Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-20 / 20. szám
L XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 20. 20 szám. TÁRSAD A_L M I__H E T I L A P. városhivata1os hirdetéseinek Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..................................8-— kor. Fé l évre......................................4-— Ne gyedévre.........................2- — „ Eg yes szám...........................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6'— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadd: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nylittér sora 53 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Rendelet a városok kölcsön ügyében. A Városok Lapja vezető helyen foglalkozik a városok kölcsön ügyével. Tájékozásul egész terjedelmében hozzuk a rendeletet és kisérő sorait. Végre a városok kölcsönügyében hefejeztetett és nyilvánosságra került a várva- várt kormányakció. A belügyminiszter alábbi rendelete szerint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Jelzáloghitelbank a bel- és pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalások eredményeként kötelezettséget vállaltak, hogy egy korlátolt hitelösszeg erejéig 50 éves törlesztéses kölcsönöket nyújtanak a városoknak 89% árfolyam és 5,70% évi tőke és kamat- törlesztési hányad mellett. Habár ez a gondoskodás, mint ezen a téren úttörő lépés elismerést érdemel, mindamellett maga a megoldás a váiosok jogos várakozását nem elégítheti ki. Elismerést érdemel ez a gondoskodás annyiban, hogy végre megtörtént az első lépés a városok hitelügyének az összpontosításához, amit, ha kellő érzékkel, odaadással és a városok irányában kormán y- férfiainknál eddig nem igen tapasztalt féltő gonddal folytatnának és fejlesztenének, akkor talán eljuthatnának városaink régi óhajtásaik teljesüléséhez — a hiteligényeik alapos és egységes rendezéséhez. Sajnos azonban, a pénzügyminiszter, akire a fontos feladat első .sorban hárul — ridegen elzárkózik at tóíj:- hogy egységes typusu kötvények kibocsájtásával és bizonyos kedvezmények, esetleg az állami garancia megadásával lehetővé tegye a városoknak, hogy külföldi olcsóbb kölcsönre tehessenek szert s igy a szorult helyzetben levő városokat úgyszólván kényszerűik, hogy ily rendkívül súlyos feltételek mellett is a kartel-bankok kliensei legyenek. Több város arra is kérte a minisztert, hogy szükségleteik beszerzését önálló kötvények kibocsájtásával tegye lehetővé. így pl. Pozsi^^»li'Osa hivatkozott arra, hogy kiiljjjíP^BRnlézelek hajlandók kötvényeit megfelelő áron átvenni. A miniszter válasza ez esetben is merev visszautasítás volt. Különösen avval érvelt, hogy az 1910-ben történt kibocsájtások Pozsony, Fiume és Zágráb városok részéről őt nem ösztönözhetik ezen „experimentum# folytatására, mert ez kudarccal végződött. A pénzügyminiszter azonban egyről megfeledkezett. Ugyanis ép akkor kezdődött a dekadencia a befektetési értékek piacán. A magyar koronajáradék 1910-ben 92 — 93 kurzuson állott. Már akkor vette kezdetét a pénz drágulása és a befektetési értékek árhanyatlása. A járadék azóta folyton esett és 80 alá sülyedt a krízisben. Ha véletlenül pénzbőség és kedveAz összes tavaszi kelmenj donságokból gyönyörű választékkal szolgál RuhletzkyKálmándivatárnházalVagykároly TÁRCZA. A kém. Irta: FARKAS EMŐD. Az isaszegi csata után Gödöllőre vonultak a győztes honvédek. A harmadik hadtest, amelyet a nagy Damjanich vezetett, a Grassalko- vics palota erkélyén álló Kossuth előtt megemelte sapkáját s lelkesülten kiáltotta : — Éljen Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója !• Menydörgő éljenrivalgás zúgott föl erre. A honvédek mámoros büszkeséggel tekintettek Kossuthra, aki kezével integetve és hajlongva köszönte meg a lelkes tüntetést. Pedig akkor még nem volt Kossuth Lajos az ország kormányzója, csak néhány nap múlva lépett Debreczenben a törekvő nagy Hunyadi János örökébe. A tisztikar és legénység ezután csakhamar szállásra vonult. Annyi győzelem, annyi fárasztó menetelés, ázás, fázás és koplalás után boldog volt, hogy pihenhetett. Damjanich olé azonban, alig hogy letette a kardját s megtörülte nagy, kopasz homlokát, egy fekete, kormos arcú embert hoztak. — Hát ez ki ? — kérdezte a hős, amint ránézett a kéményseprőre. — Osztrák kém — felelte a tiszt. — Kihallgatták már ? Igen, tábornok ur, megvallotta, hogy hire-j két vitt táborunkból Windischgrätznek. — Fel kell kötni azonnal. — így, ahogy van ? — kérdezte a tiszt. — ügy, ahogy van: egy percig se rontsa; tovább a levegőt. A kéményseprőt elkísérték ; Damjanich utánok kiáltott: — Ne teketóriázzanak vele sokat, kössék fel az első fára. A tiszt elhivatta Andorffer vecsési lelkészt, aki mint honvéd tábori lelkész szolgált Damjanich hadtestében. Egy nagy akácfa alá vezették az elitéltet, a plébános meggyóntatta, aztán két cigánybaka felkötötte a fa ágára. — Visszajövök én még, — mondta németül a kéményseprő, mikor nyakába akasztották a hurkot. Többet nem szólhatott, mert a kötél össze- szoritotta a torkát. Ott lógott egész nap a fekete arcú ember az akácfa ágán. Fekete lelke elszánhatott belőle s a szél egyre himbálta a testét. Sok honvéd ment arra s mindegyik megbámulta a magasban lógó kéményseprőt. Kérdezősködtek felőle s megtudták, hogy Muha János volt a neve, morva származású feketeHomoki nj bor lite renkén 172 fillérért kap ható Kisded Sándor füszerkeresfeedésében Nagykároly. grÜT" A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. T
