Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-22 / 29. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. julius 22. 29. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE TÁRSAD A_L M IJETILA P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........ 81— l<or. Fél évre .............................4-— „ Ne gyedévre .... . . 2‘ — „ Egyes szám....................—'20 „ Tanítóknak egész évre . . 6-— „ Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petófi-nyonula Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 BérnieiiLHlen levelekül előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiliter sora 51 üli. Kéziratok nem adatnak vissza íí’i ' % . * Bú^ a gép a tarlón . .. Folyik az aratás. Peng a kasza. Daltól hangos a mező. A sok aggodalom, félelem napjai véget értek a falvakon, pasztákon és immár felhangzik a cséplő bugása, a magyar nép tűiének édes zenéje. Sok viszontagság, a természet sok fenyegetése előzte meg már a múlt ősztől fogva, amikor a holdak százezrein nem fakadhatott ki az őszi vetés reményt nyújtó zöld tengőre. Majd a zord tavasz ejthette hirtelen kétségbeesésbe a gazdái, akinek a maga baján kívül a nemzetközi pénzhiány és a drágasig súlyát is kell éreznie. Csak az ismert közhelyet kellene ismételnünk, ha megint azt emlegetnék, hogy Magyar- orszagra nézve mind e napig milyen életkérdés az aratás. És lesz még nagyon sokáig; sőt ha teljesen át is alakul az ország nem túlnyomóan nyerstermelő országgá; hazánk földalkati sajátságainál fogva akkor is az uralkodó tényező a mezőgazdaság lesz az ország anyagi, sőt szellemi életében is. Mert még a kultúra szükséges anyagi eszközeinek is a mezőgazdaság az alapja. Ezért kell döntő jelentőségűnek tekintenünk az aratást, amelynek viszonylatai egyébkent kihatnak a magyar pénzpiacra, amely tény legjobban jellemzi a mezőgazdasági termelésnek elsőrendű befolyását a nemzet összes életjelenségeire. Nem szükséges tehát úgynevezett agráriusnak, még földbirtokosnak sem lennie az embernek, hogy belássa a mezőgazdasági erdekek védelmezesének és fejlesztésének szükségéi. Nem helyes tehát az ipari vagy kereskedelmi érdekeket úgy felfogni, hogy azok a mezőgazdaság ellen irányuljanak, mert ezzel gazdasági életünk fáját téphetjük ki természetes talajúból ; viszont a mezőgazdaságnak előmozdítói köze, amelynek segelye nélkül sok értéket veszíthet, sőt meg is fenekük. — Ha valahol, nálunk helytelen és káros két ellenséges táborra osztani a fögazdasági tényezőkéi. Iparunk egyáltalában még nem oly erős, hogy megállhasson a mu ■:£ lábán. Süt „mint természetes folyomány, de különösen nálunk, ; a még bizonyos tekintetben hagyományos gazdasági viszonyok közt éppen azokban az ágakban fejlődött az ipar, amelyek a honi nyers termékek feldolgozásán alapulnak; a többi ág nagy részt még mindig mesterséges lélegzéssel I tartott és mesterséges melegen táplált embrió. De társadalmi ag, politikailag a nemzeti kultúra ! szempontjából azért is kell ragaszkodnunk a töldhöz, mert a nemzeti erőnek leghatalmasabb forrása. Iparunk még nein szövődött át eléggé a nepizeti elemmel; nemcsak egész sereg vállalkozó és tőketulajdonos idegen, hanem a munkások jó nagyresze is. Különös, de valósággal úgy van, hogy a kivándorlóknak az a része, mely kénytelen-kelletlen megbarátkozni Amerikában a legnehezebb fajta ipari munkával, ; leszáll a bányába, amely ott nem nyújtja azt a gondos életbiztosságot, amit itt a törvény megkövetel