j értesülünk a jelentés kapcsán. A fejlődést megbénító nagy tartozást (72.000 K) a miniszter! fejedelmi adományával (65.000 K) elhárította a j feljődés útjáról. Hogy mily égető szükség volt már a miniszteri segélyre, kicsendül a jelentés rendkívül petszimisztikus hangjából. (Fény-utcai i magtár-palota.) Hála a gondviselésnek, hogy a „sokszoros és sokirányú könyörgés“ végre is meghallgattatásra talált. így a nagy tartozástól megszabadulva, e nagyszabású intézmény a bölcs vezetők lelkes fáradozása és ügybuzgalma révén immáron a felvirágzás korszakába lépett. Kisérje áldás továbbá munkájukat is ! — A lefolyt tanévben annyi tanuló lakott, amennyire a Konviktus be van rendezve t. i. 40. Szervezték a második felügyelő tanári állást is s igy most a Konviktus élén egy igazgató és két felügyelő tanár áll. Miután az idei Értesítő nem szói a tanári kar irodalmi, társadalmi működéséről, azt mi sem ismertethetjük. Az Értesítő többi részében felsorolja a főgimnázium személyzetét, a tanítás anyagát, a j szertárak gyarapodását, az ifjúság érdemsoro- I zatát stb. E szerint a főgimnáziumban 14 tanár működik (10 rendes — 8 egyházi és 2 i világi — és 4 helyettes tanár), van iskolaorvos és 5 hitoktató s a céllövészet tanára. „A tanítás anyaga“ c. hosszú rovat felsorolja osz- ! tályonként a tankönyvek címét, a rendkívüli tárgyakat (gyorsírás, tanára: Sróff Gábor; szabadkézi rajz, tanára: Jenser Mihály; egészségtan, tanára: dr. Kovács József (a jövő tanévitől kezdve: dr. Brugós Gyula); céllövés, vezetője: Sarvay János honvédfőhadnagy ; műének, zenekezdők és haladók részére, tanar: Braneczky József; zenekar, vezetője szintén Braneczky J.) Az V—VII. osztályban 9—9, a Vlll-ban 8 j magyar dolgozatot készítettek a tanulok, tehát kb. havonként egyet. Az ifjúsági és tanári könyvtár részint vétel, részint ajándék utján tekintélyesen gyarapodott. „Az ifjúság érdemsorozatánál11 a tanulók neve, vallása stb. a tantárgyakból nyert osztályzattal van feltüntetve. Az osztályzat kinyomtatása réges régi, elavult dolog. Igazán felesleges, mely már a mai kornak egyáltalában meg nem felel. Lehet, hogy majd e kérdés részletes bírálatára még visszatérünk. A nagy gonddal és pontossággal összeállított „Statisztikai kimutatásról“ már ismételten megemlékeztünk, azért itt röviden csak néhány adatot említünk, Beiratkozott: 356 tanuló, önként kimaradt: 34, inagántanulásra tért: 5, osztályvizsgálatol tett: 316, nem: 4, felvétetett 6 fiú és 3 leány magántanuló. Á 326 osztályvizsgát tett tanuló közül: 146 róm. kath., 55 gör. kath., 53 ref., 9 cv., gör. kel. 1, unitárius 1, izrálita 61; magyar 310, német 3, tót 1, oláh 12. Egy órát sem mulasztott 70, igazoltan mulasztott 239 tanuló 7473 órát, 7 tanuló igazolatlanul 21 órát. Az Értesítő a jövő iskolai évre való tudnivalókkal zárul. (Folyt, köv.) Holmi—Egymás. Hova-hova Wolfran ur. (Kérdezi egy károlyi kereskedő a siető kol- legájál.) Megyünk . . . megyünk . . . (szól szomorúan.) De hova ? Tönkre kérem . . . tönkre ! A Kossuth kert gondozása ellen nincs semmi kifogás ... de a Kossuth szobor talpazata melletti dombocska nagyon gazos, pongyola pitypangos ... A nagy melegben a hölgyek nem igen szeretnek gyomlálni, de Marosa biztosan rendbe fogja szedetni mielőbb. . * * * A Szilágyból utazók panaszkodnak, hogy vonatuk nem a várótermek, s nem az éttermek mellett áll meg, hanem ettől jó 100 lépésnyire ; — úgy hailjuK most ezen úgy segit- uek, hogy az éttermeket és várótermeket kifogják cserélni a feladási raktárral. — (Beküldetett.) * * * Személyi hir. Peiffer Ede városunk közbe- csületben