Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-02-26 / 9. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 házai elhelyezés ellen részint egyházi szem­pontból, részint a felekezeti béke tekintetéből oly súlyos aggályok merültek fel, amelyeket minden igyekezetünk melleit sem voltunk ké- j pesek elhárítani. Le kellett tehát mondanunk j arról a reményről, hogy további lépéseink si­kerre vezessenek. Ebben a stádiumban ért minket Nagy- j károly r. t. város közönségének ajánlata. A város közönsége ugyanis múlt hó 5-iki köz-1 gyűlésében 200.000 K készpénzbeli és megfe- j lelő telekbeli kozzájárulást ajánlott fel arra a célra, hogy uj egyházmegyénk székhelye a vá-' ros területén állittassék fel. Szatmár vármegye j közönsége pedig e hó 13-iki közgyűlésében ezt a határozatot nemcsak jóváhagyta, hanem hat­hatós erkölcsi támogatását is kilátásba he- j lyezte. E megtisztelő ajánlat értékét fokozta sze- j meink előtt az a körülmény, hogy erre vonat- j kozó határozatát úgy a város, mint a vármegye ! közönsége teljes egyhangúsággal hozta meg. Biztosak lehetünk tehát arról, hogy ott vallás- és felekezeti különbség nélkül szívesen fogad­ják székhelyünket és ezt a biztosságot a vár­megye közönségének állásfoglalása nemcsak még jobban megerősítette, hanem nagysulyu erkölcsi garantiákkaf is ellátta. Nem felejthet- j tűk el ez alkalommal azt sem, hogy ugyan­csak a Nagykárolyban székelő hírneves gróf Károlyi nemzetség volt az, melynek nagylelkű- j sége, néhai Kácz Demeter magyar hittestvé- j rünk, mint uradalmi kormányzó közreműködé­sével, uj egyházmegyénk büszkeségének, a má- riapócsi kegyhelynek, anyagi előfeltételeit biz­tosította. Elnöki tanácsunk tehát beható megfon­tolás tárgyává tette a város ajánlatát és tekintettel arra, hogy Nagykárolyban megvannak mindazok a kulturális intézmé­nyek és előfeltételek, melyek régi székhe­lyeinken rendelkezésre állottak, ellenben nem érvényesíthetők ellene azok az aggályok, melyek úgy Debreczen, mint Nyíregyháza ellen — legnagyobb sajnálatunkra — tá­masztva lettek; tekintve továbbá, hogy uj egyházme­gyénk legtöbb egyházközsége Szatmár vár­megye területén fekszik ; s tekintve végül, hogy előnyös vasúti összeköttetéseinél fogva Nagykároly különö­sen a szomszéd, de a távolabbi vármegyék­ben fekvő egyházközségeink részéről is arány­lag legkönnyebben megközelithető : indíttatva éreztük magunkat úgy a val­lás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, mint egyházmegyénk apostoli administratorához is azzal a kérelemmel járulni, miszerint Nagy-1 károly fogadtassák el uj egyházmegyénk székhelyéül. Hogy ezt a lépésünket megbízóink elő­zetes megkérdezése nélkül tettük, ennek oka j az, mert egyházközségeink soraiban újabb moz­galmat támasztani mindaddig nem találtuk célszerűnek, mig püspökünk kinevezve nem lesz. Meg vagyunk azonban győződve, hogy tett lépésünk teljesen megegyezik azokkal az inten­ciókkal, melyek a t. elöljáróságot vezették ak­kor, mikor Nyíregyháza mellett foglalt állást. Miért is tisztelettel kérjük, hogy e jelentésün­ket tudomásul venni és amennyiben az egy­házmegyei főhatóság részéről vagy más oldal­ról a t. elöljáróság inegkérdeztetnék, lépésünk­höz csatlakozni szíveskedjék. Kelt Budapesten, 1913. évi február hó 15-én, elnöki tanácsunk