Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-26 / 9. szám
XXX, évfolyam. Nagykároly, 1913. február 26. 9. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .......................8-— Fé l évre ............................4-— Eg ynedévre....................2- — Eg yes szám....................—-20 Ta nítóknak egész évre . . 6‘— kor. Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetien leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttór sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A közigazgatás államosítása. A miniszterelnök a képviselőház vá- laszlójogi bizottságában a minap nyilvánosságra hozla a kormány abbeli szándékát, bogy a vála-ztójogi reformmal egyidejűleg államosítani akarja a községi és körjegyzőket. Megakarja pedig ezt cselekedni a közigazgatás államosítása előtt. A be nem vdlott, de a mindenki által kitalálható célja ennek az, hogy majd az államosított jegyzők az államhatalom érdekében érvényesítsék hivatalos befolyásukat a jövő országos választásoknál, szóval hogy teljesen alkalmasak legyenek a kortesszolgálatokra, különben ott van az áthelyezés, a nyugdíjazás, a fegyelmi, az elmozdítás veszedelmj stb. stb. A kormánynak érdeke a törvényhatósági tisztviselők kinevezésének, az államosításnak a behozatala. De félünk, hogy a nemzetnek, az alkotmánynak, a közszabadságoknak — Ausztriával való sajátos összeköttetésünk miatt — nagy és végzetes veszedelme az. Nemrégiben Pozsonyvármegye törvényhatósága mondóba ki, hogy elérkezettnek látja az időt a közigazgatás államosítására, az ősi választási rend-zer megszüntetése mellett a kinevezési szisztéma behozatalára és elhatározta, hogy ez értelemben felirattal fordul az ország- gyűléshez és a kormányhoz és ebbeli elhatározásáról értesíti — hozzájárulás céljából — az összes vármegyéket. Szat- márvármegye törvényhatósága legutóbbi közgyűlésén tárgyalta is az átiratot s egyhangúlag napirendre tért fölötte igen szép és bölcs megokolás kíséretében. Bizonyos, hogy a megyei közigazgatásnak igen nagy hiányai vannak. Kivándorlás, közegészségügy, nemzetiségi kérdés, valóban a jó közigazgatással vau összefüggésben és joggal lehet mondani, hogy aki ezeknek a nagy' társadalmi és állami problémáknak a megoldására tö- j rekszik, annak első sorban a megyei közigazgatás reformjával kell végeznie > Évtizedek óta tudja ezt az egész magyar közvélemény. Csakhogy két nagy veszedelem között imbolygónk. A közigazgatás bajaitól megakarunk szabadulni! A megyei pártpolitika káros befolyását kiakarjuk küszöbölni, de az államosítás a mi országunk szerencsétlen közjogi helyzetében igen kockázatos. Ha egynyelvű, valóban független, önálló állam lennénk, akkor a közigazgatás államosítása nemcsak kívánatos, de elsőrendű leendőnk volna. Azonban most nem csak arról van szó, hogy a választójog behozatalánál a nemzetiségek miatt meg magának a közigazgatásnak elsőrangú érdekében van szükség az államosításra, hanem legeslegelsősorban arról, hogy az önkormányzati teendők ellátása mellett az állami igazgatást közvetítő, a legfontosabb kormányrendeletek végrehajtására hivatott törvényhatóságok megfosztassanak az akaratukat megvalósító szervek választásának s a velük való föltétien diszponálásnak a jogától. A LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐi- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PANASZT TERÍTÉKEK, TÖRÜLKÖZŐK Rubletzky Kálmán DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! • VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. A napernyő. Milbrauch grófné zsurjain szivesen látott vendég volt a londoni titkosrendőrség főnöke, Mr. Hosford, a család meghitt barátja. Kedve szerint, hol mulattatta, hol megborzongatta a társaságot átélt „eseteinek“ elmondása által. Egy alkalommal a hölgyek újból kérlelték, mondjon el egyet érdekes élményei közül. — Nem lévén primadonna, hogy sokáig kéressem magam, elmondom tehát egy szép és okos asszonynak, annak a barátjának és egy csomó brilháns gyűrűnek a meséjét. Tisztelt hölgyeim, szíveskedjenek engem gondolatban egy Oxforstreeti ékszerüzletbe — az önök előtt is ismerős Sylvester üzletébe követni. Az eset délután fél négy órakor történt. Az idő épp oly szép és tiszta volt, mint ma. Elegáns magánfogat állott meg az üzlet előtt. Kifogástalan eleganciával öltözött fiatal hölgy szállt ki belőle és belépett az üzletbe. Ezüstszürke Crépe de Chine ruhát viselt, fején ugyanolyan szinü óriási Rembradt kalap. Kezében finom, lenge selyembojtokkal díszített A segéd igyekezett eleget tenni a szép napernyőt viselt, amelyet letett maga elé az asszony kívánságának és el se rakta a tálcát, üzlet asztalára. Az elárusító a legelőzékenyeb- amelyen a kiválasztás céljából kikészített többi ben köszöntötte a szép, elegáns vevőt és meg- ! ekszerek voltak elhelyezve. Néhány foglalat kérdezte : mit parancsol. nélküli brilliáns is volt az ékszerek között. A hölgy brilliáns melitüket és fülbevalókat Kedves mosolylyal vette át a hölgy a kis kért. Magaviseleté kifogástalan volt és teljesen 1 csomagot, felállt és a másik kezével elvette a ladyke, olyannyira, hogy a szakértő ékszerész, pulton levő napernyőt. De a hosszú selyemaki erősen megfigyelte, egy percig sem táptált bojtok beleakadtak az egyik melltiibe és az gyanút a kifogástalanul előkelő hölgygyei | értékes ékszerekkel telt tálca leesett a földre, szemben. Végre kiválasztott egy nagyértékü Az ékszerek végig gurultak az egész üzletben, melltüt. I néhány darab a bejáróig gurult el. Ugyan-e Az ár hétszúz font volt. A hölgy bebizo- pillanatban felnyílt az ajtó és egy elegáns, nyitotta jártasságát az efféle vételek dolgában. | ápolt külsejű ur megállóit a küszöbön, amikor amennyiben megkérte, hogy vonják le a vétel- meglátta a kellemetlen szituációt. Azután na- árból a készpénzfizetésért járó százalékot, amit gyón óvatosan, nehogy a szerteszét heverő az ékszerész készségesen meg is tett. ékszerekre rálépjen, beleié ment az üzlet pultig. A hölgy erre kézitáskájából kivett egy telt A hölgy borzasztóan izgatott volt. Elsőb- pénztárcát és kifogástalan papírpénzzel fizette l)en lehajolt, hogy segítségére legyen az éksze- ki a melltü árát. rész segédnek, de hirtelen meggondolta magát, Eddig minden pompásan bonyolódott le. visszaült a helyére és bőbeszédüen sajnákozott A hölgy kivette ékkövekkel díszes zseb- az eseten. A napernyő a tálca mellett feküdt óráját és az üzleti óra idejével hasonlította j a földön. Közben az ur is leült egy székre, össze. Látszólag ijedten kérte a segédet, hogy — Sajnálom, nem segíthetek, mert hogyha csomagolja be gyorsan a megvett ékszert, mert esetleg hiányoznék valami, a legelső gyanú neki — mint monda — sürgősen el kell sietnie, azt éri, aki segített — mondta nevetve.
