Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-31 / 53. szám
4 NAGYKÁROLYÉS VIDÉKE A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. \ / Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a Huzo tt drótszállal 75"/• árammeatakarftás. ,MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nél, Budapest, VL, Teréz-kérut 36. Gjíf-utlU 13. ’ Violán lámpáink Nagykárolyban Singer Márton és Társa üzletében kaphatók. Kedves vendégeinknek az évforduló alkalmából Boldog újévet kívánunk! Kerekes Vilmos és neje „Magyar Kirá!y“-szálloda tulajdonos. Színészet. Megjegyzések a színházi hétről. — Vilámháritó. — Limonádé ezredes. — Aranyeső. — Otthon. — A közönség vállalkozó, mondhatni szeszélyes kedvvel keresi fel a színházat. A nézőtér mintegy ötlelszeríileg telik meg, avagy ásito- zik üres padsorokkal. A karácsonyi kiköltekezés mindenesetre befolyást gyakorol erre. Az elmúlt hétről megjegyzésünk itt közöljük. Múlt kedden a Villámhárító szórakoztatta a közönséget. A francia recept szerint készült vígjáték sok helyzet komikummal rendelkezik és hellyel-közzel szellemes csattanók röpködnek a színpadon. N. Szelényi Ilonka és Vecsey Ilonka játékán múlott a vígjáték sikere. Mindketten nagy készültséggel látták el szerepeiket és élénkségük gyors tempóban tartotta az előadást. Horváth József tipikus alakot hozott a színpadra és megjelenése csak derűt aratott. Kisebb szerepeikben jók voltak: Salgó Ilonka, Gáspár Jenő és Marossy G iza. Szigefhy Antal nem volt elkészülve a szerepével és éppen ezért némi zökkenők voltak az ő jelenéseiben. A rendezés döcögött. Karácsony elsőnapján d. u. tél 4 órakor félhelyárakkal a Limonádé ezredest adták. A félig telt ház, az ügyesen és jóhangulattal előadott énekes vígjátékon nagyon jói mulatott. A szereplők kitűnőek voltak. Különösen hangos nevetésre fakasztotta a közönséget az ezredes ur Kati nevű cselédje: N. Szelényi Ilonka és Apostagi Soma házasságközvetitő: Váradi Izsó. Tombor Olga és Marossy Géza szépen énekeltek. Este fél 8 órakor rendes helyárakkal a nagykárolyi színházban először került szinre az Aranyeső oporette 3 felvonásban. Hárman gyártották. A mesét kigondolta dr. Béldi Izsó. A zenét Mérei Adolf verseire komponálta Zer- kovics Béla. Az Aranyesö modorn Operette. Ami annyit tesz, hogy meséje vékony, csak keret viccek elmondására, toillettek, táncok bemutatására és az énekludás érvényesítésére alkalmas. BáróTurbulyai Aiadár(MarossyGéza) és Bánky Jolán (Bródy Irén) a családjuk elszegényedése miatt elvált jegyesek mindaddig nem lehetnek egymáséi, mig az előbb említett dolgokat végig nem csinálják. Mellékesen kell szerepelni egy modern benzinkirálynak, kinek sok milliója mellett természetesen egy jótáncos, kedves leánya is van, (Tombor Olga), kinek a házassághoz bezzeg már nem pénz, és ki uzsonnára az uncili, muncilival mindenkit meghi. Tölteléknek szerepel még ügyvéd, orvos, négertáncos, zeneszerző, öreghuszár, kéményseprő, csendőr, pincér, utcai énekes | stb. Az egéáz operette csak mulattatni akar, ámbár ezt akkor is elérhetné, ha nem kérész j életűnek készült volna. Egy-két vicc marad meg belőle, amiért rövid idő alatt az elmon- ! dóját esetleg felképeiik. A két főszereplő Marossy Géza és Bródy Irén együttesben és szólókban is igazán jól énekeltek. Váradi Izsó | kedvvel és ügyesen táncolt a neki való n ger I szerepben. Arcjátékán a közönség sokat nevelteti. Kisebb szerepben jók voltak még Salgó j Ilonka, Szép Gyula és Horváth József. Garami Sándor szánalomra méltó ügyved volt s szerepét sem tudta. Betétként a II. felvonásban Neményi Liliké az uncili-smuncilit bájosan énekelte s úgy táncolt, mint művészhez iiiil. | Sok meleg tapsot kapott. Szombaton este Sudermann Hermann nagy hatású társadalmi drámáját: az „OtthoiV-t j mutatta be a szintársulat. A darabról magáról I nagy merészség lenne kritikát Írni; annyira ! fölötté áll a kritikának. A darab szerzője né- j met. ember, aki ott született a Sprae partján, | valamint az egész dráma is oLt játszódik le. I A cselekmény a mindennapi életből van véve. 