Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-08 / 27. szám
i, Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb estése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! NAGYKÁROLY ES VIDÉKE Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. «w Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek Haufíel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59 Felkérem dr. Vetzák Ede alelnök ural, hogy szíveskedjek az idevonatkozó indítványt, előterjeszteni. A Dr. Vetzák Ede ügyvéd által megfogalmazott indítványt Peehy István vármegyei fő-1 jegyző olvasta ezután fel, mely így hangzik : 1. Határozza el a gyászgyüles, hogy Ö cs. és kir, fensége Ferenc Ferdinand trónörökös és fenséges neje elhunyta lelett érzett mély fájdalomnak és igaz részvétének jegyzőkönyvében kifejezést ad és em'éküket megörökíti. 2. Trónörökösünk 0 fensége és fenséges neje lelkiüdvéért tartandó gyászistentiszteleten küldöttscgileg ri szt vesz. 3. Feliratot intéz a miniszterelnök úrhoz azzal a kérelemmel, hogy kegyeskedjek tolmácsolni az egyesületek tiszteiettejjes igaz, mély | részvétét a trón zsámolyánál és részvétét fe-, jezi ki a hercegi árváknak. A . hercegi árvákhoz intézett részvétirat igy i hangzik : Fömagasságu Hohenberg Zsófia hercegnő Konopist. A Magyar Szent Korona országai Vörös-1 keresztegyletének nagykárolyi fiókja és a j nagykárolyi Nőegyesület mély fájdalommal I és igaz megilletődéssel értesült Fömagassá god fenséges szüleik tragikus elhunytéról. A tegnapi gyászgyüles határozatából ki- j folyólag méhs-ges részvétét fejezi úgy Fő-! magasságodnak, mint a Főmagasságu hercegnek pótolhatlan, végtelen nagy veszteség felett. Találjanak megnyugvást abban a gon- j dolatban, hogy a forrón szerető szülői szív a túlvilágon is őrködik szeretettéi felett. Fömagasságtoknak teljes hódolattal: Serlyné Móricz Ilka sk. Dr. Vetzák Ede sk. Gr. Károlyi Istvánná sk. alelnökök. elnök. A közgyűlés az indítványokat egyhangúlag elfogadta. Csaba Adorján főispán, egyesületi tag emelkedett ezután szólásra. Megnyugvással vesz tudomásul az elölte elhangzott igaz, áLrzett részvétet tolmácsolók megnyugtató, bensőségteljes, a magyar lelkek szerető ragaszkodását ki fejező, valódi r szvet- szavait és azokhoz, valam.nt az elhangzott indítványhoz mindenben hozzájárul. Maga részéről csupán csak azt kívánja hozzátenni, hogy ez a két egyesület részvétét és meleg érzését akkor fejezhetné s őrizhetné meg a jövőben is az elhunyt Pa trónusok szemelve iránt, ha ezt az intézményi, melyhez az elhunytak olyan meleg ragaszkodással viseltettek, fejleszteni törekszünk, az ő szellemükben gyakorlatilag emelni akarjuk. Épen azért kéri az egyesült testületeket, hogy e nemes célt gyakorló intézményeket támogassák s a tagok lelkiismereti kötelességévé óhajtaná tenni, hogy buzgó tagok gyűjtése által, ez egyesületek,— a tőlünk végzetes módon elköltözőitek szellemében — gyarapodjanak. A főispán általános helyesléssel fogadott szavai után az elnöklő gróf Károlyi Istvánná a rendkívüli közgyűlést berekesztette. ★ A közgyűlésen gróf Károlyi Istvánná elnöklete alatt jelen voltak: Adler Adolfné, Áldor Adolfné, Balika Sándorné, Cukor Lajosné