Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-24 / 25. szám
3 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Minden gazdának jó tudni, hol az olcsó beszerzési forrás. Tessék próbavásárlást tenni. Minden munkáért szavatosság váíialtatik. Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel NEMES FERENCZ oki. kovács- és kocsigyártó műhelyét Nagykrolyban (Majtény-utca) ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet. Raktáron vannak: féderes kocsik, vagy igás és kis futó löcsös szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- é* vasborona, Kibán Sándor-féle vasekék, mindenféle kész famunkák, uj szekerek, vagy aboz való kidarabolt rúd, oldalcse, küllő, talp, lőcs,sárbányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és e szakba vágó munkák. 1 szükségletei képez s annak létesítése iránt a kereskedelmi és iparkamara által előterjesztett kérelemhez én is hozzájárulok. A felállítás szükségét azzal indokolom, miszerint úgy a főposta, mint a vasúti állomásnál levő posta annyira a város szélén van, hogy a város legalább 6/io-ed része lakosságának egy ajánlott küldemény, vagy sürgöny miatt a postáig a város nagy tulterjedelme miatt 2—3 kilómeternyi utat kell megtenni, ami nagy idő és munkaveszteséget jelent. A kereskedelmi gócpont és a kir. pénzügyigazgatóság jelenlegi elhelyezését tekintve a legalkalmasabbnak vélem a harmadik postahivatal helyéül a Deák Ferenc és Gróf Károlyi György terének a Janitzky Albert Deák Fe- renc-tér 28. szám és Kerekes Ödön gróf Károlyi György-tér 16. számú kereskedők közt elterülő részét kijelölni. Nagykároly, 1914. junius hó 6. Debreczeni polgármester. A közigazgatási bizottság a polgármester jelentését pártolólag tette át a postaigazgatósághoz. Mindenesetre azonban kívánatos volna, ha más befolyásokat is igénybe vennének az érdekeltek s nem hagynák az ügyet a hivatalos utón esetleg elkallódni. holmi—Egymás. Városunknak egy igen kedvelt közismert férfiúja nősül. A kére.-- alkalmával az elkopott ékszer ajándék helyett menyasszonyának adott: 1., 2., 10., 20. fillérest 1., 2., 10., 20., 50., 100 és 1000 koronás bankót, valamint 10. és 20. koronás aranyat (összesen 1218 K 33 f.) egy Góznernél vásárolt elegáns bőrtárcábán — azzal az óhajtással — hogy soha egyik fajta pénze se fogyjon ki. Mindenesetre ötletes eszme. Fájdalom — nagyon kevesen tudják a menyasszonyi ajándékadás ezen — követésre méltó példáját (a mai szűk világban) utánozni. * * * Egy gőzhajón utazó hölgy nagyon fitogtatta az ö számtani tudományát. Utitársa — próbára akarta tenni a nagy mathematikus hölgyet, s azt kérdi tőle: Ha egy hajó hossza 80, a szélessége 30 méter; akkor hány éves a hajóskapitány? A tudós hölgy kis idő múlva rávágta: 35 éves! Hogy állapította ezt meg ily hirtelen? Igen egyszerű, — megkérdeztem a hajóskapitányt. * * * Mondd már kedves Ferikém, mi tetszett festményemen legjobban ? Megmondom őszintén kedves Imrém az, hogy eladtad. * * * Elemi iskolai vizsgán! Mondd csak Tökvári Arnold, 2 alma meg 6 dió mennyi? — Tanító ur kérem azt nem lehet összeadni, nem egynemű! — Jól van fiam! hát mit csinálsz akkor vele ? — Megeszem. • * * Hétfőn a piacon tojást vásárolt egy fiata asszonyka. Kérdi a kofától: hogy adja a tojást néni? Ötivei, mondja a kofa. — Adja néni lelkem 4-ével! Jól van drága kisasszony: adom 4-ével. * * ♦ Fényi-utca 27. szám alatt lakik egy kedves nős barátunk, példás családi életet élve. A napokban (gombát ettek) hirtelen rosszul lettek mindketten. A férj igy biztatta nejét: A jövőnk Isten kezében van, ha kettőnk közül valamelyikünk kedves Dédikém elébb hal meg, akkor én Pestre költözöm a nővéreimhez ! (Mint lapunk zártakor dr. R. E. házi orvostól örömmel értesülünk egyelőre nincs komoly veszélytől mit tartani.) * * * Egy Kölcsey-utcai polgártársunk nem régen 60 ezer koronát nyert osztálysorsjegyen, dicsekedett vele, hogy megálmodta a számot és úgy vette meg. Hát hogy álmodtad meg ? (kérdé tőle Hamis . . .) Nagyon egyszerű, álmodtam egy hetest, aludtam tovább; megint álmodtam egy hetest, összeszoroztam 7 X 7 = 42 és megvettem