Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-09-17 / 38. szám

2

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

I1K1ZADI

természetes ásványvíz hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat.

Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kiid a bikszádi fiirdöigazgatóság.

i ^^ I I __

mu

nkásnak olyan dijat fizethet, amelyből nemcsak megélhetését biztosíthatja, de a kultúrával is lépést tarthat.

Ez az időpont pedig nagyon messze 1 van. Évtizedek lógnak elmúlni, inig ez az idő elérkezik.

Városunk társadalmának egy igen értékes és rokonszenves tagját ragadta el a halál.

Ugyanis Rooz Samu ügyvéd f. hó 12-én reggel 9 órakor hosszas szenvedés ulán 63 éves korában elhunyt.

Halála nemcsak özvegyére szül. Blum Paulára, kivel 37 éven át boldog házasságban élt és kiterjedt rokonságára veszteség, de veszteség városunkra nézve is, melynek közügyeiben élénk részt vett és éles elméjével, szókimondásával és szónoki képességével sokszor irá- nyitólag hatott a kérdések eldöntésére.

Az ő elhunytával egy nemesszivü emberbaráttal van kevesebb városunkban, ki hosszú, tevékeny, munkás élet után tért pihenőre.

*

Rooz Samu 1851-ben városunkban született, középiskolái elvégzése után jogi pályára lépett s vizsgái letétele után a régi nagykárolyi törvényszéknél mint jegyző működött, majd ügyvédi irodát nyitott s mint ügyvéd nagy keresettségnek örvendett. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és a városi képviselőtestületnek. A millenáris évben a városi közgyűlésen az emlékbeszédet ő tartotta. Felszólalásait a gyűléseken mindenkor rokonszenv- vel fogadták. Társadalmi téren részt vett minden mozgalomban. Több pénzintézetnek és vállalatnak volt igazgatósági és telügyelő-bizottsági tagja, majd a helybeli Polgári Takarékpénztár részvénytársaságnak lett vezérigazgatója.

A status quo izr. egyháznak éveken át elnöke, majd iskolaszéki elnöke volt s később ügyészeként működött.

Ezen sokoldalú tevékenység következménye az a nagy részvét, mely Rooz Samu elhunytával megnyilatkozott.

A helybeli ügyvédi kar szombaton testületileg jelent meg a gyászháznál, ott dr. N. Szabó Albert ügyvéd fejezte ki a kar tagjai mély részvétét a gyászoló család előtt.

Igen nagy részvét mellett folyt le vasárnap délután a temetés. A gyászháznál ott láttuk Csaba Adorján főispánt, Ilosvay Aladár alispánt, Debreceni István kir. tanácsos, polgár- mestert, a vármegyei és városi tisztikar több tagját, az ügyvédi kar tagjait stb. A gyász- szertartást Schönfeld Lázár főrabbi végezte, ki szívhez szóló beszédben méltatta az elhunyt érdemeit és búcsúztatta el az elhunytat. Majd a kántor gyászdalokat énekelt, amelyek elhangzásával a háznál a gyászszertartás véget ért. Rendkívül sokan kisérték ki az elhunytat utolsó útjára,, A nyitott sírnál az'ügyvédi kar nevében "'dr. Antal István ügyvéd

szép beszédben vett búcsút a jó kartárstól, a szó és toll mesterétől, a mely után újra felhangzott a gyászének s aztán sirba tették és elhantolták a koporsót, mely egy jó ember földi maradványait foglalja magában.

Két kocsi vitte a sok szebbnél-szebb koszorút, melyekkel a kegyelet elhalmozta az elhunyt ravatalát. Ezek feliratai következő volt:

Az özvegy koszorúja -— Paula. Felejthetetlen jó testvérének — Iza. Samunak — Ödön. Isten vele — Laci. Szeretett sógorának

— Gizella. A legjobb rokonnak — Markovitsék. Aludj nyugodtan — Pali, Elemér. Rokoni szeretettel — Lujza. A legjobb barátnak 'és rokonnak —«..Dóri Ilka. A legkedvesebb rokonnak és barátnak — Berger Ármin és családja. A iegkedvesebb rokonnak — Irén. A legjobb embernek — Annus, Pista. Szatmárnémeti-i ügyvédi kamara — Rooz Samu ügyvédnek. A nagykárölyi ügyvédi kar — szeretett kartársuknak. Szeretve tisztelt barátjának — Dini. Isten veled legjobb halálunk — Illés József és családja. Felejthetetlen Samu bácsinak — Jenő és Mariska. Szeretve tisztelt barátjuknak

— Erzsiké és Melinda. Őszinte baráti szeretettel —1 Margit és Zoltán. Őszinte mély részvéttel — Dr. Adler és neje. Igaz barátsággal

— Dr. Sternberg Géza. Sternberg Jenő és családja. Igaz részvéttel — Sternberg Endre és Margit. Részvétünk jeléül — Cukor Márton és neje. Utolsó üdvözlet Sátori Ármánd és nejétől. Igaz részvétük jeléül — Hegedűs és neje.

A család a következő gyászjelentést adta ki :

Rooz Samuné szül. Blum Paula úgy a maga, mint alulírott rokonság nevében is fájdaloinMindennemü ruhanemüek, csipkék, felöltők, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése.

Bőrkabátok, keztyük festése.

! ! Minta után való festés ! !

Haúffel Sámuel

villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59.

Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré.

Plüsh és bársonyok gőzölése.

Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek

hogy hosszú másodpercekre elállóit a lélekzete. Megijedt, szeretett volna visszafutni a mamájához, aki odakint maradt, de amikor az első félmozdulatot megtette, maga előtt látta a nézőtért. Az aranyozott halványkékre festett — üresen is gyönyörű nézőteret, ami neki is jó ismerőse volt, ami hirtelen és érthetetlenül bátorságot öntött beléje. A nézőtér, ahonnan eddig ide fölábrándozott, most igy szemtől szembe, mint egy kedves biztató ígéret hatott rá: Vigyázz, onnan felkerültél ide, most már soha nem szabad többé visszabuknod!

Maradt és csak belső remegése volt, kezdett nyugodtan viselkedni. Meglátta a szinpad túlsó végében a zongorát, látta, hogy egy-két villanykörte kigyulik, több ur jön be, kettőhárom, halkan, maguk között társalognak, aztán az egyik odajön hozzá és barátságosan megkérdi:

— Kisasszony, mit akar énekelni ?

— Faustból. Az ékszer-áriát.

— Látom, elhozta a kottát is. Adja csak ide. Majd mindjárt. . .

És kivette a kezéből a könyvet, odasietett a zongorához. Ez volt a karmester. Követte. A zongora előtt pedig hirtelen és újból elfogta az a kimondhatatlan láz. Most mindjárt énekelnie kell! Évre a gondolatra megint elfogta a félelem. Egy tiszta hangott nem volt képes adni, érezte és egyedüli reménye csak ebben volt, hogy még nem kell kezdeni: a karmester még lapoz a partitúrában, még nem helyezkedett el.

De a másik pillanatban, mint a végítélet szava, úgy hatott rá ez a felszólítás :

— Nos kisasszony, kezdhetjük.

A leány ijedten — mielőtt még meggondolhatta volna — kerőleg szólt a karmesterhez.

— Kérem, egy percet csak. Most nem tudok.

A karmester ránézett.

— Fél?

A leány egy mélyet lélekzett, amiben benne volt a fohásza, sóhaja, álmatlan éjszakáinak minden vágya, reménye és ijedelme, összerázkódott és úgy felelte :

— Nagyon.

— Hát akkor várjunk — mondotta a karmester és odament a színfalak mögött várakozó urashoz. Az igazgató volt itt, a titkár és a színház főrendezője. Ők is elbújtak, hogy lehetőleg ne zavarják a leányt, de ezután a kis incidens után szinte hangosan kezdtek nevetni és megjegyzéseket tenni.

— Mind ilyen ez — mondotta az antilop betétes cipőjű, a főrendező. Amig idejönnek, azt hiszik, ők az uj, a javított kiadású Pattik, a zongora előtt pedig mukkanni sem tudnak.

— Hja, de próbálni kell — vélekedett a karmester, próba nélkül nem lehetne soha felfedezéseket tenni. Nekem a meggyőződésem, hogy azért van annyi rossz hangú énekes, mert a legjobb hangok felfedezetlenek és bölcsődalnak, borbély és egyéb munkák kísérőjének lesznek felhasználva.

Ezen mind nevetni kezdtek, de a karmester nem engedett.

— Igen, igen, Franciaország okos, ott minden évben van egy nagy dilettáns énekverseny. És a legjobbakat óriási ösztöndijakkal képezte- tik ki. A világ legjobb tenoristáit ezek a versenyek adták. Mindenkit egyszer a színpadra kell engedni, hátha van benne valami.

— Csakhogy rendesen tényleg nincs benne semmi — mondotta az igazgató. Minden hé.ten kétszer-háromszor idecsalogatnak bennünket, annyi jót szavalnak ezekről a szegény próbaénekesekről, hogy nem merjük visszautásitani őket, de hát nem sok eredménnyel. Ennek a kis lánynak az arca különben nem rossz.

— Sőt, különösen kedves — erősítette a főrendező. Nagyszerű szubrett-arc. Ha annyi hangja és színpadra termettsége volna, ameny- nyit a külseje igér, akkor érdemes volna itt tartani.

A leány mindezt nem hallotta, apró léptekkel járt-kelt a felöntözött deszkákon, hogy csillapítsa a fellázadt idegeit. És amint igy mozgott a színpadi beállításban, igen kellemes látvány volt. A négy szinházi ember mindjárt észrevette ezt. Őszinte alapossággal mustrálták, nem is annyira a fejét, az arcát, hiszen a részletek ebben a keretben, a mindenféle színek, fények közepette nem is olyan fontosak, azokat kihozni, fokozni, már külön művészet, de nem is olyan nehéz, ellenben ennél inkább tetszett nekik a leány fiatal testének gyönyörű felépítése, abból a mintából, ami a legritkább és a színpadon a legértékesebb. Rö- videbb felsőtest és arányosan hosszú combok, ami jelmezben, trikóban a legszebb és a lába, a lábafeje, a lába sarkának állása mindjárt szemet szúrt nekik: táncos lábak ezek, a legkönnyebb fajtából és a legszebb formából! Egyszerűen, de csinosan volt öltözve, a karja, a nyaka, a keble olyan formákat mutatott, ami igy, ruhán át is ingerlőén erős és üde. Nézték és a külső vizsgálat eredménye a legkedvezőbb volt.