Cukor Mártonne, Debreceni Istvánná, Hann Jánosné, Ha nuk Lörincné, Jurcsek Béláné, Kaufmann Izidorné, Kovács Józsefné, Moson Györgyne, Nonn Gyu- láné, Both Károlyné, Roóz Samuné, Serly Gusz- távné, Sternberg Gézáné és Vetzák Edéné. A megjelent férfiak között ott láttuk : Csaba Adorján főispánt, Debreceni István polgármestert; továbbá Milrovich Elek gör. kath. kanonokot, Récsey Ede piarista házfőnököt, Rédei Károly evangélikus lelkészt, Pechy István vm. főjegyzőt, Schön féld Lázár rabbit, Vetzák Ede dr. ügyvédet, Sternberg Géza dr. kórházi főorvost, Péchy László műszaki tanácsost, Schön- pflug Béla dr. vm. tiszti főorvost, Kovács József dr. városi t. orvost; továbbá Jurcsek Bélát, Vetzák Sándor dr. ügyvédet, Gallasz Ödön központi I. számvevőt, Csernus József állami tanítót, Berger Jenő birtokost és Marchis Romulus gör. kath. lelkészt és másokat. holmi—Egymás. A Tiszai Dezső színtársulata játszott Nagykárolyban. Egy vasárnap délelőtt nagyobb társaséig sörözött a Polgári Kaszinóban — közöttük Adriányi Zoltán — Gróf Károlyi Klára majori kaszuárja — (aki bajuszát borotválta.) Egy úriember jött az asztalhoz, egyenesen- Adriányihoz tartva. Bemutatkozik: Sávor vagyok! Sávor ! Nevem: Adriányi; örvendek ! Örvendhet is, — én vagyok Sávor — a színi kritikus Szatmárról. Örvendjen is!! Örvendek — kérem — örvendek. — Hát Papír Sándor, a komikus mit csinál — ? — Nem ismerem én — soha a hírét sem hallottam. — Hát nem a Tiszai társulatánál van ? — Nem kerem, én a gróf Károlyi István társulatánál vagyok. (Óriási nevetés — Sávor szerényen leült s krigiizett izgatottan.) * * * Egyik közeli község papot választott. A kurátor volt a szónok a szomszéd község káplánjánál. Ki is vágta a rezet hatalmasan: • Jöjjön el tiszteletes ur hozzánk papnak — meggazdagodik ott, — nagyon jó rnarhatartó- hely a mi községünk 1 * * * Nászuton. Regina: Végre egyedül! Móricz: Mán miért egyedül ? Hiszen ketten vagyunk. * * * Aztán kedves Ovics szomszédasszony ajánlhatja nekem a maga mosónéját? Hogyne. Az annyit dolgozik, mint egy ökör és annyit eszik, mint egy madár. * * * Hétfői piaoon. Azután nem mérges ez a gomba Salátné lelkem ? választhat. Választása elé nem fogunk semmi esetre akadályokat gördíteni; de mindenesetre vigyázni fogunk arra, hogy a szivvágyaknak az i ész törvénye némi szabályokat szabjon. No mindig a szivünk után menjünk, kedves barátom. Mert az olyan ember nem képes ellent- ' állni az élet viharának. Ön sem cselekedett mindig a szive szerint. Jól tette. Magasra törő j vágyait siker koronázta. Joga volt hozzá a maga szempontjából, mert következetes ma-1 radt. Végre is ember, Ön is ember, aki magasabb dolgokra hivatott, képesített. De miért nem kereste a boldogulást abban a levegőben, amelyben született? Az a világ, az a levegő szerintem is magán viseli az egyenrangúság bélyegét. Abban a világban is emberek élnek ... Emberek, érző, számitó emberek, intellektuális lények. De más a szokásuk, a gondolkozásuk, a meggyőződéssk, Ez a társadalom, amelyben most élünk, még nem ismeri el ezt. Még fázik annak gondolatától is, hogy valamikor egy levegőben, egy életcéllal, egy életfelfogással. vállvetve, összetartva