álló főszámvevője, f. hó 26-án d. e. 11 óra 05 perckor a börvelyi gyorsvonattal a káhnándi kirbájra utazott. valcert játszott. A szárnyas ajtók helyein mindenütt csak félrehúzott drága szőnyegek lógtak | és a szabadon hagyott nyílásokon az ötödik vagy hatodik terem után télikertet láttam, középütt egy működő szökőkuttal. Ámultam-bámultam és egy szót sem értettem. De semmi sem tart örökké, jött a ház úrnője — selyempongyolában, mint ahogyan a régi szeretőjét várja a kacér asszony — én azonban nem siettem a bókolással és nem volt kedvem a szépségének bámulására. Odarohantam hozzá és összetett kézzel könyörögtem neki: — Ki vagy te rejtély-asszony ? Megtudom-e már végre ? — Csak csendesen, barátom — intette le a hevességemet. Először is üljünk le szépen, ügy. Nos, bámul ? — Bámulok. Nem győzők eléggé bámulni. Ez a fény, ez az előkelőség, a palota, a lakájok, ezek a bútorok itt, mindez az öné ? Mosolygott. — Persze, hogy az enyém. — Miből, honnan, kitől ? Melyik Krözus- nak telik arra, hogy az asszonyát ilyen kalitkába helyezze el? — Egy Krözusnak talán nem is telne erre, de soknak, valamennyinek mindenesetre. — Nem értem. Hát nem egy férfi adja mindezt? Több? — Több. — Kezdem érteni. A Krözusok idejárnak. De hogy csinálja azt egy ügyes asszony ? Hogy egyszerre ne jöjjenek, hogy soha össze ne találkozzanak ? — Egyszerre is jönnek, össze is találkoznak. Elég nagy a palotám. — Megint nem értem. Hát miért járnak ide ? Nem azért, mert a szerelemre szomjaznak ? — Dehogy nem ! — Nos akkor? — Nos? Én ámultam, Mariska pedig kacagott. És közben szép csendesen áthajolt a kereveten, belenyúlt egy sarokban álló asztalka fiókjába és kivett egy zöld bársonykötéses albumot. — Micsoda album az a kézében ? — Ez — mondotta a legtermészetesebb hangon — egy egész egyszerű kis album. — És mi van belül ? — Fényképek. — Micsoda fényképek ? — Női fényképek. — És kit ábrázolnak ? Mariska odatette elém az albumot. — No, nyissa ki, nézze meg. És ha akar, választhat is belőle. Keresztülfutott rajtam a vér: kezdtem érteni az egészet. — Ezek hát olyan nők? És itt találkoznak 1 — Igen. Az én palotám, az én szalonjaim nyitva állnak előttük. — Tehát tényleg van ilyen album és valóban vannak olyan nők ? — Maga kis ártatlan ! Persze, hogy vannak. No csak nyissa ki, nézzen bele. Talán lesz köztük egy pár ismerős arc is. Az ember sohasem tudhatja. És biztosíthatom arról, hogy az én albumomban kizárólag csak finom, tisz- | tességes uriasszonyok és leányok képei kapnak helyet. — Nem igaz, hazudik! — kiáltottam föl és szerettem volna megvédeni minden asszonyt a gonosz vád ellen. Mariska nyugodt maradt és biztatott: — Csak nyissa ki és nézze meg. Én nem pózolok, nem füllentek, itt a bizonyítékom: az album. Gyorsan átlapoztam. Diszkrét, finom fényképek voltak benne, csupa úri dámák hatásos fotográfiái, egyiket-másikat szinte ismerősnek találtam, de nem mertem jobban megnézni, gyorsan tovább lapoztam, a magam szemérmessége nem engedte, hogy megállják egy képnél. Szőke, barna, koromfekete és vörös- hajú nők, Junói termetüek és a meleg gömbölyű formák pompájában tobzódó testek, sok, talán száz is, de a szemüket nem mertem megnézni, égetett ez a könyv, minden uj lapja meggyötört. Gyorsan összecsaptam és eltoltam magamtól. — Nos? — kérdezte Mariska. — Rettenetes 1 — Dehogy rettenetes. Nagyon is kedves, kényelmes és kellemes intézmény. A csókok gurmandjai idejönnek, választanak a fejedelmi zsákmányból és én elhozom nékik. — És ők eljönnek? Ezek a finom ürmök, akik odakint az életben a szépség, a tisztaság mintaképei ?
