Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-26 / 9. szám
2 Arról van szó, hogy a mindenkori kormány rendeletéit végrehajtsák a törvényhatóságtól nem függő, a kormány- kinevezés alapján működő magyar királyi törvényhatósági tisztviselők és ez által minden alkotmányvédelem örökre lehetetlenné legyen téve. Mert mit fognak érni a jövőben a törvényhatóságok alkotmány védő rezoluciói, elhatározásai, ha választott tisztikar hiányában senki se respektálja a vármegyékben ezeknek akaratát, de igenis respektálja és végrehajtja minden „kinevezett tisztviselő“ a kormány minden akaratát ? A kormány kezében funkcionáló közigazgatási szervezet még a legkorlátlanabb alapokon alkotott választói jog hátrányait is ellensúlyozhatja ! Az állami tevékenységi kör legfontosabb ága a közigazgatás. A közigazgatás működése kiséri az embert születésétől koporsójáig ; nincs oly zuga a társadalomnak, ahol a közigazgatás működését nélkülözni lehetne, s nincs oly általános érdekű társadalmi mozgalom, amely ne a közigazgatás segedelmére alapítaná sikeres működésének reménységét. Hajdan, vezetője, irányitója volt az ország fejlő-; désének, haladásának, kormányzatának; ma nem szabja meg ugyan a (örvényhozás tevékenységének határát, de legmegbízhatóbb kifejezője még most is a közvélemény akaratának s magasztos teendői közé tartozik nemcsak a törvényeknek végrehajtása, hanem a törvények szellemének a társadalom vérébe való átültetése is. A legmagasztosabb szerepek egyike jutott a közigazgatásnak ami társadalmi berendezkedésünkben, s e szervezet nélkül bajosan volna elképzelhető állami életünk. Ha tehát á közigazgatás embereit beam- terekké uniformirozzuk, ez a tény felfordulását jelentené ami egész állami berendezkedésünknek, s képes volna kivet- kőztetni az állami igazgatást magyar jellegéből. Az igazságügyi, pénzügyi, honvédelmi és minden néven nevezhető, egyébb igazgatása ennek az országnak alakulhat, igazodhatik idegen nemzetek szokásaihoz, az nem üt csorbát a nemzet karakterén, de a közigazgatás maradjon tisztán nemzeti, legyen hüápolója és megbízható letéteményese a múltak hagyományainak ; mert egy nyugateurópai közigazgatási rendszer szebben festhet papiroson, mint ami ezeréves közigazgatási rendszerünk, lehet talán modernebb kinézése az országnak, s az idegen előtt tetszetősebb, de az idegen közigazgatás befolyása alatt fejlődő társadalom elveszti nemzeti zománcát, s kozmopolitává lesz. Midőn 1821-ben a bécsi kormány a magyar alkotmányt kiakarta játszani, s ez a törekvés dugába dőlt, a régi rend hívei minden újítás ellen azzal érveltek, hogy ime Ausztria ellen a régi alkotmány milyen jónak bizonyult, nem szabad tehát annak egy kövét sem mer- mozditani. Ma is sokan igy gondolkoznak a vármegyei intézmény, az autonómia és a választási rendszer felől. Pedig lehetséges olyan reform, mely nem alterálja az alkotmány érdekeit, s mégis a többi — nemcsak közigazgatási, hanem politikai — szempontnak is megfelel. Az alkotmány szempontja kívánja az autonómia hatáskörének kitágítását, de a tisztviselők hat évenkénti választását abszolúte néni kívánja. Pedig az állandóság a közigazgatás legfőbb érdeke. Az állami tisztviselők szolgálati pragmatikát kívánnak, —- igen helyesen, mert anélkül szeszélytől és önkénytől nincsenek biztosítva. De micsoda biztosság azé a vármegyei tisztviselőé, aki hiba nélkül, mulasztás, nélkül — néha éppen