Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-08 / 27. szám

2

NAGYKÁROLY É3 VIDÉKE

Minden gazdának jó tudni, hol az

olcsó beszerzési forrás.

Tessék próbavásárlást tenni.

Minden munkáért szavatosság vállaltatik.

Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel

NEMES FERENOZ

oki, kovács- és kocsigyártó műhelyét

§|j®r' Nagykrolyban (Majtény-utca) -Tpígl

ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet.

Raktáron vannak:

féderes kocsik, vagy igás és kis futó lőcsös Szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- é s vasbsrona, Kiüáu Sándor-féle vasekék, mindenféle kész famunkák, uj szekerek, vagy ahoz való kidarabolt rúd, oldalcső, küllő, talp, lőcs,sárüányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és e szakba vágó munkák,

járó előtt: a produkált anyag miként való felhasználásának tudása. Kitárul a müveit lélek előtt: a nemes Ízlés, a szép fogalmának virágos, üdítő mezője.

Minden időkben és rpinden formában jelentős, súlyos értéke volt a kiállítások- j nak. Volt az bár országos, vagy világ-; kiállítás.

Legintenzivebb becse azonban talán i a lokális jellegű kiállításoknak van.

A helyesen, hozzáértéssel, tisztult felfogással, logikus vezetés mellett létrehozott helyiérdekű kiállítás legkevesebb anyagi erővel, aránylag a legtöbb gyakorlati hasznot és vívmányt tudja produkálni.

Természetesen itt nem olyan helyi- kiállitást értünk, minőt pár évvel ezelőtt Nagykárolyban rendezett a helybeli iparosság, melyet a kereskedelmi és iparkamara kiküldöttje, rendezője már ab ovo elhibázott, hanem olyat, melyet az ügyszeretet és a gyakorlati tudás és Ízlés egyesülése hoz létre.

E cikk keretében egy amatörkiállitás eszméjét vetjük fel. Legutóbb a polgári leányiskola kézimunka-kiállitásán olyan halmaz értékes tervelést láttunk, mely az irányitó kezek és elmék nagy szakavatott- ságáról árult el sok-sok jelentőségteljes belsőségeket.

Legyen ez amatörkiállitás keretében felhalmozva : a művészi női kézimunka, a fa- és bársonyégetés színes rajzai, aj dillettánsfeslö nyilvánosságot kérő mü- vei, a befejezett müfényképezés, fafara- gás, mintázás és mindazok a müvek,!

melyek egy müveit, tisztult lélek nem pro-1 fesszionatus megnyilatkozását képezik.

Nagykároly meleglelkü hölgyeinek figyelmébe ajánljuk elsősorban ez eszmét, melyek megvalósitása mindenkor csak a kifinomodott lélek nemes-levelét pecsételné meg.

A „Vöröskereszt“ és a „Nőegylet“ részvéte.

— Saját tudósítónktól. —

A magyar szent korona országai Vörös kereszt egylete helybeli fiókjának valamint a [ nagykárolyi Nőegyletnek vasárnap délelőtt ünnepélyes gyászközgyiilése volt.

A közgyűlés egyedüli és egyetlen tárgya volt a magyar trón és osztrák császári korona várományosának tragikus halála felett érzett részvét kifejezése.

Az ünnepélyes közgyűlés a városháza tanácstermében folyt le.

A gyűlést pontos határidő szerint gróf Károlyi Islvánné nyitotta meg.

A meghatottságtól reszkető, az elmondottak hatása alatt mindenkit megkapó szavak voltak azok, melyeket a grófnő elmondott. — Megnyitóját, mint a közérzület hűséges szócsövét ide iktatjuk:

" Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Mély megilletődóssel és igaz meghatottsággal nyitom meg a Magyar Szent Korona Országai Vöröskeresztegylete helyi fiókjának és a Nőegyletnek együttes gyűlését, hogy áldozzunk a tragikus módon elhunyt Ö cs. és kir. fensége Ferenc Ferdinánd trónörökös és fenséges neje áldott emlékének.

Egy uralkodásra termett, nagy tehetségű, erős akaratú, világtörténelmi nagy feladatok sikeres elvégzésére hivatott egyéniséget ölt meg a gyilkos golyó.

Jövendő terveit, jövendő uralkodásának alapelveit senki sem tudta, de érezte mindenki azt, hogy a kiváló fejedelmi sarj igyekezni fog a monarchiát nagygyá, hatalmassá tenni.

Nem volt közlékeny. Magába zárta gondolatait. Csak a családi életéből következtet a nemzet.

Végtelen energiáját, óriási akaraterejét csodáltuk, midőn csakis szivének sugalatát követve, hitvessé tette lelkének osztályostársát, ki aztán élte végéig földi angyala maradt, aki trónra sohasem követte volna, de a halálba együtt ment vele.

A földi boldogságnak édenőt élvezte és ebből is reméltünk egy szép jövőt, hogy boldog királynak boldog nemzete lesz.

Nincs emberiesen érző lélek, aki a szörnyű felháborodás érzelmei mellett igaz és mélységes részvét könnyeit ne sírja a rémtett hallatára és mindenki igaz, meleg rokonérzéssel fordul a fájdalmas pillanatban jóságos királyunk felé, aki a legkeserübb megpróbálta tások kálváriáját végig járta és aki a nehéz sorscsapások után el kell, hogy viselje ezt a végtelenül nagy csapást is és igaz részvéttel tekint mindenki a szerencsétlen apában, anyátlan hercegi árvákra, akik egy egész hosszú életen át érezni fogják keservesen az apai és anyai szeretet és oltalom hiányát.

