Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-08 / 27. szám

4

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

— Nem. Ismerem én, hogy melyik a mérges.

— De ha mégis van közte egy mérges ?

— Hát azt megismeri a szakács.

— De ha az sem ismeri meg?

— Hát akkor majd megismeri az, aki megeszi !

*

* ♦

Egyik budapesti orvostanár első rendelésének 20 korona, második rendelésének 10 korona a megszabott dija.

Grün Verbőczy-utcai polgártársunk erről értesült s beállított a tanárhoz. — Letett 10 koronát s azon kezdte: megint itt vagyok nagyságos professzor ur ! (A tanár — jó memóriája lévén — látta hogy soha nem vizsgálta.)

— Jól van barátom — csak ismételje meg az első receptemet.

Igaz fiú.

HÍREK.

Szatmárvármegye részvétirata a királyhoz.

Szatmárvármegye közönsége e hó 9-én rendkívüli közgyűlést tart. Az összmo- narchiára nehezedő s az emberiesen gondolkozó, minden lelket lenyűgöző gonosz- tény felett a vármegye igaz, őszinte részvéte is megnyilatkozott.

A vármegye közgyűléséből az alábbi szövegű feliratot intézik a szatmárme- gyeiek a királyhoz:

Mélyen megrendülve azon a rettenetes csapáson, a mely Fenségedet, a magas királyi házat és hazánkat Ferenc Ferdinánd ő császári és kir. fensége szeretett trónörökösünk és fenséges nejének Hohenberg Zsófia hercegnőnek váratlan elhalálozása által érte, megdöbbenve az emberi elvetemültség azon feneketlen mélységén, a mely a gyilkos fegyvert a gazmerénylő kezébe adta, szinte vigasztalanul a fenséges pár ravatala előtt széttépve látva azon legszebb reményünket, amelylyel a kiváló egyéni tulajdonságokkal biró trónörökös jövő uralkodása elé tekintet-! tünk, ö benne látva Felséged bales uralko- j dásának méltó folytatását, a legőszintébb hódolatteljes érzéssel lépünk ezen lesújtó j pillanatban igaz részvétünkkel Felséged trónja j elé és ha nem is találunk vigasztaló szava- J kát e szörnyű sorscsapás enyhítésére, tiszte- j letteljes szeretetünk és törhetetlen ragasz- j kodásunk kifejezése által igyekszünk Felsé-1

ged fájda Imát enyhíteni, erejét a csapás elviselésére fokozni, egyben kifejezve azon hő óhajtásunkat, hogy Felségedet az isteni gondviselés még hosszú éveken át tartsa meg királyi székében hazánk boldogitására és felvirágoztatására.

Őszinte és igaz szavak, a királyhüsé- ges magyarok becsületes gondolkodása nyilatkozik meg a felirat minden sorában, mely kell, hogy a rettenetes gyász fájdalmának tengerébe egy enyhítő cseppet juttasson.

A nagykárolyi gyászistentiszteletek.

Á magyar és osztrák trónörökös és fenséges hitvese tragikus halála alkalmából az összes helybeli hitfelekezetek templomaiban gyászistentiszteletek voltak. A város külső képén is meglátszott a gyász, amennyiben az összes köz- és számos magánépületen ott lengett a fekete lo- bogo. Péntek délután a temetés órájában harangzúgás hirdette a város közönségének, hogy most folyik Wienben a szomorú temetési ceremónia. A helybeli gyászistentiszteletekről a következőkben számolunk be. Az izr. hitközség templomában: őfelsége Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje Hohenberg Zsófia tragikus elhunyta alkalmából a temetés napján, a péntek esteli istentisztelet keretében gyászistentisztelet volt a nagykárolyi izr. hitközség templomában. Az ájtatos közönség a Mincha ima után 3 zsoltárt mondott el halk, megható módon. Koffler Ignátz fökántor a halottak lelkiüdvéért mondani szokásos El mólé rachmirn imát művésziesen énekelte el. Ezután Berger Ármin hitközségi elnök kinyitotta a frigyszekrényt, mely előtt Schönfeld Lázár főrabbi ez alkalomra szerzett héber imát mon-1 dott a királyért és az uj trónörökösért. A kö- | zönség a gyászszertartási aktust részvétteljesen, állva hallgatta végig, melynek befejezése után vette kezdetét a szombati istentisztelet. Ugyanezen alkalommal a hitk. elöljárósága sürgöny utján következőképen kondoleált: Császári és királyi kabinetiroda Wien. Méltóztassék a legmagasabb trón előtt tolmácsolni, miszerint Őfensége Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje gyászos elhunyta alkalmából mélyen érzett fájdalmát és részvétét hódolatteljesen kifejezi a nagykárolyi izr. anyahitk. sf. quo-ante. —

