Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-03 / 49. szám
\ XXX. évfolyam. $ Nagykároly, 1913. december 3. 49. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. — — ►- • ~ m ---Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. ivi eljelenik minden szerdán. Előfizetési árak Egész évre ......................... . 8-— kor. Fél évre.............................. . 4-— Negyedévre .... . 2- v Egyes szám ..................... . —-20 V Tanítóknak egész évre . . 6-— v> Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérinentellen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A sajtószabadság ellen. A munkapártnak, úgy látszik, nagyon zokon esett, hogy a szabad magyar sajtónak semmivel el nem némitható, független orgánumai az igaz,-ág ölő fegyverével hozták nyilvánosságra és vitték el az ország legfélreesőhb zugába is azokat a csúnya dolgokat, amik a nagyon is igénybe vett pártkassza körül történik. Megijedtek nagyon, hogy mi történik, ha ennek folytatása lesz. Gondoskodtak arról, hogy elnémítsák és lehetetlenné tegyék a szabad sajtó kegyetlen kritikáját, mely a munkapárti társaságot leplezetlenül mutatta be a maga valóságában. Hamarosan előrántották az uj sajtótörvényeket, nem törődve azzal, hogy az egész ország felzudult ellene. Az ország észrevette, hogy a sajtó- szabadság a legszorosabb összefüggésben áll a szabadság törvényeivel s ha ezt az elhibázott alakban szavazza meg a munkapárti országgyűlés, úgy az egész jövendő Magyaiország képe teljesen átalakul. Ez a fejlődésre és pezsgő közéletre szoruló ország egyszeribe sötét, rabigába vert és minden világosságtól megfosztott országgá válik, ahol a véleinényszabad- i ság s annak nyilvánosságra hozatala ezer és egy oknál fogva lehetetlenné van téve. Az igaz, hogy a sajtóban reformokra van szükség, hogy a sajtó becsületrabló parazitáit ki kell pusztítani, a sajtókinö- | véseket meg kell rendszabályozni. De hogy mindez úgy történjék, hogy vele a | független magyar sajtót megöljék, ez csak gyűlölettől lángoló lélek sötét fejtekében I fogamzhatott meg. A mi közéletünk már annyira megromlott, hogy tiltakozó szó csak a függetlenségét megőrzött sajtóban hangozhatott el. A szabadabb szót a törvényalkotás termében erőszakkal elnyomták. Fegyveres erővel' gátolja meg a hatalom, hogy a nemzeti ideálokért küzdő ellenzék, mely ellen irtőbáborut viseltek, szóhoz juthasson az országgyűlésen, hogy a legilletékesebb helyen hangoztassa tiltakozó szavát. A sajtó volt az egyedüli eszköz, melynek segítségével ennek az elernyedt nemzetnek lelkiismeretét még ébren lehetett tartani. Nagyon fájt a hatalomnak, hogy minden drákói eljárása dacára is, nem tudta tönkre tenni a sajtónak még néhány orgánumát. Hiába mért rájuk csapást csapás után, nem voltak hajlandók még vérezve sem fejüket igába hajtani. A [gyengébbek megszűntek, de a többiek T RUBLETZKY KALMAN divataruházatiak karácsonyi árleszállítása. Szives tudomására hozom a mélyen tisztelt vevőközönségnek, hogy a karácsonyi kiárusítást megkezdettem az alanti árakon: 120 cm. széles kelme métere ... 90 fill. 80 cm. széles gyapjú delin .... 78 fill. Bluzselymek minden szín ben 160—200 fill. 75 cm. széles barchet flanel ... 42 fill. 75 cm. széles kretonok ............... 50 fill. 1 drb férfi vagy női esőernyő . . 2 95 fill. 1 darab női kötött mellény . . . 2.50 fill. 1 drb fekete női előtt szoknya . 4.— fül. 1 darab gyapjú schal....................2.80 fill. Áll andóan nagy raktár az alant felsorolt cikkekből, u. m.: női és gyermek téli kötött sapka, harisnya, camasni, keztyü, női kötött téli mellény, női és leányka teveszőr kötött kabát, gyapjú schal, sima és kockás gallérvédő és plastronok, — úgyszintén mindenféle maradékok félárban !!!! TÁRCZA.-äSifeA lovagias F$áhóy. — Elbeszélés. — Irta: Szomaházy István. Hazafelé jöttem a francia Riviéráról s egyedül, cél nélkül kóboroltam egy darabig a vasúti állomások közt. Unalmas hotel-életet éltem, színházak, vendéglők, képtárak közt csatangoltam s a kéthónapos egyedüllét után már szinte betegesen vágyakoztam az ismerős arcok után, akik elől nyolc héttel ezelőtt ide menekültem. Nem tudom már, vájjon Bolognában vagy Firenzében történt-e: a table d’höte-nál valamelyik napon egy fiatal magyar házaspárral ismerkedtem össze, akik udvariasan megszólítottak, mikor látták, hogy magyar újságot veszek ki a zsebemből. Dejeuner után együtt kávéztunk a szálloda vesztibüljében, pálmák közt, piros nádszékekben s ekkor kiderült, hogy nóv- ieg már régen ismerem a férjet: Ráhóy Elemér volt, a dúsgazdag földbirtokos, aki az utolsó képviselőválasztás óta a latifundium kerületét képviseli az országgyűlésen. Pompás termetű, pirospozsgás fiatalember volt, a férfiaknak abból a fajtájából, mely késő öregségéig megőrzi leányos szemérmét. Szinte csodálatos, hogy e raffmált korban ilyen romlatlan, majdnem naiv lelkek is élnek közöttünk, akik minden durva szóra elpirulnak s őszülő fejükkel is tizennyolcéves, álmodozó gyermekek maradnak. Ráhóy, az ötezer hold bánáti föld ura, a legjobb vívó, az ország egyik első nemesi csa' ládjának a tagja, aki azonfelül tartalékos huszártiszt és kamarás volt, tulajdonképpen egy bakfis-leány gyöngéd lelkét hordozta domború mellkasában. Gyorsan összebarátkoztunk, együtt néztük a százféle látnivalót, ugyanazokba a hotelekbe szálltunk s csakhamar rájöttem, bogy a házastársakat nem egy anyagból alkotta a gondviselés. A menyecske afféle vig bohém-lélek volt, aki minden pillanatban készen volt arra, hogy jókedvű őrültségeket kövessen el, aki szívesen virrasztóit akár hajnalig is, mig az ura álmos szemmel szimulálta a csöndes mulató korhelyt. Ha reggel később ébredtem, mint ők, Ráhóyné, mikor az ajtóm előtt elmentek, hangosan megzörgette a kilincset. — Föl, föl, maga álomszuszék! — kiáltotta pajkosan. Az ebédlőterem kápolnaszerü csöndjében minden esle fölhangzott az asszony hangos kacagása, mindig ő bontotta föl a pezsgőt, ő ÉÉÉÉÉÉÉ É! ÉÉ ÉÉÉÉÉÉÉ r BIIÜK4DB hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj bor- ral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. ^ sír Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fiirdöigazgatóság.
