Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-09-03 / 36. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. szeptember 3. 36. szám. NAGYKAROUf és Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ...............................8-— kor. Fé l évre................................4-— „ Ne gyedévre........................2‘ — „ Eg yes szám........................—-20 „ Tanítóknak egész évre . . Q'— ,, Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 53 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Az iskolák. Ezen a héten megint általános érdeklődés tárgya az iskola. Terhét, baját érzi ilyenkor a család. Milliókat emészt föl ilyenkor az iskola szükséglete. Mielőtt egyébről szólnánk, ennél állapodjunk meg. Helyes-e, hogy könyvekre, füzetekre, rajzszerekre és egyébb iskolai kellékekre ilyen rengeteg adót kell a családnak fizetnie'? Nem lehetne-e ezt egyszerűbben, olcsóbban vagy legalább takarékosabban megcsinálni ? Okvetlenül szükségesek-e ezek a drága holmik ahhoz, hogy az iskola a kivánt eredményt elérje? Van-e magának az iskolának haszna ezekből az óriási pénzáldozatokból és előmozditja-e ez a magyar iskolaügy fejlesztését? . Erre a sok kérdésre aligha felelhetünk igennel. A leghatározottabban megállapítjuk, hogy már az iskolakönyv éknél olyan fölösleges a pénzbeli megterhelés, amelyen reges-régen segíteni kellett volna akás parlamenti utón is, ha az ilyesmi injrt megvolna az érzék. ‘ * Nemcsak a könyvkiadókat terheli ezért a felelősség. Nem lehet mindent az ö nyerészkedésük rovására Írni. Még kevesebb vád illeti a könyvek szerzőit, akik nagyobbrészt tapasztalt és tudós szakemberek. Iskolakönyveink miniszteri engedélyezése körül keresendő a főhiba. A kívánalmak bizonytalansága, a pontosan előirt anyag és keret hiánya kényszeríti a tankönyvek Íróit arra, hogy hogy ilyen terjedelmes munkákat, ilyen drága könyveket adjanak az iskolák számára. Nem túlzás — hiszen tessék csak megnézni egy-egy tankönyvet az iskolai év végén — ha azt mondjuk, hogy ha iskolai kézikönyveinkből általában a háromnegyedrészt törölnék, — mit sem szenvedne általa az iskola. A megmaradt egynegyedrészt, az elvégzendő anyag legfontosabb részeinek rövid, könnyű összefoglalását olcsóbban vehetné meg és sokkal jobban fölhasználhatná a tanuló. Az egyéb iskolai szerek luxusát is mérsékelni kellene. Nem a szerény, polgári viszonyokhoz való kívánalmak azok, melyekkel e tekintetben igen sok iskola előáll. Ha nem is kívánjuk vissza a régi jó időket, mikor a tanuló maga készítette füzeteket használt, de legalább a törekvést lehetne látni, hogy olcsóbb, egyszerűbb dolgok felé iparkodik az iskola. A közvélemény közönyét sínyli meg az is. Esztendőnként kétszer, igy szeptemberben és a bizonyítványok kiosztásának alkalmával esik szó az iskoláról. Aztán senki sem törődik vele. Az érdekz összes nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. ■mmKosztka Mihály versei*) Nem az a sajgó kín . . . Nem az a sajgó kín, Áldatlan gyötrelem, Ami enyhülést nyer Bugygyanó könnyeken. Hanem amit rejtesz, Önmagádtól félve, Ami bekövesült Szived közepébe. Mire nincsen szavad, Miről ajkad hallgat, Amikor titkolod Szaggató fájdalmad. Örömmel közöljük lapunk kiváló főmunkatársának e gyönyörű ■— a szinte Szabolcska Mihály lantján zengő édes-bús dalainak magas nívóján álló remek költeményeket. Mikor befelé sírsz Márványkemény arccal: Az az égető kín Tele búgó jajjal. . . Hazug csók . . . Hazug csók sose érte ajkad, Ott égett abban mindig lelkem, Az én, most már földig tapodoit, Örökre megtépett szerelmem. De nem panaszlom föl ezt néked, Alert nagy volt az én aratásom, Bár minden csók emlékével csak A kínok sötét árkát ásom. És él szivemben még a nagy hit, Hogy boldogságod megtalálod És megbocsátva rossz szivemnek: Megkezdesz egy uj fényes álmot. Ősz elején. A nyári zöld már vörhenyesre váltott És táncra jár a szakadó levél. A kora-esték leboruló árnya Izzó napok eltűntéről regél. Mikor enyém volt még a nyár rózsája És asszonyajk csókolta ajkamat, Mikor nagy boldogságban elmerülve Hallgattam édes, suttogó szavad. És most . . . A férfi könnytől nedvesülő arccal Alig a midt emlékeit össztördelem, Megagcjott lelkem kínzó bánatával: Elbúcsúzkodom tőled: szerelem. Két hír. Hogy hallani se akarsz többet rólam, Ne küldjék hirt se betűben, se szóban, Hogy csak feledés él a telkedben, Azt irod leveledben. De hogy szép arcodon a bánat árnya, Szemedben a könny megtört szivárványa, Hogy lelked mélyén kétség szája rombol, Azt Írják városomból. r és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