kötelességének pártatlan telje ütése miatt —- a ciklus lejártával hivatalát elveszítheti, s ily esetben még a fegyelmi eljárás igazságossága és pártatlansága is hiányzik és a szabad választás eredménye miatt senki felelősségre nem vonható. Igazság nélkül, felelősség nélkül eltávolítható. Visszahat ez. a körülmény a közigazgatás színvonalára is, mert ilyen bizonytalan ekszisz- tenciát senki sem keres szívesen s a kiválóbb elemek másutt keresnek boldogulást. A politikai események fordulatai előre nem láthatók. De mindenki tudja, hogy nagy küzdelmek várnak még reánk. Ennek a harcnak váltakozó eshetőségei között függetlenül kell az alkotmányvédő vármegyei tisztviselőnek állania, élethosz- sziglan megválasztva, biztos tudatában annak, hogy mulasztás nélkül hivatalát NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE el nem veszítheti, s hogy egy kormány a tisztujitáskor nem fogja kibuktatni. Ez a közjogi érdek. A közélet tisztaságának fontos érdeke pedig azt követeli, hogy a jövendő politikai harcok változó eshetőségei között mindenki meggyőződése és nem kenyérérdeke szerint foglaljon állást a nap kérdéseiben, s hogy a minden áron haladni vágyók önző céljaikra ne zsákmányolhassák ki politikai pártállásukat. A véleménynyilvánítás büntetlen szabadsága a tiszta közélet alapfeltétele! Az uj gör. katholikus magyar püspökség székhelye. Az uj gör. kath. magyar püspökség székhelye ügyében a görög katholikus magyarok országos bizottsága városunk mellett foglalt állást és idevonatkozólag az alábbi leiratot intézte az érdekelt egyházközségek elöljáróságához. A görög katholikus magyarok országos bizottsága, Az abásfalvai, alsóboldog falvai, balsai, bodrogolaszii, bodrog szerdahelyi, bőzödujfalusi, buji, budapesti, csegöldi, csé/cei, csikszentgyörgyi, dámóczi, debreczeni, érpataki, fábiánházai, fel- sözsolcai, hejőkereszturi, hodászi, jánki, kálló- semjéni, kisdobrai, kislétai, lcomlóslcaí, lcótaji, leveleki, lisznyói, máriapócsi, nagykállói, nagykárolyi, napkori, nyirábrányi, nyiracsádi, nyir- esászárii, nyirbélteki, nyirderzsii, nyíregyházai, ' nyirgebei, nyiryelsei, nyirgyulaji, nyirlugosl, nyirpazonyi, nyirpilisi, oláhzsákodi, orosi, pe- nészleki, piriesei, porcsalmai, révaranyosi, sajó- pálfalai, sajópetrii, sajószögedi. sárközujlaki, sátoraljaújhelyi, sóváradi, szárazajtai, száraz- \ bereki, szatmárnémetii, székélyszentvrzsébeti, székelyudvarhelyi, szonátái, timári, tiszabüdi, tokaji, tolcsvai, torjai, tornyospálczai, vencsellöi, vértesi, zempléni, zemplénagárdi, és zemplénvéngardói görög katholikus magyar egyházközségek elöljáróságának. Nagykároly r. t. város közönségének uj egyházmegyénk székhelyére vonatkozólag tett és hírlapokból már ismert ajánlata alkalmából elnöki tanácsunk szükségesnek Ítélte, hogy azokat az egyházközségeket, amelyektől a nyíregyházai székhely keresztülvitelére megbízást kaptunk, mull évi junius 24-é.j és szeptember 14-én keit elnöki körirataink kapcsán a következőkről értesítsük. Azt, hogy e megbízás teljesítésére tőlünk telhetöleg mindent elkövettünk, fölöslegesnek tartjuk részletesen igazolni, mert ezirányu lépéseink jobbára a nagy nyilvánosság előtt történtek. Őszinte sajnálattal jelentjük,.hogy eredményt nem sikerült elérnünk, mert a nyiregyA két vevő tehát nézte, hogy a segéd mint igyekszik összeszedni a szerteszét gurult ékszereket. Amikor végül összeszámlálta az ékszereket, kiderült, hogy