Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-06 / 18. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 6. 18. szám NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE TÁRSAD AL M I _H E T I L A P. Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................8‘— kor. Fél évre..................................4-— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Egyes szám.........................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 61— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 8. — Telefon T Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 87. — Telefon TS Bérmente tlen leveleket előttünk ismeretlenül nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron kőzöltetnsk. Nyilttér sora 30 fill. Kéziratok nem adatnak vissza f\z igazságszolgáltatás helyisége Nagykárolyban. Nagykároly, 1914. máj. 3. Természetes és első kötelességei közé tartozik minden városi vezetőségnek, hogy különösebb, megkülönböztetett gondot fordilson a középületei külső megjelenésére, a közhivatalok helyes elhelyezésére, tisztaságára és hozzáférhetőségére. rzt a gondosságát a város vezetősége kétféleképpen oldja meg. Ha a középület a tulajdona, úgy saját hatáskörében teljesiti az erre irányuló gondoskodást, ha az bérépület, úgy az illetékes bérlő-fentartó jogi személlyel jő olyan irányú érintkezésbe, hogy az a közhivatal megfeleljen úgy a tisztviselői, mint a nagyközönség érdekeinek. E bevezető sorok után egyszerűen reátérünk témánkra: a nagykárolyi járás- biróság hivatalos helyiségének nehézkes mivoltának tárgyalására, elzárt, eldugott hozzáférhetőségének kellemetlenségeire. A közönség jogos kívánságát tolmácsoljuk, midőn ennek a valóban tarthatatlan állapotnak a kérdését e helyen tárgyaljuk. A nagyközönség hírforrásából olyan értesülést hallottunk, hogy a városi tanács kérelemmel aka: az igazságügyi I minisztériumhoz fordu.ni, hogy a helybeli kir. járásbírósághoz külön bejáratot nyissanak, mert most valóságos útvesztő- játék utján julhat a jogkereső az igazság forrásához. Információink, fájdalom, olyan ered- 1 ményre vezettek, hogy ez idő szerint a városi tanácsot ilyen felterjesztés gondolata nem foglalkoztatja. Azért mondjuk : lyesnek tartjuk e kérdés praktikus és gyors megoldását. Voltaképpen a város vezetőség# nem is kell, hogy alázatoskodjék az igazságügyminisztériummal szemben ebben a kérdésben. Itt ugyanis az a helyzet, hogy az igazságügyminiszterium a járás- bíróság hivatalos helyiségeit ellenszolgál- mány nélkül kapja tudomásunk szerint, igy hát joggal elvárhatná a város, hogy a közönség kényelméért más téren hozzon áldozatot a minisztérium. Egy kialakult terv is van már erre , nézve, ítlsö teendő volna egy külön- j bejáratú portálé épitése, illetőleg nyitása a járásbíróság épületén. Ezzel megvolna oldva az a lehetetlen állapot, hogy a járásbíróság hivatalos helyiségeihez minden néven nevezendő, idegen udvarokon keresztül jussunk. Ennek a költsége természetesen az igazságügyminisztériumot terhelné a dolog természetéből kifolyólag is. E mindenekelőtt keresztülviendő terv úQssr- Az összes tavaszi kelmouidonsásrokból "iPÉÉ gyönyörű választékkal szolgál ßnb i etz k y Kálmán d i va tárnh áza IV a <iy károly TÁRCZA. Krecsányi Ignác memoárjából. Krecsányi Ignác, volt pozsonyi színigazgató most adta ki hosszas színigazgatói pályafutásáról szóló emlékeit. Alább közöljük Krecsányi könyvének egy részletét, mely a trónörökös nejének: Hohenberg hercegnő, akkqr Chotek Zsófia grófnőnek a pozsonyi színpadon való szerepléséről szól: A múlt század végén a temesvári magyar színészet körében az a szokás dívott még, hogy január hónapban a temesváriakat Pozsonyba, a német múzsát pedig Pozsonyból Temesvárra internálták. Ugyanis akkor még hármas-szövetség létezett: Budapest—Pozsony-Temesvár. Ez a szövetség azonban idővel, mint meglazult láncszem, szétpattant. Ez időből Chotek Zsófia grófnőről, a jelenlegi trónörökös fenséges nejéről, mint müked- j velőről szándékozom e sorok keretében meg- í emlékezni. A dolog 1896-ban történt. A fenséges asszony akkor még hajadon s Frigyes kir. herceg nejének, Izabella kir. hercegasszony j ő fenségének első udvarhölgye volt. Izabella J kir. hercegnő, mint a vöröskereszt-egyesület pozsonyi fiókjának védőnője, majdnem minden minden év február hónap második felében, mikor színtársulatommal én már Pozsonyban működtem, nevezett egyesület javára nagyszabású műkedvelői előadást szokott rendezni. Ezek a monstre előadások két-három egymásutáni estére terjedtek. A kir. hercegnő ez es-t tere a pozsonyi színházat vette tőlem igénybe, j Ezek a nagyszabású művészi mozzanatok! í nemcsak Pozsony város mágnási és előkelő körében képeztek eseményt, hanem a bécsi főrangú világ figyelmét és érdeklődését is magukra vonták, sőt többen mint közreműködők még részt is vettek azokban. Ezt különösen nem lehetett csodálni. A fáradhatatlan tevékenység és finom müizlés, amit a kir. herceg- asszony az előadások körül kifejtett, bámulatos volt. A próbákon rendesen ott volt s minden legkisebb mozzanatot megfigyelt. Magyarázott, utasításokat adott s gyakran olyan szakavatott, szellemes megjegyzéseket tett, melyek a leggyakorlottabb színházi embert és rendezőt is meglepték. Többek között kiváló gondot fordított a kellékekre. Mindennek igazinak, eredetinek kellett lennie. Hogy csak egy esetet hozzak fel, az egyik némaképletben egy fiatal anya virrasztott alvó csecsemőjének bölcsője felett. Erre az alkalomra valamelyik pozsonyi mágnáscsalád egy remek, tizennyolcadik századbeli Homokiujborliterenként72filiérértkaphat(> Kisded. Sándor füszerkereskedésében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról.
