Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-15 / 15. szám
A \ \ 'T’ 2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE '*““* WlSn! üifíVr' A BIKiZ IDB természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kü'd a hikszádi fürdőigazgatóság. í íp 0 0000 TTlakay TTÍiklós f| oki. építőmester Nagykároly, Fény-u. 2. Elvállalja: épületek tervezését, felépítését és építkezések ellenőrzését. Kőműves és ácsmesteri vizsgára biztos sikerrel előkészít. L í I I { * I í i* Adóügyek.*) — Második közlemény. — Ismerteti: Lévay Béla. Fontos újítás a házbéradónál az adópótlék (birságpótlék) alkalmazása. Ugyanis aki bérbeadott épületét t kitűzött és hirdetmény utján közölt határidőben be nem adja, vagyis az élvezett házbért be nem vallja, az a megállapított házbéradónak ha a házbér 1000 koronát el nem éri l°/0-át, ha ellenben 1000 koronánál több 5°/0-át; ha pedig a részére szabályszerűen kézbesített felhívás vételétől számított 8 nap alatt sem adja be vallomását, a megállapított házbéradónak az első esetben további 4, a második esetben további 5%-át fizeti adópóllék fejében. Ezen pótlék után az egyenes adókon nyugvó más állami-, (hatósági-, vagy községi adók ki nem vethetők. Igazolás esetében ezen adópótlék törlendő. *) E rovat keretébe eső egyes vitás kérdésekre, készséggel ad felvilágosítást a Szerk. Ellenben, ha kevesebb összeget vall be a tél (a tulajdono ), mint a mennyit tényleg élvez, úgy jövedéki kihágást követ el, amikor is ellene a jövedéki kihágás megindítandó. Vitás, hogy azon esetben, amidőn a . fél egyállalaban nem vall be semmi jövedelmet — I. i. az első bérbeadás alkalmával, amidőn részére még a házbérvallomási iv nem kézbesíthető — jövedéki kihágást követ-e el, avagy csak az adópótlékokat köteles fizetni? Ha az adópótlékok alkalmazási módját lényegileg vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azok csak azon eseteknél alkalmazhatók,ahol etőbb(az előző években) már történt bérbevallás, mert csak azoknál lehet a házbérvallomási iveket a feleknek kézbesíteni, mig uj bérbeadásnál az — mivel a bérlet ludva nincsen — teljesen lehetetlen és így a birság (adópóllék) kirovása is lehetetlen. Evidens tehát, hogy ily esetekben jövedéki eltitkolásról van szó és az, aki az uj lakbérbeadást be nem jelenti, jövedéki kihágást követ el. Az esedékesség és a befizetések határideje nem változtak. Ezután is január, április, julius és október hó 1-én esedckessék az adók és február, május, augusztus és november hó 15 éig fizethetők kamat nélkül. Aki tehát az évnegyed közepéig,negyedévi esodakes adóját be nem fizeti, késedelmi kamatot tartozik fizetni, ellenben nem az évnegyed végéig — miként eddig történt — h uiem csak a befizetés napjáig. Eltérés van még az előre fizetett adóknál atekintetben, hogy ezután kamattérítés, egyáltalában néni" adatik a feléknek. A had- mentess-'gi dij ezután " is" október l evél esedékes és november 15 ig fizetendő. A fegyveradó és. vadászati adó egyszerre esedékesek; előbbi a fegy-veradó-igazolvány, utóbbi a vadászati jegy kiszolgáltatása alkalmával. A végrehajtás fokozatai: a) megintés, b) zálogolás, c) árverés. A megintés (1. fokú végrehajtás) ezután csupán dobszó vagy hirdetmény kifüggesztése j által teendő közhírré. írásbeli intéssel csupán I a közvetlen fkelök — akik adójukat a kir. adóhivatalnál Szelik — hivandók tel hátralék fizetésére. A zálogolás (II. fokú végrehajtás) tényleges foganalosiLásáért minden korona után 2 fillér „behajtási illeték“ jár, mig ha az árverés (III. fokú végrehajtás) is tényleg megtartatott, további 3 fillér jár minden korona után. A végrehajtást teljesitik: 1. Kis- és nagyközségekben a biró (pénztárunk) és a jegyző vagy ennek megbízottja. 2. Városokban a városi adóhivatal, illetőleg az oda beosztott adóvégrehajtók. 3. A kir. adóhivatalnál adózókra nézve a kir. adóhivatal, illetőleg annak e célra kijelölt tisztje. Eddig ezt a főszolgabíró, illetve annak megbízottja eszközölte. * „Az 1909. évi VI. t.-c. szerint a házbéradó | alapjául nem a bevallás évében fizetett, hanem a bevallás időpontjában kikötőit évi bért kell I venni! (M. kir. közig, bíróság 3789—1911, P. I sz. határozata.) „A hosszabb idő óta fennálló és bérbeadás utján hasznosított bódé, házadó alá esik.