Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-19 / 12. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. március 19. 12. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............................8’— kor. Fé l évre................................4‘— „ Eg ynedévre........................2- — „ Eg yes szám........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Bédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyorr da Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 78. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissia. A föltámadás ünnepén. A föltámadás ünnepét ünnepli a kereszténység Husvét nagy ünnepén ; Krisztus föltámadásának ünnepét, s vele a Krisztusban való hit föléledésének, az isteni gondviselés iránti bizalom megújulásának, az örök élet reménye megerősödésének ünnepét; ünnepeljük a természet életének föl támadásával egy időben. A hit meg a tagadás viaskodnak ezen a napon a győzelemért; viaskodnak eleitől fogva, szakadatlanul, eldöntetlenül; viaskodnak az óhaj, a sejtelem, az értelem, a természeti törvények, a történeti bizonyitékok érveivel. Lehetséges-e, szükséges-e a föltámadás ? A jő reméli, a gonosz rettegi a föltámadást. A hantból, mikor télre kőkeménnyé fagy, minden élet kivész; tavasszal azonban a iangy fuvalom áthatja, a benne rejtőzött magot kicsiráz tatja, bogárkák százaival megnépesiti. Hogyan ujul meg ezek élete ? Nem tudom, nem is fürkészem ! Csakhogy, kétkedő, te sem tudod ám voltaképpen, lényegében, pedig ugyancsak kutadod a tudomány minden eszközével ; azonban a tényt magát még sem tagadhatod. Én viszont azt kérdem: vájjon csak a sirhanton ne tudna uj élet zsendülni ?! Az az Isten, aki az életre keltő erőt kölcsönözte a fuvalomnak, maga nem tudna-e életre kelteni ? ! A fa ősszel elhullajtja lombját, nedvkeringése megszűnik, elhal; tavasszal azonban a napsugár melege fölébreszti, a kopasz gályát megrakja zöld levéllel, szines virággal. Hogyan indul meg ezek fejlődése ? Nem tudom ; nem is fürkészem ; csakhogy, kétkedő, te sem tudod ám voltaképpen, lényegében, pedig ugyancsak kutatod a tudomány minden eszközével ; azonban a tényt magát még sem tagadhatod. Én viszont azt kérdem csak az ember tagjait ne villanyozhatná át ujéleterő melege ?! Az az Isten, aki a: rügyfakasztó erőt kölcsönözte a napsugárnak, maga ne tudná-e a megdermedt tagokat föléleszteni ? ! Ha a buzaszem barázdába kerül, el- mállik, elerjed, elrothad, néhány nap múlva azonban mégis csirába szökken, szárat hajt, kalászt fejleszt. Hogyan tudott éveken, sőt évezredeken át benne az életképesség megmaradni ? ! Nem tudom ; nem is fürkészem ; csakhogy, kétkedő, te sem tudod ám voltaképpen, lényegében, pedig ugyancsak kutatod a tudomány minden eszközével; azonban a tényt magát még sem tagadhatod. Én viszont azt kérdem : vájjon csak az emberben ne tudna-e megmaradni az életképesség ! ? Az az Isten, aki az életképességet kölcsönözte a buzaszemnek, maga ne tudná-e azt legremekebb alkotásának, az embernek megadni ? ! A tudomány azt vitatja, azt bizonyltja, A LEGJ ÓBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FEHÉRNEMÜEK- FE- NÉR ÉS SZÍNES PANASZT terítékek, törülközők DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. „Halál! hol vagyon a t:e diadal- mad? Koporsó! hol vagyon a te fulláiúod?“ — Húsvéti szentbeszéd. — Ki legyőzted a halált-: Jézus, lelkünk téged áld ! Ámen. „Én erősségem és én énekem az Ur; ö szabadított meg engem et! Éneklésnek és szabadulásnak szava vagyon az igazaknak sátoraikban és ezt mondják: Az Urnák jobbkeze hatalmasan cselekedett. Az Urnák jobbkeze felmagasztaltatott ; az Urnák jobbkeze hatalmasan cselekedet! Nem halok meg, hanem élek és hirdeten az Urnák dolgait ... A kő, melyet az építők megvetettek, lett a szegletnek fejévé. Az Úrtól lett ez, mely csodálatos ami szemeink előtt /“ így hirdeti már a 118-ik zsoltárban egy átszellemült próféta- leiek ama nagy diadalmat, melyet ma a ke- resztyénség ünnepel: az élet győzedelmót a halál, a világosságét a sötétség, az ártatlanságét a gonoszság, az isteni igazságét az emberi hamisság felett. „Éneklésnek és szabadulásnak szava vágyon az igazaknak sátoraikban“. Igen! oh de nemcsak a sátorokban hangzik, mint az első Husvét reggelén néhány kunyhóban ott Jeruzsálemben, Emmánusban és talán Bethániában, amint zárt ajtók mögött a félénk tanítványok egymásnak fülébe sugák a hihetetlennek lát- j szó hirt, a boldogító titkot: „Az Ur feltámadott /“ — oh az örömnek és győzelemnek e fenséges í | dala végigharsog ma az egész keresztyén világon. A harangok ezt hirdetik, az orgona ezt | zúgja, a prédikátorok erről prédikálnak, a gyülekezet ezt énekli Istennek szent házában; a i betegek is megértik ezt nyoszolyáikon, a szo- morkodók ezzel vigasztalják magukat a bús sirhalmok felett, a gyermekek ennek örülnek Husvét reggelén; igen ! úgy tűnik fel előttünk, mintha a kis pacsirta is a magasba szállva, erről énekelne, a sarjadó fii ezt hirdetné, s a tavaszi enyhe szél a hegyeken és völgyeken át a távoli tengereknek, s azok magános szigetein lakó pogány népeknek is eme örömhírt vinné vigasztalásul: „Élnyelettetett a halál szintén a diadalomig!“ Hallelujah ! azaz dicsérjük az Urat! Igen ! Oh hová is fordulhatnánk e mai szent napon örömünkkel, hálánkkal, s győzedelmi dalunkkal és húsvéti zsolozsmánkkal ? Kihez máshoz,