Esdve kérjük a mindenható jó Istent, ki a világ sorsát intézi, adjon elegendő erőt felséges királyunknak, valamint a hercegi árváknak a nagy csapás békességes elviselésére.

Legyen áldott mindenkor emlékezetük !

Legszebb ruhatiszt itás

Vegyileg száraz utón

Hm fiú Jer Púi

ruha/estő, vegytisztító és gözmosö-gyárában

Felvételi üzlet:

Nagykároly,

Széchenyi-utca 43. szám.

Simándy Zelmával, aki első pillanatra teljesen magába bolondította. Az ismeretségből aztán mindkét részen erős szerelem fejlődött ki, s Zelma, aki még alig érte el huszadik életévét, lángoló vonzalmat érzett a jóképű, csinos huszárfőhadnagy iránt, akinek jóhangzásu neve, s kifogástalan modora arra engedtek következtetni, hogy nem közönséges származású.

Származásának eredetéről nem is esett soha sem szó köztük. Zelma egy ízben megkockáztatta ugyan erről említést tenni, de a fiú — talán szórakozottságból, talán figyelmetlenségből — elfelejtett a feltett kérdésre feleletet adni. Zelma csak annyit tudott meg tőle, hogy az öreg Garamszeghyék rendkívül visszavonult életet élnek Garamszegen.

— Kastélyban, mindenesetre kastélyban — gondolta Zelma és sejtelmes boldog érzelmek futottak át a szivén. Már elképzelte, mint fognak majd berepülni a garamszegi nemesi kúriára a jó öreg, Garamszegi mamához, mint boldog szerelmesek. Millió figyelmességgel, millió kedvességgel fogja elhalmozni a jó öreg asszonyt, aki férje után édes anyja lesz neki is.

Garamszegi csak akkor ocsúdott föl merengéséből, amikor a Dorottya-utcai Simándy palota faragott kapuja előtt megállott. Amikor a kilincsre tette a kezét, valami különösen sajátságos dolgot észlelt önmagában, ami a múltból lopta vissza magát emlékezetébe. A kicsi garamszegi zsindelyes házikó tűnt fel előtte szolid akácfáival és az édes, szomorú,

jó öreg asszony az édes anyja és a kevély, szigorú férfi, az édes atyja. Tanuló társai, a kik örökös civódásban éltek vele, akiknek minduntalan gúnyos mosolyával kellett találkoznia, származása miatt. Ilyen és sok ehhez hasonló dolgok, amelyek annyi gyötrelmet, annyi szomorúságot szereztek neki. Csak az tűnt fel előtte sajátságosnak, hogy miért éppen ma gondol vissza ezekre a dolgokra, amikor ezek már rég elmerültek a feledésben. Kissé lehangoltan ment föl a szőnyeggel bevont lépcsőn s észre sem vette, amint kinyílt előtte az elfogadó szoba nagy szárnyos ajtaja. Simán- dyné várta. Arca egy kissé szertartásos volt, bár igyekezett elfogadható arcot vágni. Garamszegi mélyen meghajtotta magát s kezet akart csókolni az asszonynak, ám az elvonta a kezét s helyet mutatott egyik zsölyében, s aztán kimérten, bár minden sértő szándék nélkül mondta:

— Komoly beszédem volna magával, kedves Garamszegi, azért keréttem gyorsan magamhoz. Az ügy, amiért ide kérettem, mind- nyáiunk, de főleg az Ön és a leányom érdekében, halasztást nem tűr. Rövid leszek, miután nincs szándékomban kínozni Önt.

— Méltóságod megrémít — mondotta borús homlokkal Garamszegi. Az Istenre kérem, nyugtasson meg... Talán csak nem Zelma . . .

— Nem. Magáról van szó, kedves Garamszegi. Zelma még semmit sem tud.

— De miről? Méltóságod olyan titokzatos .. .

— Szándékom, hogy megkíméljem ettől. Röviden arról van szó, hogy Önnek soha sem szabad többé találkozni a leányommal. Ön tudja azokat az okokat, amelyek megtagadják Öntől a jogot, hogy leányom kezére továbbra is számottartson, jogot formáljon hozzá. Ön túlságosan visszaélt ami bizalmunkkal, barátságunkkal.

— Tudtommal semmi olyan dolgot nem tettem, ami a becsületemre árnyat vetne. Büszkén, fölemelt fővel járhatok a világban.

— Nem is erről van szó. Ezt én is elismerem, sőt sokra, nagyra becsülöm Önt. Más okok kényszerítenek rá, hogy ezt a kényes ügyet én vettem a kezeimbe. Ne késztessen arra, hogy részletekbe bocsátkozzam; kellemetlen lenne Önnek is. nekem is.

— Nem erről? Akkor most már kérnem kell Méltóságodat az ok elmondására, bármilyen irtózatos, bármilyen rettentő ok torlódott közénk; lesujtóbb, fájóbb érzést már úgy sem válthatnának ki belőlem. Nem az én sorsom aggaszt. Én férfi vagyok. De számolt Méltóságod egy fontosabb körülménnyel . . . Zelma kisasszonyt kihallgatta már? . . .

— Szükségtelennek tartom. Zelma úgy lett nevelve, hogy a szülői óhajtást gyermeki kötelességnek veszi.

— Nem vonom kétségbe. De szerintem még is csak elsősorban az ő véleménye a legfontosabb. Remélem, a választás tekintetében nem fog csak a saját szive szerint eljárni.

Ebben is igaza van. Zelma szive szerint