a munkáltatótól: itthon Magyarországon nem kapható erre a munkára. A föld- mi vetésből már meg nem élhető elemnek csak egy kisebb része áll be ipari munkásnak; akiben egy kis szerencse kereső élelmesség vagy ! vállalkozó szellem mozog, az inkább kivándorol, vagy hogy ott reménye szerint sok pénzt keressen, vagy hogy ott is földet szerezhessen. Az a ré§z azonban, amely áttér az ipari munkára, még inkább pedig az, amely csak az év bizonyos szakában, mint a cukor vagy szeszgyárakban a téli cainpagneban vállal munkát, földjét pedig nem hagyja el: ez a legértéke-? í sebb munkáskéz, amelyet gyámolitani, erősíteni 1 kell. A magyar mezőgazdaságot az fogja virágzóvá tenni, ha a tél nem fog többé renyhe Az összes nyári kelmenjdonságokból gyönyörű választékkal szolgál RubletzkyKálmándivatárnházaNagykároly TARCZA. Akkordok és egyéb aktuálitások. Irta : Fehér Ákos. — A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. — A szomorú véget ért Trónörökös-pár esete eleveníti fel lelkemben ezeket a régi epizódokat, aprócska kis eseteket, amelyek nekünk, magyaroknak mégis kedvesek, becsesek nagyon. Fenti címemben akkordokról, zenei akkordokról szólok. Egy kissé disszonáusan hangzik ugyan, hogy most, amikor még alig hangzott el a gyászos rekviem szomorú akkordja a koporsók felett — zenéről, vidám nótákról csevegek. Ám mentségemre siet az az aktuális körülmény, hogy nem magam vagyok az első, aki ebbe a gyászos hangulatba vidám melódiákat akarok hirecske alakjában tudatták a lapok, hogy az uj Trónörökösünk öccse, Miksa főherceg inkognitóban Abbáziában járt s egy magyar kávéházban, a tulajdonos előtt azon kívánságának adott kifejezést, hogybigány-zenét szerelne hallgatni. A kávés készséggel igyekezett teljesíteni az óhajtást; de mire a zenészek megérkeztek. a szigorú rendőrség leleplezte az in- kognitós főherceget s olyan nagy aparátussal buzgólkodtak fenséges életét megvédeni, hogy a főherceg szinte menekülni volt kénytelen a kellemetlen őriztetés elől. így elmaradt a nóta, a magyar dal, amelyet — úgy látszik —■ kivétel nélkül minden ifjabb Habsburg igen szeret (?) Amikor még Hohenberg hercegnőt csak, mint a bájos és szép Sophie comtessét ismerték Pozsonyban, Ferenc Ferdinánd gyakori vendég volt Frigyes főherceg házában s úgy ott, mint Lónyaiéknál gyakran megesett,, hogy a szép, zárkózott embernek lelke sokszor elmerült a magyar nótáknak gyönyörű melódiáiban. Különösen kedvelte a: „Káka tövén költ a ruca“ cimü zamatos magyar nótát, amelyet sokszor énekelt az illusztris magyar urakkal. Kicsi kis epizód ez egy olyan ember életében, akinek percekre van beosztva minden cselekedete; de a jó magyar urak, akiket még egy magyar nóta is fanatizálni képes, ha azt olyan embertől hallják, akiről, illetve, akinek jövő terveiről vajmi keveset tudnak; vajmi keveset sejtenek, s optimista leikeikkel csüngtek azon az emberen, aki a magyar trón várományosa volt ... és jó előre boldog álomban ringatták sziveiket. Hogy is ne: mikor a jövendő magyar király, magyar nótákat énekel. — Kinek is jutott volna ezek után eszébe igy gondolkozni: — „Szomorú a magyar nóta, háromszáz esztendő óta“ stb. . . . Bizony, talán senkinek, mert a szomorú magyar nóta is könnyen elviselhetővé válik akkor, ha azt dinasztikus érzelmű lelkes magyarokkal a maa gyár király együtt énekli. ■■■■■■ ■ P4RÍD1 VEK fölerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ Kívánatra szívesen speciális ajánlattal szolgál. u m