A hitk. részvétiratára a kabinetiroda a következőleg válaszolt: Wien, Burg 200., 29. % I11 óra. Ö császári és apostoli királyi Felsége a st. quo-ante izr. anyahitközségnek részvétéért egkegyeimesebb köszönetét nyilvánítani mél- óztatoít. Kabinetiroda. — A római katholi- 1tus templomban : Szombaton délelőtt 9 óra- tor a római katholikus kegyúri templomban innepólyes gyászistentisztelet volt. A főol- ár előtt gyertyafény között diszes katafalk

állott. A gyászmisét nagy segédlettel Récsei Ede a piarista rendház főnöke mondotta, mig a nagykárolyi Dalegyesület a mise alatt megható gyászdalokat énekelt művészi finomsággal. — A református egyház templomában : Szombat délelőtt 10 órakor a református egyház tartotta gyászistentiszteletét, melynek keretében Kürthy Zoltán magas szárnyalásu, eszmékben gazdag, megható imát mondott. — Az ág. hitv. ev. egyház Terem utcai templomában : A vasárnap délelőtti istentisztelet idején lett megtartva a gyászistentisztelet. A mély gyász jeléül az oltárt és szószéket fekete gyász- teritő borította. Az egyház lelkésze : Rédei Károly oltári és szószéki megható gyászimát mondott, majd szentbeszédében szólott a nagy csapásról, mely az uralkodó házat, a monarchiát s nemzetünket sújtotta a trón örökösének tragikus halálával. — Gyászistentiszteletek voltak ezénkivül még a görög katholikus és orosz templomokban is. A gyászistentiszteleteken a hatóságok képviseltették magukat, mig testületileg a róm. kathotikus templomban jelentek meg.

Központi választmányi gyűlés. Az

1913. évi XIV-ik törvénycikk alapján újonnan alakított vármegyei központi választmány tegnap tartotta első ülését Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt. A tagok eskütétele után a választmány megalakulnak jelentetett ki s ezután megalakította a választmány az országgyűlési képviselők választói összeírását teljesítő küldöttségeket. Városunkban az első küldöttséghez megválasztattak: elnökké: Rubletzky Ignác, helyettes elnökké : Fiók Albert, rendes taggá : Csernyi József, póttaggá: Fézer János; a második küldöttséghez: elnökké: Schiffbek Károly, íelyettes elnökké : Pénzéi Mihály, rendes taggá : 3app István, póttaggá : Orosz Lajos. A vá- Asztókerületünkhöz tartozó csanálosi szavazó cörbe elnökké : Jurcsek Béla, helyettes elnökké : iiss Lajos, póttaggá: TillingerFerenc ; a mezőte- ■emi szavazó körbe : elnökké : Csighy István, he- yettes elnökké : Solymossy István, póttaggá : ifjú /eres György; végül a mezöpetri-i szavazó cörbe : elnökké : Garzó Imre, helyettes elnökké : Sahoránszky István, pótaggá: Rundi Antal. — ízután elhatározta a választmány, hogy az isszeirás a községi, illetve körjegyzők székhe- yen fog eszközöltetni s hogy a törvény idevo- íatkozó szakaszai és végrehajtási utasítás ren- lelkezései megismertetése céljából egy felhi- 'ást fog kibocsátani és megfelelőleg közhírré enni.

Szabadságok. Péchy István főjegyző julius ló 6-án kezdette meg aug. 17-ig terjedő sza- tadságidejét. — Mangu Béla t. b. főjegyző ulius 15-től aug. 26-ig veszi igénybe hat íeti szabadságidejét.

A város tisztviselői a volt városi fő- egyzőnek. Hetey Ábrahám nv. városi fősiránkozott Simándyné s zsebkendőjével egy könycseppet szárított fel orcájáról. — Zelma őszintén sajnálja magát, de . . .

— Ne mondja ki, Méltóságos asszony. Tudom mit akar mondani.

