Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-31 / 53. szám
3 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE ■4 Mindennemű ruhanemüek, csipkék, ' felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Samué villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek Nincs rajta semmi csodálni való. A harmat siet leszabni az égből, pedig nem tudja, hogy ide lenn pázsitok bársonya, virágok ajka fogadja; a kis patak sietve fut átal hegyeket, réteket; pedig nem tudja, hogy valahol a messzeségben a tenger végtelen csillogása vár reá; a napsugár sietve cikkázik át a levegő-egek végtelenjén, pedig nem tudja, hogy ide lent az élet szerelmi násza tárja felé ölelő karjait; a magvak csirája siet előtörni a földből, pedig nem tudja, hogy ide fent virágkoszoruba fonja fejét a napsugár. Hogyne sietnénk mi, akik tudjuk, hogy miért sietünk! Múló idők helyeit örökidőkért, múló elet helyett örökéletért! Hervatag virágok helyett rothaciatlan gyümölcsökért ; napsugár helyeit mennyei, világosságért; fonákság helyett igazságért; a világ helyett az Istenért. A tűnő élet aggodalmát reménységgel világosítjuk át; rövidségét Isten dicsőítésével halmozzuk tele. Szomorúságainkból és örömeinkből; vereségeinkből és győ-! zelmeinkböl; a mélységből, hová a nyomorúság lever; a magasságból, hová a dicsőség felemel: hitünk, bizodalmunk, hálaadásunk és könyörgésünk teljes erejével építjük a hidat a rövid idő végétől az örőkélet kezdetéig. Dr. Balthazar Dezső ref. püspök. Elsőrendű két éves vágású waggonszámra, vagy házhoz szállítva méterenként 10 koronáért, úgyszintén felapritva métermázsán- . ------ként, valamint = po rosz kőszén és bük kfaszén waggonszámra és métermázsánként nagyon jutányos árban kapható: r Műkereskedőnél Petöfi-utca 24. sz. alatt. HS díjtalanul ^ a nagykárolyi polgári takarékpénztár legutóbbi közgyűlésé óta, amelyben a felszámolást kimondották, és a felszámoló-bizottságot meg is választották, midezideig még mindig nem történt semmi lépés a felszámolás tisztító-munkájának megkezdése iránt. Biztos tudomásunk van arról, hogy a közgyűlés határozata szerint megválasztott „felszámolók“ törvényszókileg bejegyezve nincsenek még most sem. Előállott tehát az az eset, hogy a régi igazgatóság átadta az ügyeket egy választott íelszámoló-bizottságnak, amely bizottság e jogát törvenyszerüteg nem biztosította. így úszik tehát most u leket kapott hajó minden irányítás és kormányos nélkül. E lap hasábjain a polgári takarékpénztár ügyéről mindenkor tárgyilagos, nyugodt hangon szólottunk. Tettük ezt azért, mert erős meggyőződésünk az volf, hogy a nyugalom hatása alatt, s egy önzetlen felszámoló-bizottság sikeres munkája után a takarékpénztár hitelezői károsodást nem fognak szenvedni. Nyugalmunkat és tárgyilagosságunk most sem veszítjük el, mikor latjuk, hogy az ügyek nem úgy folynak, miként azt a takarékpénztár hitelezőinek érdeke megkívánná. — Utalunk annak a bizonyos közgyűlésnek ama igazgatói javaslatara, mely szerint a közgyűlés feljogosítja a felszámolókat, hogy a tarsasag összes aktiv vagyonát átruházzák azon helybeli vagy idegen intézetek javára, akik elvállalják, hogy a társaság ösz- szes passzíváit kiegyenlítik. Ez a javaslat nein lehetett a közgyűlés hevében született eszme, ezt a javaslatot előbb tárgyalások előzték meg a helybeli takarékpénztárakkal, kik egy indítvány tételhez beleegyezésüket adták. És most némaság az egész vonalom A felszámolók alszanak, az önzetlen takarékpénztárak hallgatnak és a levegőben úszik a minden takarék, pénztárak réme: a csőd a maga sötétségével. Ez ügyben valami világosságot talán csak még is megérdemelnének az eddig nyugodtan hallgató hitelezők? ÍTIODERN RUHAFESTÉS BÁRMILY Dl VATSZINRE NÁJTÁJER PÁL 6ALLÉR0K:6ŐZM0SÁSA tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.) s észrevette ezt, elkeserítette és végét akarta ennek az állapotnak vetni. — Mától fogva nem járok a társaságokba, — ez volt az ő legtermészetesebb döntése és védekezése.