Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-02-05 / 6. szám

2

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Van a becsületnek két nemesi rokona is. Ezek predikátummal ékeskednek. Az egyik gőgös nagy ur s a neve: Kaszinói- becsület. Ez előkelő megvetéssel nézi le szegény rokonát: a polgári becsületet, s megtagad vele minden közösséget.

A másik nemes rokon egy már-már demokratizált duhajlegény : a zsivány- becsiilet.

Volt egy harmadik rokona is: a parasztbecsület, de ezt Mascagni az operába vitte s odaveszett. Azóta nincs nálunk a parasztnak becsülete.

így áll magában a becsület jog, barát és rokon nélkül.

Egészen egyedül mégsincsen. Melléje szegődött és híven kitart mellette hűséges arája, örök jegyese : a szegénység, amely soha-soha el nem hagyja. Örök jegyese azért, mert feleégül el nem veheti, hiszen nincsen hozománya, csakúgy hit- nélkül együtt élni pedig a becsület halálát jelentené.

így tengeti szomorú életét a becsület s Istennek csodája, hogy még egészen kinem pusztult az emberek közül.

Ez meg csak úgy volt lehetséges, hogy a költők, irők minduntalan versbe, dalba, regénybe foglalják s eszményeiket csillogó fénysugaraiból szőtt ruhába öltöztetik. Ezzel sok jámbor lelket sikerül megtéveszteni s ezek komolyan hiszik, hogy a legszebb, leggyönyörűbb valami a világon mégis csak a becsület, amely előbb-utóbb (inkább utóbb, mint előbb) jutalmát eléri.

Dehát korunk vezéreszméje a szervezkedés. Szervézkedik mindenki és minden, aminek joga nincs és hatalomra tör.

Semmi kétség abban, hogy előbb- utóbb a becsület is szervezkedni fog s a becsületes emberek kialakulandó népes szakszervezete a becsületes munkát és becsületes törekvést elismertségének és jogainak teljére emeli.

És akkor ki fog tűnni, hogy a világon egy tizedrész annyi idő alatt tizszer- annyi munka végződik, mint ma s az emberek egymás ellen fenyegetésre szorult ökle baráti ölelésre nyílik.

Hát csak szervezkedjék mielőbb az a becsület!

Képviselőtestületi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete vasárnap déle- lőt 10 órai kezdettel a város tanácstermében rendes közgyűlést tartott.

Hetey Ábrahám h, polgármester a megjelentek üdvözlése mellett a gyengén látogatott közgyűlést megnyitván, jelezte, hogy a szervezeti szabályrendelet értelmében febr. hó első vasárnapján közgyűlést kell tartani. Áttérve a napirendre azon bejelentések, hogy a 196—912 kgy. sz. veghatározattal elrendelt szabályrendelet módosítás, valamint az 1911. ' évi városi zárszámadás és az 1913. évi költségvetés tör- vényhatóságilag jóváhagyattak, tudomásul vétetett, továbbá hogy a (költségvetés végrehajtása tekintetében a szükséges intézkedés megtörtént s további intézkedés megtörténtének szükségessége fenn nem forog.

Ezután elhatározta a közgyűlés, hogy a belügyminiszterhez azon kérelmét terjeszti elő, miszerint tekintettel arra, hogy a tisztviselői fizetések szabályozása a várost évi 33183 K terheli meg s ezen összeg a 105 százalékos pótadót figyelembe véve a városra nézve rendkívül nehéz helyzetet teremtett, a nehéz anyagi viszonyokra való tekintettel 17000 K rendkívüli állami segélyben részesítse a várost.

A közgyűlés azj idevonatkozó bizottsági javaslat elfogadása- mellett az építési szabály- rendelet 12-ik §-ának oly módosítását határozta el, hogy oly fakereskedőknek, kik kizárólag tüzila eladásával foglalkoznak, két kocsi rakomány tűzifa raktáron tartására város a belsejében' is- adathassák telepengedely.

