Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-08 / 2. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE szempontból kell a törvényjavaslatot beható vizsgálódás tárgyává tenni. Lehet, hogy ez a tervezet sokban nem felel meg a modern demokrácia követelményeinek és igy csalódást hozott az általános választójog propagálóinak, de szerintünk az egyedüli vezérlő szempont csak a nemzet, a haza jól felfogott érdeke lehet, minden másnak el kell e mellett törpülnie. Ép azért ezt a kérdést nem szabad pártpolitikai szempontból, sem kormánypárti, sem ellenzéki szempontból nézni, nem lehet irányadó a pártszenvedély, hanem csakis a haza üdve és java. Csakis ezt az egyetlen szempontot szabad tekintetbe venni, ennek a szemüvegén át kell néznünk a reform intézkedéseit és ezek megokolá- sát, a statisztikai anyagot és a magyarázó adatokat. Ép ezért e sorok Írójának az a félfogása, hogy az ellenzéknek most mái kötelessége résztvenni a képviselő- ház tanácskozásaiban, hacsak azt nem akarja, kogy ö nélküle intéződjék el e nemzetünk jövő fejlődésére nézve oly uagy fontosságú kérdés. Vállvetve kell közreműködnie mindenkinek abban, hogy ez a reform minél tökéletesebben valósuljon meg hazánk javára. Ép azért alapos, beható tanulmány tárgyává kell tenni, ennél pedig nem csupán a rendelkezésre bocsátott statisztikai adatokat kell tekintelbe venni, hanem hazánk egész múltját és jövőbeli rendeltetését, nemzetünk tradícióit, geográfiái fekvésünket, nemzetiségi és szó áális viszonyainkat. A reform nem jelenthet egyszerre szakítást népünk, nemzetünk érzelem- és gondolatvilágával. És ha azután a lelkiismeretes és nem felületes, elhamarkodott vizsgálás arra az eredményre vezet, hogy a reform megfelel az idők követelményeinek, állami és nemzeti érdekeinket megóvja, — akkor támogatni kell, hogy mielőbb megvalósulhasson; ha azonban a beható vizsgálódás az ellenkező eredményt szülné, kötelessége minden hazáját igazán szerető tényezőnek ellene sorompóba lépni, hiszen e reformtól hazánk jövendő boldogulása függ. Meg kell alkotni továbbá e reformot úgy, hogy körül kell bástyázni a választópolgárok választási szabadságát, a törvény egész szigorával kell már előzetesen megakadályozni a választók befolyásolhatóságát. így érvényesülhet csak igazán a nemzeti akarat szabadon, függetlenül minden hatalmi befolyástól, vesztegetéstől, elrettentéstől, utólagos megtorlástól menten. Különös gondot kell azután helyezni a választókerületek helyes beosztására, mert a mostani beosztás tarthatatlan s felette igazságtalan. Mindezeket a kényes, sok belátást és politikai bölcsességet igénylő kérdéseket azonban csakis minden politikai szenvedélyességtől ment légkörben lehet igazán helyesen és jól megoldani, különben az izgatottságban végzetes s nehezen helyrehozható mulasztások és igazságtalanságok történhetnek, amiknek csak mi magunk adnánk meg keservesen az árát. A mi szegény hazánk sokat szenvedett. Évszázadokig mi voltunk a Nyugat védelmezői a keleti barbársággal szemben, két évszázadig ült nyakunkon a török, majd az osztrák sanyargatott bennünket, s bizony — valljuk meg őszintén — most is csak a járószalagján vezet. Ideje volna már, hogy mindez máskép legyen. Ezért remélhető, hogy ha a nemzetnek minél szélesebb rétegeit tesszük a jogok részeseivé, erösbödni fog egyúttal az ellenállásunk a mi „jó barátainkkal“ szemben is. Hazánk sokat haladt, magával ragadta a haladás árja, az emberi szabadság nagy elvei itt is érvényesültek, . fejlődni akar tehát továbbra is, ezt feltartóztatni nem is lehet, csakhogy egyengetni kell — Semmi, atyám. — A szeretőd ? — Nem. — Azt akarod, hogy a szeretőd legyen ? — Nem akarom. És kérem atyám, hogy ezt a szót ne mondja ki többet. — Jó. Tehát mit akarsz avval a leánnyal ? Szereted ? Nem felelt. — Szereted ? Beszélj! — Szeretem. Az apa megmozdult a székében. Csendes, finom mozdulat volt ez, egy fegyelmezett férfi leplezett, kétségbeeső ijedelme volt ez. — Jó. És? Nem kapott feleletet. — Nos ? Szereted és ? Csend. — Hogyan szereted ? Milyen leány ? Hát beszélj fiam. — Nagyon szeretem, atyám, ö is szeret. — Milyen leány? — Nézze meg jobban a szemét és tudni fogja. — Szegény leány ? — Koldus. — Hány éves? — Még nincs húsz. — Hol szoktatok találkozni ? — Soha sehol az üz'eten kívül. — Hát akkor nem is beszéltetek még hosz- szabban ? — Nem. Azaz igen. Levelezünk. A fontos mondanivalóinkat úgy írjuk meg egymásnak. — Megegyeztek már valamiben ? — Nem. — ígértél már neki valamit ? — Nem. — És el akarod vennie ? — Igen ? — Komolyan ? Becsületesen ? — Csakis igy. — Gondolkoztál ezen fiam ? — Kis dolgokban is komolyan gondolok meg mindent. Az apa nem tudott tovább a helyén maradni. Az idegei egy pillanatra elszabadultak