a 42-ös sorsjegyet. De kérlek Pista 17X7 nem 42, hanem 49. Ugyan kedves barátom, én nyerem meg számommal a főnyereményt és te akarsz engem számtanra tanítani 1 * * * ■■■■■■ PÁRÁIM VIK ■ fölerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ Kívánatra szívesen speciális ajánlattal szolgál. * m — Worchester-szósszal nyakocöntött kap- pan ? Isten mentsen tőle ! Végre sonkát kérek. A pincér nagyot néz. Sem előétel, sem leves, sem sült ? Megérkezik a sonka s ráöntök egy negyed liter ecetet. Ez kell a magyarnak 1 Az ecet azonban véletlenül olaj volt, ami tudvalevőleg lecsilapitja a háborgó tengert, de az én háborgó gyomromban éppen ellenkező hatást idézett volna elő. Intek tehát a pincérnek, hogy vigye el s kérek — megint csak sonkát. mosolyog, de azért elhozza. Most aztán alapos meggyőződés után merem csak ráönteni az ecetet. Utána fagylalt. Ez is jó a magyarnak. így azután képes voltam megőrizni a kellő komolyságot. Este felé kissé csilapodott a hullámzás, de nem annyira, hogy olykor-olykor fel ne csapott volna a fedélzetre. Az ebédhez teljesen hasonlatos vacsora után Miss C. Goerriggel, egy jókedvű, 21 éves, elvált amerikánával kapaszkodtunk össze s indultunk a fedélzetre sétálni. Nevetve, kacagva, csúszva, kapaszkodva jártuk körül a hajót számtalanszor; a cigarettát háromszor is kimosta szánkból a feltörő hullám. Nem mulaszthatom el, hogy pár szót ne szenteljek a kedves, vidám missznek. Gibraltárig egy kaliforniai petróleumkirályfi udvarolt neki. Miután ez kiszállott, missz Cornelia három tagból álló udvart alakított maga körül. Az egyik mérnök volt a Congo államban, ott májbajt kapott s ment haza Amerikába üdülni. Á másik katonás tartásu, nagyon fiatal szivü, de öregedő ur: nyugalmazott ezredes és egy nagy farm boldog tulajdonosa. A harmadik én voltam már azért is, mivel tud- j tam vele beszélni: ő is törte valahogyan a németet, én is. A congoi udvarolt délelőtt, az ezredes délután, én meg este. Miss Cornelia roppantul őszinte volt. Házasságában csalódott; felejteni jött át Európába. A felejtés, úgy látszik, sikerült is neki, mivel sohasem mutatott bánatot. Ellenben örökké sportolt, táncolt, tornázott. Pompásan rajzolt, gyönyörűen fényképezett s ha elérzé- kenyült, verseket is irt. Nagyon fogékony a romantika iránt s javíthatatlan idaálista. Övele barangoltunk tehát a fedélzeten, gyönyörködve az elemek tombolásában. így sétáltunk szinte mindennap éjfélig is, amikor már csak az egyik furcsaképü mar- conista ődöngött a terrász, vagy a szalon körül . . . Sem a tenger, sem a gyomrunk nem csendesült le még másnap sem. A tenger állandóan háborgott, gyomrunk ellenben csak akkor, ha étkezésre gondoltunk. Az angol konyha az első napokban pompásan ízlett, végül azonban megállapítottuk, hogy csak jobb a főtt marhahús, mint a sültnek nevezett nyers s ezt ettünk azután minden délben. A vihar második napján pompás eszme vetődött fel. Jó volna egy kis pompás torma-szósz. Jön a pincér, aki tud németül s elmondjuk neki a kívánságot. — Kren-sauce . . . Nagyon furcsán, szinte értelmetlenül néz ránk s megkérdi : — Aus Kren? — Ja! — All right, — feleli megadással. És jön a pincér, hozza az óhajtott mannát. Fehér és finom ez, mintha margaréta szirmokból volna készitve. Megkóstoljuk. Egymásra nézünk. A tányért eltoljuk magunktól. Szörnyűség! Ez tejszínhab, amit marhahússal még együtt emlegetni sem lehet, annál kevésbbé megenni. Kisült azután, hogy a főpincér krémet ér* tett a „Kren“ alatt s mi finom krémszószt kaptunk. Merthogy torma tulajdonképen németül Meerrettig. Nagy nevetés után végre kölcsönös megértésre jutottunk s ettől kezdődőleg minden másodnap, még visszzajövet is megkaptuk az igazi tormamártást. A viharnak — amely valamennyi tiszt és hozzáértő szerint tulajdonképen nem is volt vihar, hanem csak nyugtalan tenger— egyébb hatása nem volt, mint az, hogy étvágyunk meglehetősen elromlott s hogy a hajó csak egy napi késéssél futhatott be a newyorki kikötőbe. Az utolsó napon az eddig meleg, tavaszi időjárást mind nagyobb hideg váltotta fel: kö- 1 zeledtünk a szárazföldhöz.
