Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-24 / 25. szám
* Mjr 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE HomokiujborIiterenként72fiIlérértkapható Kisded Sándor füszerkereskedésében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. zusa megint lesülyedt a 80 korona alá, mint ahogy a balkán háború alatt állott, A közönség nem mer vásárolni, mert tudja, hogy a szükségletnek nincsen vége. Tudja, hogy a pénzügyminiszter ismét kénytelen lesz a tőkéhez fordulni és tudja, hogy minden uj kibocsátást csakis újabb áldozatok árán lehet elhelyezni. Minden uj emisszió lenyomja a járadék árát és aki ma vásárol állampapírt, holnap már veszteséggel számolhat. A pénzügyminiszterek ezt mind jól tudják és a kényszerhelyzetet elkerülni még sem birják. Azt mondják, hogy az ország biztonsága a legelső szempont. Ez ugyan igaz, de a kérdés az, hogy meddig fog nekik a pénzszerzés sikerülni. Franciaország tőkéjétől el vagyunk zárva és Németországban a mérvadó körök máris fejcsóválással hallanak újabb magyar szükségletről. Ott már nincsen meg a hajlandóság Ausztriának és Magyar- országnak évente egy milliárdot szolgáltatni. A legkomolyabb bankigazgatók, kiknek minden nap van alkalmuk a külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterekkel érintkezni, már azon nézetnek adnak kifejezést, hogy ez igy sokáig már nem tarthat. Mérvadó emberek, kik a béke áldását és a háború nagy veszélyeit jól birják mérlegelni, már azt mondják, hogy a megoldásnak be következnie. Inkább jöjjön a vég rettegéssel, mintsem hogy tartson a rettegés vég nélkül. t! TTÍakay TTíiklós $ oki. építőmester TI agykároly, Gr. Károlyi Gy.-tér 28. Elvállaljas épületek tervezését, felépítését és építkezések ellenőrzését. Kőműves és ács- mesteri vizsgára biztos sikerrel előkészít I i i * í * l i 1 Nagykároly harmadik postahivatala. — Saját tudósításunk. — A debreceni kereskedelmi és iparkamara gyűléseiről szóló jegyzőkönyveket forgatva és ol- j vasgatva a következő, Nagykároly város közönségét érdeklő közleményt találtuk : Egy uj postahivatal felállítása Nagykárolyban. A nagykárolyi kereskedő érdekeltségre nézve nagyon kívánatos volna, ha a Gróf Károlyi Ist- J ván-utcában egy uj postahivatalt létesítenének, mert a város kereskedelmi központjától úgy a íőposta, mint a vasúton létesített postahivatal távol van. A kamara ez ügyben átiratot intézett a nagyváradi posta- és távirda-igazgatósá- gához, amely 1766—1914. sz. válaszirata szerint Nagykárolyban egy uj postahivatal létesi" tését a nagy költségek miatt nem tartja megengedhetőnek s mert 16.078 lakossal bíró város szükségleteinek ellátására két postahivatal elengedő. Hivatkozik az igazgatóság Nyíregyházára, hol 38.198 lakos mellett szintén csak két posta- hivatal van. Minthogy azonban a nagykárolyi kereskedők és iparosok érdekében igen kivána- tos volna a kért hivatal felállítása, célszerűnek tartaná az elnökség, hogy ez ügyben a felterjesztés intéztessék a keresk. miniszter úrhoz. 49. Közgyűlés felterjesztést intéz a keresk. m. kir. miniszterhez. Ennek a felterjesztésnek volt a folyamánya, hogy a nagyváradi postaigazgatóság átiratot intézett a megyei közigazgatási bizottságnak e tárgyban. Az átirat igy hangzik: Szatmár vár megye és Szatmár-Németi szab. kir. város tekintetes közigazgatási bizottságának Nagykároly. A debreceni kerületi kereskedelmi és iparkamara Nagykárolyban, a Gróf Károlyi-utcában egy uj, illetőleg a harmadik postahivatal létesítéséért folyamodott. Tisztelettel kérem ennélfogva a tekintetes közigazgatási bizottságot, hogy a kérelmezett fiók-postahivatal létesítésének kérdését saját részéről megfontolás tárgyává tenni és nagybecsű határozatát részemre megküldeni szíveskedjék. Nagyvárad, 1914. május hó 9. Siket, m. kir. posta- és távírda igazgató. A vármegye közigazguiűc: bizottsága ezt az átiratot áttette Nagykároly város polgármesteréhez véleményes jelentéstétel végett A város polgármestere az alábbi véleményt terjesztette elő a közigazgatási bizottság felhívására : Jelentem, miszerint Nagykároly város területén egy harmadik postahivatal felállítása közLegszebb ruhatisxtitás Vegyileg