üléséből. Szabó Jenő főrendiházi tag, o. b. elnök. Oarancsy Mihály Markos György ministeri tanácsos, o. b. főtitkár. máv. főfelügyelő, o. b. titkár. A katonai teher. Egy német professzor, egy statisztikai tudós, akinek nem volt jobb dolga, össze­állította azt a kimutatást, amelyben min­den nemzet megtalálja a katonai kiadá­sainak részletes kimutatását. A professzor kiszámította, hogy a nagyhatalmaknak tekinthető országok mennyit áldoznak a véderőjükre és ebből mennyi esik az il­lető ország egy-egy adófizető polgárára. Bennünket különösen azért érdekelhet ez a statisztikai munka, mert benne a magyarországi katonai kiadás fejenkénti adója már az uj védorőtörvény költsége alapján van beállítva a kimutatásba. És most, miután egyebet úgy sem tehetünk, legyünk büszkék erre a statisz­tikára. Haragudni, már haragudtunk ele­get, átkozódni pedig ráérünk még ezután is, ha majd egy kicsit kibüszkélkedtük magunkat, hogy ilyen szépen fölvitte az Isten a dolgunkat. Tehát tessék tudomá­sul venni — mert a német professzor­nak hinni lehet — hogy az egész vilá­gon mi vagyunk a második helyen a katonai kiadásaink terhével! Az első Németország, rögtön utána mi követke­zünk. \ Egy-két évvel ezelőtt a német pro­fesszor ur talán még azt sem tudta, hogy a világon vagyunk. Ma már azt is kény­telen tudomásul venni, hogy nemcsak vagyunk, de a katonai terheket tekintve, mindjárt a második helyen állunk ebben a szomorú világversenyben. Apák, ha gyermekeitek jól viselik magukat, mondjátok meg nekik, hogy ezért — mi a második helyen állunk a katonai kiadások terén és ha még job­ban viseljük majd magunkat — még az első helyre is kerülhetünk. Más ajándé­kot a magyar apa most nem igen adhat gyermekének. A tanító, aki tiz éve kö­nyörög egy kis kenyérért, hallgasson és legyen büszke, hogy abban a nemzetben éhezhet, amely katonai terheivel rögtön Németország után következik. Miért nincs hely az elmebetegek számára ? Mert az emberek, szegények, nem tudták elviselni a nagy örömet, hogy mi vagyunk a má­sodik nagyhatalom a világon és annyian tébolyodtak meg ettől a gyönyörtől, hogy minden elmegyógyintézet zsúfolva van. Magyarok, világítsátok ki az ablakai­tokat, itt a nemzeti diadal: a katonai terhek olimpiádján a második nemzet lettünk! Nem hiába evett csak egyszer egy héten húst a magyar, elértük a leg­nagyobb katonai terhet Németország után. Még csak azt az egy húsételt kell el-J venni a magyar polgár szájától és akkor rögtön utólérhetjük a katonai terhűnk j nagyságával Németországot. Németországban egy emberre 14.23 márka katonai teher esik. Magyarorszá­gon minden emberre 8-72 márka kato­nai adó esik. Németország teheti, mi nem tehetjük. De kisrófolják belőlünk, ha vele megy az utolsó lélegzetünk is. Német­országban ezzel a rengeteg katonai ki­adással arányban állanak a szociális, kulturális és egyéb nemzeti kiadások. Ná­lunk minden csak a katonákra megy, mig a beteg az utcán fordul föl és mig a társadalmi ínség egyre fokozódik. Ebből a statisztikából szomorúan vi­lágosodik ki, hogy milyen sleppje va­gyunk Németország katonai politikájának és hogy mint rohanunk tehetetlenül Németország után abban a szédületes nagyhatalmi törtetésben, amelyre nekünk sem okunk, sem erőnk nincsen. Egy katonai hóborttal vagyunk