“ (M. kir. közig, bíróság 16975—1911. P. sz. határozata.) „A szőlőbirtokost saját termésű borainak kis , mértékben való árusítása után 111. oszt. kér. ", adóval megróni 'nénilehét!"" (Ét.' kir.'közig bi- 1 róság 23185—1910. P. sz. határozata.) Két középiskolát végzett fiú, lapunk nyomdájában tanulóul felvétetik. Pannama kalapok legsikeresebb tisztítása Hú fiúJer Púi ruha festő, vegytisztító és gözmosö-gyárában Felvételi üzlet: N a g y h á r o l y, Szécheny i-utca 43. szám. — Elég, elég! — Tudod, hol lakik Puskás Klára úrasszony ? — A vizentul, a Tanor kapu mellett, réz- kakas vagyon a házon.-* — Izibe oda mégy evvel a cédulával! — Instálom ott kutyák is vannak. — Nem bántanak azok a kutyák . . . Aztán nesze ... ez a tiéd. Jól el tedd, sok pénz az. Fuss! Egyik kezemben volt a cédula, a másik kezemben egy — négy krajcáros. Hol az egyiket néztem, hol a másikat és futottam ... futottam. Sem Puskás Kalári ténsasszonyra, sem a levélre nem gondoltam én, hanem csupán arra a sok pénzre, melyet görcsösen szorongattam a markomban. Úgy kellett annak lennie, hogy erőt és bátorságot kölcsönzött nekem a négykrajcáros, mert a cérnás bolt előtt gágogó liba-csordának vakmerőén neki vágtam, holott egyébkor nem volt lelkem a mérgesen szipogó gunár közelébe menni. Mit bántam én, hogy Puskás Kalári ténsasszonynak nem tetszett az & cédula, amit vittem neki és jól megránci- gálta fülemet! Azt sem bántam, hogy a kopasz prókátornak ilyen formát üzent: — Mondd meg annak a kifordított képű urnák, aki a cédulát küldte, hogy akassza fel magát névnapján! Nem bántam, nem is kérdeztem, hogy az -a mérges nyelvű asszonyság miért üzen ilyen furcsákat. Tudtam én, hogy a kopasz prókátor, ha fel is akasztja magát a névnapján, többé nem kéri vissza tőlem a pénzt. Hűségesen megmondtam neki, hogy Puskás Kalári mit izent, ő pedig csak ennyit mondott vissza: — Nagyon jól van fiacskám, vigyázz a pénzre, ne költsd el haszontalanságra. Én a kopasz prókátort nem szerettem, pénzt sem kaptam tőle sem előbb, sem utóbb ; azt sem tudtam még, hogy minő veszedelmes írást kellett nekem négy krajcárért oda vinnem, (azt is csak később) hogy a nagy-okos prókátor addig perelgetett Puskás Kalárival, mig az utolsó szalmazsákjából is kiperelte. No, aztán arra is emlékszem, hogy az én cédulám napjától számítva, másik vasárnapra igen sokat doboltak a Puskás Kalári háza előtt. * — Édes anyám, ide nézzen, mi ez ? — Jaj, fiam, azt kitől kaptad? — Azt én, édes anyám, a hunefut kopasz _prókátor úrtól kaptam. — Csak úgy Isten nevében? — Megszolgáltam. Cédulát vittem Puskás Kalárné tensasszonyhoz. — ügy ... úgy! — Tudja e kied, hogy én ezen mit vásárolok ? — Mit, lelkem, mit ? — Egy abc könyvet, amilyen Péternek van. — Nem adnak annyiért, kicsi fiam. — Nem adnak? Hát akkor . . . akkor szentjánoskenyeret veszek. Azt adnak, ugy-e ? Édesanyám megsimogatla fejemet. Nagyon tüzelhetett az a fej. Sok-sok merész gondolatom volt. Ugyanis: a szentjános-kenyeret villámgyorsasággal tehénné változtattam, melyet édes anyám este és reggel meg log fejni, a tejet ketten isszuk meg ; majd odaadtam a tehenet két rúd plajbászért, de csak úgy, ha az egyik vörös lesz, a másik kék; nem tartottam meg soká a plajbászokat sem, vettem helyettük sárga nádmézet, de akkorát, mint a fejem ; miután a cukorral jóllaktam, édes anyámnak vásároltam belőle selyem fejkendőt, magamnak sarkantyus csizmát . . Addig cserélgettem, mig egyszer csak elaludtam a ládán. Este volt, öreg-este, mikor fölébredtem. Fájt erősen a jobbtenyerem, kinyitom, hát az ujjaim össze voltak mind ragadva, a négy krajcáros pedig úgy oda tapadt a markomhoz, hogy le kellett tépnem onnan. A nyitott kemencében néhány hasáb siránkozott, szemkönyesztő füst szálldogált fel, gyér világosság rajzolt árnyakat a falra és a kemence mellett ült az én édes jó anyám, ölében a nagy imadságos könyvvel. Várta, hogy jobban lobogjon a tűz, mert a gyertya már tegnap kifogyott a tartóból, neki pedig olyan jól esett egy-egy kicsiny felfohászkodás. Soha olyan szomorúnak én a sötétséget nem láttam. Istenem, ha most künn nagy zápor eredne, s a kürtön át behullana a viz,