A gróf Károlyi Gyuláné sz. Károlyi Melinda grófnő és a város között a régi pénzügyigazgatósági épület és ahhoz tartzóo teleknek a város részére 1913. (évi január hó 1-ére való tehermentes ajándékozása tekintetében létre jött szerződést, melyben hangsúlyozva van, hogy az ajándékozó ba városunk iránt mindenkor érzett jóindulata bizqnyitékául ajándékozza városunknak a 66 tsz. házat a hozzátartozó

bellelekkel, a képviselőtestület elfogadta, jóváhagyta és jóváhagyás céljából felterjeszteni rendelte. Egyúttal a képviselőtestület az ajándékozó grófnőnek a nagylelkű ajándékért hálás köszönetét nyilvánítani elhatározta.

Ugyancsak jóváhagyta a képviselőtestület a fenti épületre vonatkozólag a miniszterrel a pénzügyigazgatóság elhelyezése tárgyában 1916. évi május 1-ig terjedő időre vonatkozó^szerzŐ- dést és azt jóváhagyás céljából a vármegyéhez felterjeszteni rendelte.

A helybeli dalegyesület a városházánál a ; használatára átengedett helyiséget elhagyván — minthogy, a kath. Legénegylet helyiséget fogja ezután használni — a helyiség eddigi átengedéséért a képviselőtestületnek köszönetét nyilvánította, ami tudomásul vétetett.

A létesíteni tervezett Nyírbátor—nagykárolyi h. é. vasút végrehajtó bizottságának a létesítés költségeihez hasonló névértékű törzsrész- vény ellenében 200.000 K összeggel leendő hozzájárulás iránt leendő megkeresésére a közgyűlés azt határozta, hogy ebben az ügyben érdemlegesen akkor fog határozni, mikor a vármegyei hozzájárulás tárgyában keletkezett határozat jogerőre emelkedik.

A gazdasági és pénzügyi bizottságba Gábor Ármánd és Récsei Ede, a jogügyibe dr. Vetzák Sándor, a községi igazoló választmányba Reök Gyula és Nonn Gyula, a községi választókat összeíró s a virilis képviselők 1914. évi névjegyzékét kiigazító küldöttség tagjaivá elnökül dr. Kovács Dezső, tagokul Csipkés András, Lukácsovits János, Fiók Sándor és id. Vida Sándor, az esküdtképes egyének 1914. évi összeírásához az összeíró bizottság tagjaivá Csipkés András, Mercs Imre es Reök Gyula s a városi pénztárvizsgáló bizottságba Gábor Ármánd, Merk Dezső és dr. Vetzák Sándor választattak be.

Netnényi Lipót színigazgató kérelmére az 1913. évi színi idény alatt felmerülő sziház fűtési dij elengedtetett, azonban az 1912. évi színi idényre szóló fűtési dij, valamint mindkét színi idényre szóló világítási dij elengedése iránti kérelem teljesítése megtagadtatott.

jóváhagyatott a Lövöldékért 'bteébeádáka tárgyában felvett árverési jegyzőkönyv, mely szerint a Lövölde kertet évi 505 K bérért Stötner Sándorné vette ki, úgy, hogy a megkötendő szerződés a képviselőtestületnek jóváhagyás céljából már nem lesz bemutatandó.

Dr. Adler Adolf és társai abbeli kérelme, hogy az állandósított rendőrök részére khavi 10 K pótlék állapíttassák meg, 28 szavazattal

ton volt és meg se moccant a széken, fiatalosan felpattant róla.

—- Hozta Isten, gazduram, — milyen ruha' kéne ?

— Éppen a járatba volnék s kigyelmedet ajánlották. — Az én uram szabása hetedhét országon ritkítja párját.

— Hiszen éppen azt szeretném, hogy egészen akkurátus legyen

— ügy fog az feszülni, mintha ráöntőtték volna.

— Nadrág és attila kellene.

— Anyjuk, hozd csak ide a rőföt.

Az asszony még elég fürge, pedig már ő is lemorzsolt vagy ötvenhat esztendőt. Elhozza a varróasztalról a rőföt.

— Az ám, de milyen lesz a posztó ?

— Kék, vagy fekete, ahogy kelmed kívánja.

— Legyen kék.

— Tegye le a szűrét, gazduram.

— De mit kóstál? — böki ki az uj rendelő egy kis huza-vona után.