szövetségben és ez a hóbort első sorban a mi fejün­ket töri be. Mert Németország kibírja, mi nem bírjuk ki ! X ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ < Uj cserépgyár! Van szerencsém a t. építtető és vállal­kozó urak tudomására hozni, hogy a Részvénytársaság képviseletét és kizárólagos elárusitását Nagykároy város és vidéke részére átvettem, Készít bordás és sima ► ◄ fedélcserepet, mm mely jobb és olcsóbb mint bármely * más gyártmány és ezért mindenki ^, saját érdekében tartsa kötelessé­9H gének, mielőtt szükségleteit fedezi, 'f ezeiy cserepeket téglagyáramban H megtekinteni és ajánlatot kérni. REITER ADOLF téglagyáros, Nagykároly. == = ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Színház. OSTROM. — Először adták a nagykárolyi városi színházban 1913. február hó 22-én. — Bernstein Henri erős irói egyénisége jel­lemzi az Ostrom-ot. Jóformán semmi neveze­tesebb cselekmény nincs a munkájában s en­nek dacára mégis leköti a hallgatóságot. Az Ostrom tartalma a következő: I. felvonás. Meritál, az előkelő politikus, a miniszterelnökség küszöbéig ért. Másik boldog­ság is közeledik hozzá, Renée, akit ő a fiának szánt feleségül, bevallja neki, hogy titokban régen szereti. A boldogságot azonban nagy veszedelem fenyegeti. Politikai ellenfelei egy rég ellemetettnek vélt titkát ássák ki és köz­hírré teszik, hogy Meritál ifjú korában lopást követett el. Mentáinak az a legkellemetlenebb, hogy Frepean, az ő politikai barátja a lopási esetet a maga lapjában megcáfolta. II. felvonás. Meritál megtudja, hogy Fre- peau mily kétszinü szerepet játszott. Frepeau maga szeretne miniszterelnök lenni, maga inszcenálla Meritál meggyanusitását és csak azért védelmezi, mert tudja, hogy Meritál tényleg hibázott. Meritál azonban megfordítja a fegyvert Frepeau ellen és diadalmasan kerül ki az ügyből. Pedig már tulajdon gyermekei is kételkedtek benne. Csak Renée nem tagit mellőle. III. felvonás. Meritál elmondja Renéenek az ifjúkori botlás történetét. Renée jobban szereti mint valaha és semmi sem áll többé útjába kettőjük boldogságának. A megostromolt férfi Boros Emil, ki egy neves, nagy stilü politikust hozott a színpadra. Ezt a férfit ostromolja egy lelkes, rajongó nő és ostromolja egy ellenséges politikai párt. A politikai tülekedésben diadalmat ül, de diadalt arat az ostromló nő is, ki meghódítja maga részére az ötvenhárom éves férfit. Radó Rózsi játszotta ezt a finom lelkű, meleg szivü nőt s mondhatjuk ez az alakítása volt a legbefejezettebb. Rokonszenves és hálás maga a szerep is, de az igazi finomságot, selyempuhaságot az ő játéka vitte bele. Ez az ő igazi szerepköre ahol a szív hangján kell előadni. Frappan, ha­tású volt az a jelenete, mikor egyszerű, sze­mérmes és szerelmes zavarral feleségül kínál­kozik az ötvenhárom éves férfiúnak. E jelenet­nél szerettük volna, ha Boross Emil nagyobb megilletődést játszott volna, mert végre is bármilyen fegyelmezett egyéniségű is az ő szerepe, hasonló szituáció mégis csak jobban kell hogy kizökkentse a nyugalmából. Radó Rózsi és Boross Emil pompás játé­kához méltó keretet szolgáltattak Füzes Anna, Horváth József, Pelsőcy László. Stella Gidának erősen kellene fegyelmezni a beszédét. Elnyeli a szavakat, s elhadarja a mondókáját. •

Next

/
Thumbnails
Contents