Azt akarja mondani, hogy egy Simándy Zelma, kinek néhai atyja tábornok volt, édes anyja született bárónő, rokonsága mind, egy- töl-egyig büszke nemesi család ivadékai, nem j léphet atyafiságba, holmi Khonokkal, Schvartzok- kal. Aztán a Püspök ur! Tudom. Későn szá- 1 múltam e körülményekkel. Nagyon későn. Semmi mentségem nincs, csak a szivem. Nem lett volna szabad hallgatnom rá . . . Még egy kívánságom van Méltóságodhoz. Őszintén kérem, mondaná meg, Zslma tud-e mindezekről vagy nem?

Simándyné kicsit hallgatott, aztán mondta:

— őszinte leszek, Zelma mindenről tudomással bir. Aki kifecsegte előtte, elég oktalan volt.

— És mi a véleménye? Megvet? Utál? Gyűlöl ugy-e?

— Ellenkezőleg. Szereti ma is épp úgy, mint azelőtt. De maga férfi, gentleman, s reményiem, tudja kötelességét?

— Tudom, asszonyom. Elmegyek, eltűnők a szemei elől örökre. Soha sem fog viszontlátni; csak azt az utolsó kegyet kérem, engedné meg, hogy még egyszer, utoljára beszélhessek vele.

— Az lehetetlen. írjon, azt megengedem.

— Beszélni szeretnék vele. óhajtanék.

Ennyit talán, csak ennyit, még bűneim dacára is megérdemlek. Tudni fogom kötelességem. Becsületes ember vagyok.

— Ezt nem vonom kétségbe, de nem teljesíthetem kívánságát. Az lehetellen.

— Akkor hát . . . elmegyek . . . Nehéz lesz, igy bucsullanul. Talán vádolni fog !

. . . Talán más, sokkal rosszabb véleményeket fog táplálni rólam.

— Becsülni fogja. Mindég szívesen fog visz- szagondolni arra az időre, amit együtt töltött vele. Én is, mi is, Garamszegi, de beláthatja, hogy csak rontana a dolgon, ha Zelmával még egyszer találkozna.

— Úgy hát, nincs más választás, mint menni . . . Menni el, valahová, örökre . . . valahová messze . . . Méltóságos asszonyom, adja át forró üdvözletemet Zelmának. Egy utolsó Istenhozzádot küldök neki.

Ebben a pillanatban lépett be Zelma, s amint Garamszeginek megtört alakját meglátta, fájdalmasan szisszent fel. Rajta is meglátszott, hogy szenved, hogy küzd magával. Simándyné zavartan állott a helyén, reszketve gondolt a további fejleményekre. Csak Garamszegi nem vesztette el a fejét. A legnagyobb tisztelettel állt meg a leány előtt, bár belülről küzdött magával, még csak a hangján sem rezdült át a fájdalom, amikor mondta :

— Búcsúzni jöttem, Zelma. Sürgős parancsot kaptam, hogy azonnal utazzam le ezreden) után. Éppen ide indultam, amikor kedves levelét kézbesítették. Mint láthatja is, nagyon

siettem engedelmeskedni a kedves parancsnak.

Zelma zavarodottan bámult. Fogalma sem volt róla, hogy anyjával már minden letárgyaltak .. . De aztán ő is leküzdte a belső viharokat, közelebb lépett Garamszegihez.

— Én kérettem magamhoz, Sándor. Fontos közlendőim vannak számára. Remélem, mielőtt távozna körünkből, nekem is szentel még egy-két percecskét legalább ?

Garamszegi már majdnem igennel felelt, de eszébe jutott adott szava, mit Simándy- nénak ígért oda, s igy bármilyen nagy lelki erejébe is került, kénytelen volt cselhez folyamodni :

— Sajnálom, kedves Zelma, de már most is túlhaladtam azt az időt, amennyi rendelkezésemre állott. Nyomban távoznom kell, ha nem akarom magamat valami nagy veszedelemnek kitenni. Katonáéknál megkövetelik a pontosságot.

— Igaza van, — mondotta Zelma és egy könycsepp buggyant ki a szemén. Menjen csak Garamszegi, a kötelesség teljesítése valamivel megnyugtatóbb boldogságot nyújt, mint bármi más dolog.

Remélem, nemsokára viszontláthatjuk ?

Ha odafenn úgy határoznak, minden bizonyai, kedves Zelma. A jövőt senki sem látja, senki sem tudja.

Zelma szívesen veszi ha ir — mondotta végre Simándyné, hogy ő is szólhasson valamit.

— Boldog leszek, ha hirt hallhatok nóha