Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-05 / 6. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. február 5. ‘ 11 0 6. szám. 7 NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. —---- im ► • ------Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre.................................8-— kor. Fél é vre......................................4-— „ Eg ynedévre.........................T — „ Egyes szám.........................—-20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefön-76. Bérraentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 öli. Kéziratok nem adatnak vissza. A becsület joga. Mindenféle történelmek korszakokra osztják tárgyukat. így ismerünk kőkorszakot, vaskorszakot, hóditó korszakot, feudális korszakot és számtalan másféle korszakot. Ha ezerév múlva születnék és történetíró volnék, ezt a korszakot, amelyben most élünk, jogkorszaknak nevezném el. Ma csakugyan ,.jog“-tói hangos minden berek. „Jogot a népnek!“, „Jogot a nőnek“! „Jogot a sajtónak!“ „Jogot a népek gyülekezetének !“ stb. stb. — ezek a mai kor szimtomatikus csatakiáltásai, amelyeknek erős hangoztatása közben veri be egymás fejét a történelmi emberanyag. Emberseregek felvonulását larkitő táblákon sokszor olvassuk: „Jogot és kenyeret a népnek! Ebből a jövendő történetírójának azt kell következtetnie, hogy a jogkorszakban az emberek még a kenyérre is nem vajat, | hanem jogot kentek annak élvezetesebbé 1 tétele tárgyában. Szóval a jogkorszakban a jog az uralkodó jelleg és legfőbb hatalom, amely leigáz és elnyom minden ellentmondó tényezőt. Ebből következik, hogy a kötelesség a jogkorszakban nem is juthat szóhoz. És csakugyan, manapság kötelességről, kö- telességteljesilésről alig-alig esik szó. Csak egy kötelesség marad meg mintegy mutatóba, s ez -..jogot követelni. Egy- egy foglalkozás ághoz tartozóknak, pl. önmaguk és családjuk iránti kötelességök, a horvátnak, a tótnak, a románnak nemzete iránt tartozó kötelessége jogot követelni és igy tovább. Jogot követel a nő, a törvénytelen gyermek, jogot követel a szabad szó, a szabadgondolat, a gyülekezési szabadság, jogot követel mindenki és minden, csak egy nem, csak egy áll elhagyatva, jogfosztottan: a becsület. Rója pályafutása göröngyös utait, vonszolja életének súlyos terhét panasz- talan, néma ajakkal. Jogot nem követel, mert ezt még követelni sincsen joga, hiszen ő az u. n. k. k. (= kutyakölesség). Sokszor látjuk kisirt szemmel, szine! hagyott, rongyos kis szoknyácskában, mezítláb az utcán, amint könyörületes emberek garasait gyűjti beteg édesanyjának orvosságra. Ha rendőr jön, meglapul és elsiet. Most jaj, mert ha meglátja a rend eber őre ! Börtönbe viszi, csavargónak nevezi és — orvosilag megvizsgáltatja. Reggebnte gyakran siet el mellettünk rojtos nadrágban és foltozott kabátban szégyenkezve. Munkája után fut, amelyből alig tud megélni. Gyakran éjjeli men- házak kemény fapadjain kénytelen meghalni. Sokszor megindul hivatalt keresni, de mindenütt azt kérdik tőle: „van-e protekciója?“ Protekció! Istenem! Ki pártolja a becsületet? Olykor — nagyon ritkán ugyan — tettre készen megjelenik valamely becsületes törekvés képében. De nagyon megszokta járni ilyenkor. Meggyanúsítják, panamabélyeget sütnek homlokára és bojkottálják, migcsak szégyenkezve el nem oldalog. Sztrájkos, zavaros időkben néha mintha fény derülne rá és becsületes kötelesség- teljesités cimen jobb keresethez és elismeréshez jutna. De haj ! . . . sztrájktörő hirébe keveredik és betörik a fejét. TÁRCZA. Az utolsó karácsony estén . . . Mélázó dalban duruzsol a kályha, Tündén táncot jár, libbenő lángja, Zizegő lángnyelve regébe kezd. Jer üljünk mellé feleségem, édes, Ki tudja a tűz, mért olyan beszédes : Figyeljük csendben a regélő neszt. Látod-e ott azt a pirosló lángot? Ifjú szivem a múltban ép úgy lágzott Izzott te érted én szerelmesem. S bár szivem rózsa kertjét dér megeste Fénylő delemre nem borult még este És nem fogyott szivem szerelme sem. És nézd mellette azt a halvány lángot ? Nem álmodod-e vissza azt az álmot. Mely bimbót hajtott szived hajnalán ? Amelynek annyi édes, szent emléke Bogozódik össze csodás regébe S termett csókot két szomjas ajakán? Mélázó dalban duruzsol a kályha. Vájjon mi igaz, amit súg a lángja, Ha zizzenö nyelve regébe kezd. ? Jer, bújjunk összébb, féleségem, édes A mi szivünk szerelme tán nem vétkes, Ne is hallgassuk a regélő neszt. Kosztka Mihály. Kossuth-világ. Elbeszélés. Irta : Farkas Ernőd. A napsugár aranyport hint be a kitárt ablakon. A fény fehér sávjai, mint galamb szárnyak lebegnek az ágyon, az almáriumon és a varróasztalon, amelynél szaporán öttögeti a tüt Meskó János, magyar szabómester. A háta előregörbedt, de nem az élet, hanem az idő hajlította meg. Magas növésű, széles vállu, a szemében még a régi nagy idők tüze, a haja, a bajusza és a szakálla azonban fehéren csillogó, mint a havas hegyorom a hajnal sugarában. Fölötte a falon rámába rakva a Kossuth- bankók, középen Kossuth Lajos képe s a rámás képek koszorúként fonódnak köréje. Amerre néz az ember, szabadsághősök arcképei, egy kopott atilla ujja és egy zászlódarab. Mind üveg alatt, amik tükörtiszták, mintha csak most vésték volna bele a keretükbe. Meskó János már hatvan éves, de az arcán nincsen egyetlen ránc se. Az idő nem gyűrte össze, csak behavazta. Kopognak. Meskó leteszi a tüt, lekapja a pápaszemet és az ajtóra néz. Kiegyenesedik s csak most látszik, hogy milyen délceg, sudár a teste. A felesége, aki a kopott díványon ül és harisnyát kötöget, feláll és az ajtóhoz siet. — Jó kerek, kun koponyáju ember nyit be. A szeme bogara sötét, mint a fekete gyász, körülötte pedig tűz ég, mintha egyenesen a naptól lopta volna. Göndör szőrű, karimás kalapját már a kezében tartja, zsirosan fénylő haját hátrasimitja s az csillog, mint a vízzel lelocsolt szénpor. — Adj Isten, mester uram. Meskó, aki eddig csak várakozó állásponÄ LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PANASZT terítékek, törülközők DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS,MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0