négy vagy öt foglalat- lan brilliánskő hiányzik. A segéd helyzete nagyon kínos volt. Nem foghatott semmiféle gyanút a hölgy ellen, mert az keresés közben egy ujjal sem nyúlt az ékszerekhez. A tálca leesése is tényleges ügyetlenkedésnek látszott, de semmikép sem jól kiszámított trükknek. A helyzet végtelenül kellemetlen volt, mert a segéd nem merészelte megkérdezni a hölgy lakását. Nem tudta, nem-e magasrangu hölgy vagy talán egy arisztokrata vevőjüknek rokona •— ez esetben a bizalmatlanságnak még látszatát is kerülni kívánta. A közben odaérkező urat sem gyanúsíthatta, mert egész idő alatt mozdulatlanul ült helyén és semmiféle nek- szusban nem látszott lenni az előbb érkezett hölgygyei. A hölgy maga segítette ki kellemetlen helyzetéből, amennyiben megnevezte az egyik legelőkelőbb szállodát és felemlítette, hogy még nehány napig marad Londonban, de nagyon szeretné megtudni, megtalálták-e az ő hibája által elkallódott ékköveket. Minthogy azonban ittlétével e pillanatban keveset használhat és amúgy is sürgős dolga van, most eltávozik. A később érkező vevő mosolyogva hallgatta. Hátratámaszkodott székében és megjegyezte, hogy őneki van ideje, ő várhat. A dolog oly ravaszul volt megcsinálva, hogy biztosan és nyugodtan elvihették volna zsákmányukat, ha Mr. Sylvester, aki az üvegfal mögött figyelte az egész ügyet, nem telefonál nekem. Autómba ugrottam és nehány perccel később már megjelentem nála, éppen abban a pillanatban, amikor a hölgy már kezében fogta az ajtó kilincsét. A kapun mentem be hátulról, Sylvesrer ur magánirodájába, ahol rövidesen értesültem az esetről; Sylvester biztosnak hitte, hogy ezek ketten egyetértenek, noha nem tudta megmon- mondani, hova kerültek a kövek és hogy melyikük rejtette el őket. Óvatosan elhúztam a függönyt és megvizsgáltam a tett színhelyét. A segéd és egyik társa, még mindig buz- gólkodtak, hogy megtalálják az elgurult köveket. A hölgy feltűnően rázogatta a napernyőjét, be akarván bizonyítani, hogy nincsen benne elrejtve semmi. Éppen a kilincsre tette finom keztyübe bujtatott kezét, amikor reápillantottam a pult előtt ülő urra.- E pillanatban minden kételyem eltűnt. Kiiontottam az üzletbe, hogy feltartoztassam a távozni készülő hölgyet. A nyugodtan ülő férfiban felismertem London egyik legnagyobb gazfickóját. Mr. Sylvester megnyomta a villanyosgombot és az e célokra készült villamos ajtózár működésbe lépett és nem engedte ki az ajtókllineset hiába rázogató hölgyet. Agyvelőm lázasan dolgozott, miközben szemeim végigkutatták az üzletet. Azután megkönnyebbülten sóhajtottam lel, —• megértettem mindent! A padlón, a »bejáró ajtótól az eladásra szolgáló pultig két-három félköralaku, fekete foltot láttam meg. Most már tudtam, hova lettek a kövek. Jelek által figyelmeztettem a két alkalmazottat, akik hirtelen hátulról fogták le székén az elegáns urat. A támadás oly gyors volt és oly váratlan, hogy az idegen, aki mitsem sejtve üldögélt a helyén, ijedtében magasra emelte lábait és ezáltal csakhamar bebizonyosodott sejtelmem helyessége. Cipőinek sarkai ki voltak vájva, azaz belül üresek voltak és az ür fekete viaszkkal volt teletömve. E puha masszában voltak elrejtve a keresett ékkövek! Ha Mr. Sylvester nem érti meg a helyzetet, a tolvaj bizonyára egész nyugodtan és bántalmatlanul távozott volna el zsákmányával, amelyhez csak egy ujjal sem kellett volna nyúlnia, hogy magáévá tegye.