'Nem tudom azonban pozitive megállapítani, a | mű mikor született meg, de hu az ember saját \ szeme előtt látja elvonulni alakjait, úgy tels ik, I mintha valami régi, nagyon régi világba ragadná vissza az embert, abba a regi világba, [amikor az emberek elhikai érzéké nem volt I annyira elmerülve a bűn, az ocsmányság fer- | tőjében, mint ma. Pedig nem lehet nagyon régi, mert frisseségét, üdesegét, modern ethi- kai felfogását kívül fogja hordani még akkor is, amikor'az idő vasfoga, nemes patinával fogja | bevonni. A darab női főszerepét Vecsey Ilonka játszotta. Csak igy egyszerűen: játszotta. Ha jellemezni akarnánk, akkor, evvel mit sem mondtunk, mert Vecsey ezen az estén nem is játszott. Nem. Játéka több volt a játéknál; játéka oly annyira meghaladta a művészi nivol, hogy mi, akik a nézőtérről figyeltük minden légki- I sebb mozdulatát, hallottuk hangjának, a hang- hordozásnak sokoldalú skáláját, erzelemvilagá- ! mik ezerféle megnyilatkozásait: szinte azt hit-j lük — s ez a hiedelem döbbenetszerü volt — | hogy teljes valóságában látjuk azokat az alakokat, amelyeket az iró megrajzolt. Szinte nem is tudja az ember, hogy hol volt nagyobb? Ott-e, mikor a régi emlékek marcangolták a szivét? Ott-e, mikor a régi Otthonban, a régi miliőben föltűnt előtte küzdelmes, majd fényes múltja ; a folt, amelyet még a művészét, a dicsszomj, a dicsvágy sem tudott lemosni, kitörölni emlékezetéből? Vagy ott-e, amikor csábítójával szemtől-szemben állt, amikor az vásárra akarta vinni érzelmeit, hogy kényszerüzletet kössön vele, olyan kényszerüzletel, amely a gyermek létezéséről, hallani sem akar. Annak a gyermeknek létezéséről, akinek a meggyötört, a megcsalt, az elcsábilott nő a szószoros értelmében anyja volt ? Legnagyobbat, legszebbet, legművészibbet talán mégis itt rnu- [ tatot*, illetve itt alakított. Nem akarunk iiosz- szabb részletekbe bocsájtkozni, mert akkor so- | kát, nagyon sokat lehetne még irni Vécsey Ilonkáról és művészi játékáról, csak annyit még, hogy ez az este eg 'szén az övé volt s hogy ő ezen az estén egészen a .'közönségé lett, azé a közönségé, aki öt csak annyival tudta honorálni ez esten, hogy egymásután ötször is kihívta őt a lámpák eie. A sikerből es tapaoubúi kijutott még Hor- válhnak is, aki az apa szerepet helyes felfogással, minden túlzás nélkül játszotta meg. Játéka a legapróbb részletében is jó volt. Különben is megszoktuk mar Hoiválhtói, hogy ö minden szerepében csodálatos módon tudja a tökéleteset alakítani. Saigó Ilonka Mariska szerepében nagy igyekezettel játszott; ügyesen, bajosan kreálta a kis nemet bakfis naiv szentimentális szerepet. Dr. Keller szerepet Marossy G ;za játszotta. Marussyról csak jót Írhatunk, habar ez a szerep nem nyújtott neki olyan tag teret, hogy művészi játékát ez estén is ragyogtathatta'volna. Ez neki — talán — nagyon is epizódszerep volt. Jo volt meg Ne- ményi Lipot is Heíiordrngk telítesz hatás szerepűben. A többiek is mind nagyon jói játszottak ez esten. HÍREK. A nagykárolyi állomás mizériái. Nagykároly, 1913. december hó 30. A Zilálton megjelenő „Szilágyság“ citnii laptársunk szóvá teszi a helybeli vasúti állomás egy es más hiányait. Ajánljuk a megjegyzéseket az illetékes hatóság ügyeimébe. ügy latszik, hogy a nagykarolyi állomásnak hajait nemcsak mi vettük eszre, hanem más helyről is érkéznek panaszok. Az ide vágó sorokat itt közöjük: A nagykarolyi állomásnak regi időktől fogva két speciális kellemetlensege van. Egyik a minden kritikán alul ahó szemelypénztári kiszolgálás, a másik a vasúti hordárja. Ezek a nagykárolyi dolgok minket azért érintettek közelről oly kellemetlenül, mivel vasúti forgalmunk legnagyobb részé ezen az állomáson át bonyolódik le. — Közel kel évtizede ijesztgetnek vele, hogy a nagykarolyi uj állomási épület felépítésével minden jóra változik. Már egy éve át van adva a forgalomnak s — minden rossz, rosszabb a réginél is. Ennek illusztrálásara elmondunk par epizódot, melyek a fenti állomáson a napokban játszódták le. — A pesti személyvonat kényszerű szokása szerint ismét leeséssel érkezik az állomásra. A szilágysági vonat indulásáig mar nincsen, csak pár perc. Ilyenkor a vasúti szabályzat szerint a vonatban adják ki a jegyet. Itt ellenben ez — úgy latszik: bizonyos üzleti okokból — nem igy van. Három személypénztár van itt. Kettőn zárva felirásu tábla. A nyitott pénztár előtt tolong a szilágyságinak és a vele majdnem egyidőben induló — kél h. é. vasútnak az ünnepi forgalom idején felszaporodott tömege. Egyik portásnak minősített vasúti szolga tele torokból kiáltja a különböző irányba való beszállást, hogy a jegyre várakozó és lekésés- től félő tömeget lehetőleg felizgassa. A másik vasúti szolga azonban a pénztár ablakát meg- szálván, feltartóztatja a jegykiadást s kényszerűi az utasokat, hogy jegyüket vele váltassák meg, amiért aztán 40 fillért követel jegyenként. Él Él É ÉÉÉÉÉÉÉÉÉlÉÉiSiSÉÉll HÉ A BI1ÍIK4DB Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat, fiirdöigazgatóság.