—• Finom posztóból legyen ?

— Biz" igen!

— A nadrág száz pengő, az attila hatszáz pengő, summa summárom hétszáz pengő.

A gazdának olyan tág karikára nyílt a szeme, hogy Meskó uram is beleszédülhetett volna, ha ugyan meg nem szokta volna már az ilyen csodálkozást.

— De májszter uram, — hüledezett a gazda,

nekem azt mondták, hogy kelmed igen olcsón csinál ruhát.

■— Elég olcsó ez, másnál sokkal többe kerül.-— Alkudjunk.

— Isten neki, száz pengőt leengedek az Attilából, de többet egy fityinget se.

— No, akkor nincs vásár, — feleli az atyafi,- szüret húzogatva, — nem vagyok én birka, hogy megnyirjanak.

— Ejnye, a rézcsillagát, ezt se mondták még nekem, ugy-e anyjuk ?

— Jaj, lelkem, mért nem mondod meg mindjárt, hogy te csak öreg bankókban szabtad meg az árát.

— Csakis, nekem az uj német bankó nem kell.

— Mindegy az, ha öreg bankóban, vagy ezüstben is srófolják fel az árát.

— Ej, dehogy galambom, az én uram . . .

A mesterné itt elharapta a szót, mert Meskó

uram csöndet intett.

Aztán vállára tette a kezét az atyafinak.

— Nézze csak kend ezeket a rámába foglalt bankókat.

És kitágult szemmel, arcán a boldogság üdvözítő mosolyával mutogatta neki a Kossuth- bankókat.

A gazda értelmetlenül bámult rá.

— Van sok kendnek ebből az igazi nemzeti bibliából?

— A Kossuth-bankókból ? Van egy néhány ezer forint ára. Édes anyám a szarufa alatt rejtegette, később előhozta s az imakönyvében tartogatta.

— Jaj, gazduram, hosszú útról jött ugy-e, üljön le, az Isten áldja meg. Anyjuk, hozzál csak lelkem egy kis borocskát, kutya meleg van.

— Köszönöm mester uram, de sietős a dolgom, aztán még mindig nem tudom hányadán vagyunk.

— Hányadán? Hát megcsinálom öcsém uram a nadrágot is, meg az attilát is, de ugy-e nem sajnálja érte a hatszáz pengőt Kossuth- bankóban?

A gazda hümmögve forgatta a kalapját. Tán nincsenek odahaza a felházban, hogy Kossuth-bankókban számol ez a mester, vagy Szeghalmon elmúlt volna harminc esztendő anélkül, hogy tudnák, milyen régen vége a Kossuth-világnak ?

' — No csapjunk kezet öcsém, ugy-e megéri a hatszáz pengőt. Olyan ruhát csinálok, hogy még a királyok pitvárában se járnak különben.

— De hiszen nem jó már a Kossuth-bankó.

— Azt csak bízza rám öcsém, tudom én mi a jó pénz, honvéd voltam én 48-ban, látja ott azt a zászlófoszlányt az üveg alatt?

A gazda a falhoz lépett s megnézte a fakó selyemdarabot.

Néhány fekete vércsepp s ónszinüvé lett lőporfüst feküdt rajta. A széle foszladozott s egy forgácsra volt erősítve. Majd a szabadsághősök és Kossuth képér® pillantott, aztán valami szokatlan forróság lövelt a szivébe.

Az arca piros lett, a szeme égett mint a láva.

— Hej, Meskó uram, csak még egyszer lenne Kosáith-világ Magyarországon.

Meskónak ki feszült a melle, a vállai megszélesedtek s a hangja átszellemülten rezgeti, mint a juharfa tilinkóé.

— Leiz még öcsém Kossuth-világ. Azért gyűjtöm én a Kossuth-bankót. Ez az igazi pénz, nemis a német hebehurgya rongy. Nekem ugyan nem kell, utálom, mint a bűnömet.

— De nem fogadják el sehol.

— Majd ejfogadja Kossuth Lajos, ő bocsátotta ki.

— Ha bejönne . . .

— Hogyne jönne, tudja ő mi fáj a magyarnak, s ha itt lesz, mi megyünk elébe a