éljen és dolgozzon. Ez faji sajátság. Garamszegi dermedten hallgatta végig e hosszú, gyötrelmes diskurzust, s tisztában volt mindennel. Tudta, hogy nem lett volna szabad elhallgatnia, amire későbben úgyis bizto- í san rájönnek. Bűnnek ez is bűn ; de nem olyan rettenetes bűn, amit mentségekkel ne lehetne enyhíteni. Hisz ö már régen nem él abban a világban. Elhagyta. Megtagadta a hitét, a származását. Szakított teljesen azzal a világgal,! amelyben született. Nemcsak nevet, de hitet is cserélt. Ez hát az is Isten ujja : a bűnért bünhődéssel fizet. De hisz' az Istentől nem pártoltam el — sóhajtotta fájdalmasan — és egész testében kiegyenesedett a sóhajtás után. Egy kicsit még küzdött magával, aztán büszkén vetette oda : — Megkímélem Méltóságodat a részletektől. Most már tisztán áll előttem minden. Tudom, hisz’ Méltóságod olyan markáns színekkel ecsetelte előttem a mai társadalom ferde világnézetét, hogy magam is kárhoztatom ballépésemet. Nem voltam következetes, mert szivem szerint cselekedtem, amikor Zelma kisasszonyt boldog voltam megismerni. Akkor szakítottam eddigi szokásaimmal, mert az ész törvénye mélyen alatta maradt a szivtörvényé- nek. Emberi gyarlóság. A szivemre hallgattam. Elismerem, nem tettem helyesen a magam szempontjából. Jól tudom, hogy Méltóságodnak a szemében ez bűn. Nagy bűn, amit nem bocsát meg az a világ, amely világról Méltóságod beszél. De legyen szabad talán arra a világra is hivatkoznom, amelyet én képviselek. Én egy más világban élek, nem abban, amelyről Méltóságod szerzett tudomást. Avval a világgal én már régen szakítottam. Rosszul tettem, belátom. De most már nem léphetek vissza. Azért a világ- j ért adtam el magam, amely megvetett, amely üldözött, hogy nem belőle való vagyok. Azért, hogy megmutassam annak a világnak, hogy1 olyanná tudok lenni, amilyen akarok. Ólyanná | I lettem. Hogy mit fizettem érte, azt csak én tudom és az Isten. Sokat fizettem érte. Többet, mint Méltóságod gondolja. — Édes fiam — mondta elérzékenyülve Si- mándynó — én őszintén sajnálom magút, de az elmondottak sem képesek elhatározásunkon változtatni. Beláthatja, hogy nem. A maga érdeke is. A család határozottan ellene van. Magának kötelessége lett volna megmondani a valót. Elhallgatta . . . — Elhallgattam. Miről szóltam volna ? Arról, ami már nincs többé? jVagy arról, amit még nem tudok bizonyosan ? Hisz’ nem volt miről szólnom. Magam egyedül állok, igy, ahogy vagyok, ahogyan itt ülök: egyedül. Magam képviselem az apát, az anyát, a rokonságot. Nincsenek többé, megtagadtam őket. — Megtagadta az édes anyját, az édes atyját . - . — Megtagadtam őket. Rosszul tettem. Ok még ma is szeretnek, hiszen a vérükből való vagyok: gyermekük vagyok. Az apám ma gazdag, dúsgazdag, kuporgatnak, nekem kuporgat- nak. Egyedüli vagyuk, hogy sokat, nagyon sokat kuporgassanak — nekem. Vétkem csak avval enyhíthetem, hogy pénzt fogadok el tőlük, amit rendesen küldenek havonta. Sok pénz, nagy összeg I Előbb tízszer is vissza küldtem ; elküldték tizenegyszer is. Megtartottam. Mit tehettem volna egyebet. Ennél rettentőbbet elképzelni sem lehet. Megfizetik a bűnömet. — Szegény ember . . . szegény ember —