— Rajtam ne mulassanak. Ha nem kellek nékik komolyan, a polyácájuk nem leszek. A barátaimat nem sajnálom. Azok úgy is mindig csak azért pajtáskodtak velem, mert tudták, hogy nem lehetek a versenytársuk. A nők pedig — itt nyelt egyet, ezt a gondolatot nem tudta őszintén végiggondolni, mert ez a pont fájt neki, ez keserítette el igazán. — Ej, mit, a nők, az nem végcél. Sok férfi él asszony nélkül boldogan és sok férfit tett boldogtalanná az asszony. És szépen, következetesen, vas elhatározással húzódott vissza mindentől, ahol megbántás érte azelőtt, ahonnan a kellemetlen elmlékek üldözték el. Nem hiányzott neki semmi a múltból, a lelke nyugalma pótolta mindenért. Hiszen sok ilyen önkéntes számüzöttje van az1 életnek, akiket soha sehol nem látni, akiknek soha senki nem kell, sem barátnak, sem szeretőnek, sem hitvesnek, semminek és azért mégis jól érzik magukat, mégis találnak anyagi varázst az életben, .hogy nem kívánkoznak ki belőle. Sósnak legalább soha nem jutott eszébe a halál. Hogy eldobott magától néhány életértéket, az csak azért fájt neki, mert a maga gyengeségét, félszegsége tudatát érezte ebben, valójában pedig rendesen és rendszeresen élt tovább . .. így múlott el néhány év, az a seb, amit lelkén az ajakba harapott mosolyok és az elérhetetlen vágyak ejtettek, elmúlott. Nem gondolt a csalódásaira, nem fájt neki semmi, észrevétlenül visszatért beléje a bizalom, az egészséges testébe az élet, az igazi élet vágya. Egyszer, utazás közben, az egyik állomáson l egy fiatal leány szállott be az ő szakaszába, j Évek óta nem volt leánynyal együtt, talán még gondolatban sem. Évek óta nem érezte férfi mivoltának parancsoló erejét, nem engedte felülkerekedni az asszony bírása iránti vágyát. Ketten utaztak a szakaszban, a leány oly szép volt, oly friss, üde, ellenállhatatlan, hogy Sós elfelejtett mindent, a fogadalmát, a csalódásait, a maga gyengeségét. Megszólította a leányt. — Nadszád, ha medendedi: a nevem Szósz Táloly. A leány felkacagott és ezt válaszolta vissza: J — De télyem, vonaton iszmejtedni, ez nem való. Sós megdermedve nézte az utitársnőjét. Majdnem dühösen fakadt ki : — Azért nem teli tieufojni engem. — Hiszen nem cufolom. — hangzott a kacagásba fuló válasz. — Ne tacadjon ti, ez nem illet. — Én nem tacadom ti. — És megint csak nevetett a leány. Sós előtt elborult a világ. Azt hitte, most bezárul előtte az egész jövő. Ilyen gyilkoló gunynyal vágnak végig az ő gyengéjén, ez a kis fruska, akiben az életvágya ébredését, tetterőt, bátor akarás kezdését remélte, most újra végleg és örökre összetör mindent benne. Úgy érezte, az élete szakadt itt meg, minden vér a fejébe tódult. Meg tudta volna ütni haragos elkeseredésében ezt a csufolódó babát. Bőszülten ugrott fel a helyéről. — Megtiltom, hogy bántson. Titéjem ma- damnat, hogy a beszédhibámat ticufolja! Valami olyan mozdulatot tett, mintha ütésre készülne. A szegény leány megijedt és sírva fakadt. A könnyei között dadogta ki védekezésül : — De hiszen én isz szejpitek. Sós leeresztette a felemelt kezét, mosolyogni, majd hangosan nevetni kezdett, a leány a zsebkendője mögül látta ezt a változást, maga is neki bátorodott, felemelte a fejét és most már ketten kacagtak hangosan az egymás gyengeségére, egy kis keserűséggel, egy kis vigasztalódással, a vonat szaladt velük, bent a fülkében pedig egy humorosan kedves pár találkozott össze, véletlenül, a legjobb órában, haraggal kezdődő, örökre kiengesztelő barátsággal . . . Vajda Ernő. Üzletfeloszlatás miatt mélyen leszállított olcsó árakban vásárolhat férfi- és fiuöltönyökre való legfinomabb gyapjúszöveteket, valamint a hozzá szükséges összes kellékeket Róth Adolf, Deák- téri posztó divatáruházában.
