Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-24 / 25. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. junius 24. 25. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKE TÁRSADALMIJETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlőny'e»; Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .................................8•— Fél évre . ..............................4-— Ne gyedévre .... , . . 2' — Egyes szám.........................—-20 Ta nítóknak egész évre . . 61— » Főszerkesztő: kor- Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdorws és kiadó : » a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. n Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 59 fill.' Kéziratok nem adatnak vissza A komoly helyzet. Irta: Wolf Zsigmond. Mindenki azt hitte, hogy az 1913, évi gazdasági válságnak a balkáni események az okai és ahogy vége lesz a háborúnak, megint fellendülésnek megyünk eleibe. Ebben a reményben mindenki csalatkozott. A helyzet ma súlyosabb, mint a háború alatt és avval a beteggel lehet ösz- szehasonlitani, aki ugyan túlesett a tv- phuson, de utána annyira elgyengült, hogy állapota még sokkal aggályosabb a ty- phusnál. A mai állapotot csakugyan elgyengülésnek lehet nevezni és ez a jelenség nemcsak nálunk, a tőkeszegény országban mutatkozik, hanem még Franciaországban is, mely a leggazdagabb államnak hírében állott. Minálunk persze a krízisnek utóhatá- ! sái még fokozottabb mértékben lépnek fel, mint a tökegazdag országokban. Hosz- szabb időre kölcsönt vagy egyáltalán nem, vagy csakis nagyon terhes feltételek alatt lehet kapni. Ezáltal mindenütt hiányzik a a vállalkozás, az építkezés, minek folytán pangás uralkodik az iparban, a munkában, a keresetben és a fogyasztásban. Már ezelőtt is volt sokszor gazdasági krízis. Majdnem egy bizonyos rendszerességgel lehetett észlelni, hol a fellendülést, hol a leszállást Természeti törvénynek látszik, hogy a fogyasztás, vagy az ipari szükséglet, ha elért egy bizonyos fokot, megint alábbszáll. De a jelenlegi krízis más, sokkal aggályosabb tüneteket mutat. Máskor, ha Leá.íótt a pangás, evvel együtt megszűnt a p ánzbiány. Az ipar és kereskedelemnek nem volt a pangás következtében pénzszükséglete. Még a saját tőkéjüket sem birták kihasználni a vállalatok, nem hogy idegen tökét vettek I volna igénybe, Ennek folytán felhalmozódott a bankoknál a pénz, a betéti kamatláb oly mértékben sülyedt, amig csak a közönség jobb elhelyezést nem keresett befektetési papírok, járadék és záloglevelek vásárlása által. Szóval megindult megint a javulás, a fellendülés. Most azonban, dacára annak, hogy az iparban megint oly nagymérvű pangás mutatkozik, aminöre alig lehet emlékezni, fa vas fogyasztás lesülyedt majdnem a felére) pénzbőségről még szólni sem lehet. A bankoknál van ugyan betét, de a betevők inkább megelégednek 4°/0-os kamattal abban a tudatban, hogy pénzükről minden nap rendelkezhetnek. Hiányzik a bizalom! Elsőrendű záloglevelet, melyért szavatol a jelzálogilag biztositott követelés, ezenkívül a kibocsátó bank egész vagyonával és amely ma u /o*oi iíuZ, vagy még ennél is többet — nem mer vásárolni senki. Ennek a bizalmatlanságnak pedig az államok nagy és folyton növekedő szükségletei az okai. A magyar járadék kurAz összes tavaszi kelmeujdonság'okból “fi gyönyörű választékkal szolgál Rubletzky Kálmán divatárnháza N agykároly TÁRCZA.-mt* Ha rám fonódik . . . Irta: Kosztka Mihály. Ha rám fonódik selymes két karod, Ha izzó csókod ég az ajkamon, Boldogságos gyönyörrel érezem, Hogy édes lányszived szeret nagyon. Ha két szemedbe elmerül szemem, Ha vágyó pillantásod kémlelem, Kiolvasom lángzó szerelmedet, S hogy eggyé forrt már élted s életem. De égő, nagy keserv borul reám, Véresre marva vergődő szivem, Ha orvul meglep gyáva csiiggedés: Hogy nem szerettek engem sohasem. Mert nem szerettek engem sohasem, De megrabolták lelkem erejét, Nótázva taposták el a szivem, Kilopva belőle a szenvedélyt. Gyötörnek a féltés vad árnyai, Hogy te is elhagysz egykor engemet, Hogy egy forró fuvallat elbont, S kacagva kacagod szerelmemet. Pedig ha rám fonódik két karod, Ha felmelegszem szemed sugarán, A szenvedély forralja véremet, S mikéntha rózsa-zápor hullna rám. Az óceánon. Irta: Bolla Béla. Amint a gibraltari kikötőt elhagytuk s Herkules oszlopai között áthajózván kijutottunk a nyílt óceánra, pár óra alatt minden megváltozott a hajón. Az árbocok acél darukarjait beágyalták tartóikba, a fedélzetről minden szükségtelen holmit eltávolítottak, a szükségeseket pedig karvastagságu kötelekkel úgy lenyűgözték, hogy belőlük akkor sem hul- | lőtt volna le bár egyetlen darab, ha valami I óriás akarta volna is lerázni. A tisztek arca is komolyabb lett. Nagy ut állott előttünk. A tenger pedig különös, bizalmatlanságot j keltő szinü volt. A bajó ingott. A végtelenben I elterülő vizeket nem tarkázták fodros szegélyű, LCSÓN ELADÓ sfc’S'S; 3—4 különböző ajtó, egy spaletes nagy ablak, 3 szekér szalma kazalba a rakodóba, csomagoló dobozok különféle nagyságban, kitűnő ízű homoki uj- és óborok, 5 éves veres bor 50 literen felül, hol? — megmondja a kiadóhivatal
