Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-22 / 43. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. október 22. 43. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéek közlönye. *■’*■*•*’ lenik min ien szerdán. _ ------------------------- O *•>■>■<üfci|| .... ----ám ír- , ... _ , , .... ! Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. fcionzetesi araK. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: .... . . „ , , . . „„ „ , . „„ „ , , ' 0 , Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. — Telefon 76. f!í“re™;::::::: íz Dr- *****Adolt Rédei K4roly- ■»-*« .»«„kM Negyedévre............................. 1'— .kaptulajdonos és kiadú: [ aem fogadunk el. „ n n ,, Hirdetések jutányos áron kozoltetnek. Egyes szám........................—-20 „ a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság . ,, . , ..... . . , , . , , Ta nítóknak egész évre . 6-— i Nyiltter sora 53 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A középosztály mentsvára. Minél jobban közeledünk a törvény- hatósági tisztviselők választásának határidejéhez, annál határozottabb alakban lép a közvélemény előterébe a kormánynak az a szándéka, hogy a jelenlegi tisztviselők mandátumát törvénnyel egy évre meghosszabbítja s ezen uj határidő lejártáig keresztül vi-zi a tisztviselői kar államosítását. Az államosítás elvének, amely mayában véve helyes és korszerű elv, ez idő szerint ellenesei az ország mindazon vezérpolitikusai, a hazai közélet mindazon tényezői, akik nem engedik magukat vezettetni a kormány jéírszalag;)(in és a vármegyében még mindig az alkotmányos jogok és szabadságok egyik védőbástyáiéit látják. Ellenzik a közigazgatás államosítását azok is, akik még a mai vármegyét a középosztály egyik mentsvárának tekintik. Sokat lehetne mondani arról, hogy a vármegye az ő mai összetételében, a kormányhatalomnak nagyon kiterjesztett gyámsága alatt az alkotmányos jogok oltalmazásában a megdöbbentő gyengeség tanujeleit nap-nap után szolgáltatja, minthogy azonban egy alkotmány tisztelő és az igazi parlamenta;izmus elvének érvényesülését őszintén óhajtó kormány és parlament a vármegyék önkormányzati jogkörét bármikor kitágíthatja, a törvényhatóságok összetételén is könnyen javíthat, nein nézzük most az alkotmányos jogok védelme szempontjából a vármegyei önkormányz dot, hanem inkább azt a nézőpontot emeljük ki, amely egy idő óta nagyon háttérbe szorul, valahányszor a közigazgatás államosítása szóba kerül. Bármit mondanak is a megvénhedt és szervezetének egyik-másik alkotó részében megkorhadt vármegyéről, annyit mégis joggal állíthatunk róla még ma is, hogy alkotmányunknak egy régi faktora, olyan erőssége a magyar középosztály fentartásának, melyet a jelenlegi viszonyok között semmivel sem lehetne pótolni. A vármegyéhez megy szolgálatot keresni ' a. középosztálynak az a része, mely még birtokában van az ősi vagyonnak és ennek megtartását a tisztességes kenyérkereset segítségével meg akarja könnyíteni. Ez a vármegye védőszárnyai alá menekülő középosztály jobbik eleme. Ebből kerülnek ki a független, önérTÁRCZA. Aggódás. Ki tiszta lánylelked hevével, Szüzvágyad édes szent jegyében, Ábránd világba olvadt szívvel Gondolsz reám nappal s az éjben : Nem fog-e félelem el néha A rejtelmes jövőt kutatva ; Hogy siró mártírrá varázsol A tiprott álmok nagy hatalma ? Lobogva égő nagy szerelmed Nem érzi hüs szelét a télnek ? A rózsazápor árja között Ijesztő rémek nem kisértnek ? Hogy jön ideje ébredésnek, Midőn a bálvány porba omlik És minden aranyszínű álom A való zsivajába foszlik ? Ha majd sivár lelkem kitárul, Lesz-e erőd a szenvedésre ? S a fény után miként szokik majd Szemed a fakó szürkeségbe’ ? Két gyenge vállad vajh’ megbirja A kínzó súlyos nagy keresztet ? Ha álmaid után, feletted A csalódásnak árnya reszket ? . . . Kosztka Mihály. A dal, mely visszacseng. Irta: Peterdi Sándor. A szép asszony felkacagott.. — Nagyon kedves dolog ! Önnek, tanár ur, tehát a szende, félénk, piruló hölgyek tetszenek, a doktor urra pedig a szenvedélyes, torró vérü nők a veszedelmeyek. Egyik a fehér, szende liliomot szereti, aki epedve, remegve várja az első csókot, amely szivét nyugtalanná teszj5 álmait elrabolja ; a másik tobzódó mámort követel, amely a lángoló tüzözönbe fülad, ahoj az egyik csók halálakor diadalmasan, ujjongva j támad lel a másik csók, hogy a mámor szédítő forgatagába ragadja. íme a földgömb két ellentétes pólusa ... a dermesztő jég és a tikkasztó forróság . . . — Téved, szép asszony — szólt csendesen | a tanár — ha azt hiszi, hogy csak a fékevesz- i tett bachanália gyújt lángokat és csak a tüzvirágok hódító melege lobbantja fel az érzelmeket . . . — Nono, kedves tanár ur, én nem akar- ; tam sérteni, — engesztelte a szép asszony és neheztelő hangjából cak azt látom, hogy talán ; gyengédtelenül érintettem meg egy hurt szivében, amely megrezzenve egy més el nem felejtett dalt juttat eszébe . . . így van? — így . . . igy . . . — Talán önnél is, doktor ur ? . . . — Nálam is . . . — Tehát mind a ketten az első szerelemről mintázták meg ideáljaikat . . . íme, a bölcsek minden tudománya hogy csúffá van téve . . . nem az marad meg, amit kemény, dacos sziklába, a viharvert szívbe vés bele az idő, a sors kíméletlen keze, hanem az, amit ORSAJTÓ és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