száras utón Hú fiú Jer Púi ruha/estő, vegytisztító és gőzmosó-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám. fel-felcsapódó, érdekes hullámcsikok, hanem mély, sima oldalú völgyek és lankás emelkedésű dombok váltakoztak rajta lassan, csendesen. Ezek a vakhullámok. Nem beszélnek, de annál többet tesznek. A tizennyolc és félezer tonnás kolosszus, amely a saját, 2000 megterhelt vasúti kocsival felérő súlyán és rengeteg rakományán ki- vül még közel 3000 embert vitt az Ígéret földének kapuja felé, nagyokat bókolt. Egyszer az orra emelkedett fel a meridián negyedéig, azután a hátulja s ez igy ment szabálytalanul, de megszakítás nélkül. — Vihar van, — mondjuk egyik tisztnek. A szemünkbe nevet és úgy válaszolja : — Ez vihar? Hiszen nyugodtabb tengert elképzelni sem lehet. A felelet kissé meglepő volt, de belenyugodtunk. Ha egy angolnak, vagy amerikainak az ilyen tenger nyugodt, akkor a magyarnak is az lehet. S megelégedéssel tárgyaltuk azután, hogy milyen kedvező időnk van. Magamban pedig fohászkodva óhajtottam, bár vihar támadna, hogy megtudhassam, mit is jelent az. Estére már megszoktuk a hajó. mozgását s hat napon keresztül vígan, ingujban tenniszez- tünk a fedélzeten. A hetedik nap éjjelén, mikor már csak két napi távolságra voltunk New-Yorktól, arra ébredek, hogy ide-oda gurulok az ágyban. Hiába kapaszkodtam az ágy szélébe, csak nem tudom egyensúlyozni magam. Kint pedig harsogva zug fel néha-néha valami, mint midőn a cséplőgép elfuladni készül a belétömött kévéktől; utána pedig ömlik, csorog a fedélzeten. Alig vártam a virradást. Rögtön mentem megnézni, hogy milyen a haragos tenger. Iszonyú volt. A hajó orra és hátulja, amely körülbelül 8—10 méternyire emelkedik ki a vízből, most állandóan viz alatt van. A végig- ömlő ár nem tud róla lefolyni, mivel minduntalan újabb, meg újabb hullámhegy szakad rá. Időnként szinte a zenitig szökken fel a hajó hátulja s ekkor a levegőben forgó csavarok borzalmas, recsegő forgása olyan remegésbe hozza az egész hajóteslet, mintha forró viz színén úsznék. A hullám néha felcsap a felső fedélzetig s vágó permeteget zudit szerte. Az ember azután nyalogatja szájaszéléről a kellemetlen, sós nedvességet. Akivel csak találkozom az utasok közül, mindeniknek arca legalább is egy árnyalattal halványabb. A reggelinél alig látok embert. Annál többen vannak azonban fenn a szalonban, pedig máskor a délelőtti órákban nem igen szokták ezt a helyet felkeresni. Egyik-másik merészebb missz fényképező masinájával odamegy az ablakhoz s hirtelen lekap egy-egy nagyszerű hullámóriást. Most már nagyszerű, fenséges a tenger. Benne tombol az őserő. Néha egy pillanatra gyönyörű szivárvány tűnik fel a hajó egyik, vagy másik részén, amint a szürke fellegtabor egyik-másik hirtelen támadt nyilasán átszürődő napsugár színképre bomlik a szétporló, magasba felcsapó tajtékon. A hajónak minden porcikája recseg, remeg, nyög; a szól úgy üvölt, mintha az ördögök sípján tanulna Wagner-operát s a stilusszerü- ség kedvéért ekszotikus hangszerként fel-fel- bugnak a levegőben forgó csavarok. Csodálatos, hogy az ember minden helyzetet mily hamar szokik meg. 10 óra felé már mindenki tréfál, nevet, örül a fenséges mulatságnak. Sőt néhányan sétára indulunk a fedélzeten. De ezt a sétát nem szabad olyannak képzelni, mint amilyen a Szikszay-parkban szokott estenként végbemenni. Elé kell vennünk őseink elhanyagolt jó szokását: kezünket is láb gyanánt használjuk. Nem éppen négykézláb mászunk, mert ez a sós víztől síkos deszkán lehetetlenség, ellenben a kabinok és belső termek körül vezetett korlátba kapaszkodva vonszoljuk végig magunkat a fedélzeten. Ha mégis nagyobb szélroham jön, úgy odanyomja a tornázva továbbvergődő kéjutazót a falhoz, mintha óriás polip tartaná fogva. Ide föl a lent játszó orkheszternek csak fúvó hangszerei juttatnak hangot, midőn a szél fel-felcsap egy adag habot, amikor aztán utálattal gondolunk mindenféle sós elődeire. Olykor azonban, mikor a hajó elején vagyunk, nagyobb zuhanyt is el kell tűrnünk. Következik az ebéd ideje s én mind nyugtalanabb leszek. Mit egyem ? — Sárgadinye ? Pfuj! — Teknősbéka-leves ? Utálom.