a dresszura alól és fel kellett állnia. így, ebben a pózban nézett szembe a fiával és nyugodt, de azért emelkedett hangon mondotta: — Hát akkor vedd el fiam. Tedd nőddé a Bergmann leányt. A fiú nem értette hamarjában ezeket a szavakat. Illetve érteni eléggé értette, de nem tudta, hogy miért mondja ezt az apja, most és igy. Tedd nőddé a Bergmann leányt, ö, a milliomos fia azt a koldusgyereket; Ö hónapok óta nem alszik, ha arra gondol, hogy micsoda csatája lesz majd ezért az elhatározásáért a családjával és most ime ! Mi ez? Az ő családjában nem szoktak igy érzelegni. Azok rideg, hideg üzletemberek voltak mindig. És most itt ez az ősz ur, az ő atyja valósággal megelőzi, fölkínálja, tálcán nyújtja eléje azt a megoldást, amit ő még saját magában is félve mert csak fontolgatni. — Hogyan atyám, ön mondja ezt nekem ? — Igen, édes fiam. Én mondom. Ismerem a fajtánkat. Én nem akarod civódásokat, lelki kínokat, perpatvart, esetleg katasztrófákat. Szereted: vedd el. Te nem fogsz változtatni úgy sem a szándékodon, ez biztos. Most jöjjek én és kérjelek, korholjalak, fenyegesselek ? Nem fiam, ennek célja sem volna, kedvem, időm, természetem sincs hozzá. Vedd el. az útját, szabályozni a fejlődés folyamatát. Adjon a magyarok istene jobb sorsot édes hazánknak, mint az eddigi volt! A nagykárolyi görög katholikus püspökség. — A képviselőtestület vasárnapi közgyűlése. — A nagykárolyi polgárság összeségét képviselő városi képviselőtestület egyöntetű, lelkes határozatot hozott az elmúlt vasárnap tartott rendkívüli közgyűlésén: az ujonan létesített görög katholikus püspökségnek Nagykároly városában leendő felállítása mellett. E megnyilatkozásra, e nagy horderejű mozgalom megindítására Vetzák Ede dr. képviselő- testületi tagnak a városi tanácshoz benyújtott indítványa adta meg az első lökést, melynek folyományaképpen foglalt állást a vasárnapi közgyűlésen Nagykároly város közönsége. Alábbi tudósításunkban csupán a tárgygyal kívánunk foglalkozni, a közgyűlésen szóba került, több napirend előtt történt felszólalással a lap más helyén számolunk be. Idevágó tudósításunk a következő: A rendkívüli közgyűlésen Hetey Ábrahám városi főjegyző, helyettes polgármester elnökölt, ki elnöki előterjesztése után a közgyűlés legfontosabb tárgyára: az ujonan létesített görög katholikus magyar püspökség székhelyének Nagykároly városában leendő elhelyezéséről szóló indítvány előterjesztésére hívta fel az ügy előadóját: Néma Gusztáv, városi közigazgatási jegyzőt. Előadó ismertette a képviselőtestülettel, hogy Vetzák Ede dr. képviselőtestületi tag indítványt adott be a városi tanácshoz az elnök által említett tárgyban. Indítványozó széles alapon tárgyalja azokat az előnyöket, melyek a görög katholikus magyar püspökség székhelyéül legelsősorban Nagykároly városát hozzák előtérbe. Az előadó által szószerint felolvasott indítványt itt közöljük: Nagyméltóságu Vallás- és Közoktatásügyi Magyar királyi Miniszter Ur ! Kegyelmes Urunk! Nagykároly r. t. város közönsége mély tisztelettel kéri Nagyméltóságodat, hogy a görög katholikus magyar püspökség székhelyé- j nek Nagykároly városban leendő elhelyezése — Az atyám minden szó nőikül egyezne ebbe bele ? — Igen fiam. Kikötésem csak egy lesz. Ha azt a leányt elveszed, a cégből ki kell válnod. Fiam maradsz, kedves fiam, olyan részt adok a vagyonúnkból, amiből magad is gyönyörűen megállhatsz, de ki kell válnod. Itt nem maradhatsz. — Ki kell válnom ? — és ebbe belesápadt a fiú. — De miért ? — Azért fiam, mert a Witmann dinasztiában annak nincs helye, aki egy elárusító leányt, egy vagyontalan, idegen senkit vesz el. Mi- közöttünk nincs helye annak, aki szerelmi házasságot köt. Édes fiam, mi üzletemberek vagyunk. A nagyapám még szolgasorban levő alkalmazott volt és nekünk ma ötemeletes áruházunk van. A nagyapánknak csak a keresztnevét mondották, amikor dolgoztattak vele, nekünk már csak az első nevünket mondják, de az fogalom, azt két országban ismerik és tisztelik. Hogy jutottunk mi ide ?• Fiam, nem csak krajcár kell ahoz, hogy forint legyen belőle. Ahhoz vér kell, nagy áldozatok, munka, lemondás. Mi értettünk ehhez. Becsületesek voltunk, de a «zivünk az ki volt kapcsolva az életprogrammból. Szerelem — ezt a szót csak a lexikonból ismerjük. Ami családunkban nem volt egy. aki fütyülni, dalolni tudott, mert mi ezektől a dolgoktól régen leszoktunk. Most már van pozíciónk, nevünk, pénzünk, sok-sok pénzünk, de tovább kell menni ezen az utón. Azt megbirná a családunk, ha az egyik tagja költekező, könnyelmű volna. Ott, ahol három milliót forgalmaznak egy hónap, alatt, ott szabad a sok józan között egy bolond pazarlónak is lenni. De a józan őrültet, mint amilyen te vagy fiam, nem tűrhetjük meg ma-
