Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-27 / 35. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. augusztus 27. 35. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ■— * 4» - -* mm------Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre................................8-— kor. Fé l évre.....................................4-— „ Ne gyedévre.............................T — „ Egyes szám...........................—-20 , Tanilóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyllttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Kék könyv. Minálunk Ausztria-Magyarországon tulajdonképpen nem is kék az a könyv, hanem vörös, ahogy Németországban fehér Franciaországban sárga, Olaszországban zöld stl». és amely arra szolgál, hogy a külügyminiszter hiteles diplomáciai okmányok alapján a parlamentet és ennek utján a közönséget felvilágosítsa a politikai helyzetről. Katonáink most tömegesen vonulnak haza a déli határról. Napbarnitotta, viharszántoíta, fáradt arcokat látunk. Hazamennek a családi tűzhelyhez; az egyiket édes anyja váija; a másikat felesége gyermekeivel és mégis oly kevés az örömteljes arc. Mintha ezek az emberek mind elvolnának fásulva, mintha egyikük sem hinne komolyan abban, hogy a sok fáradságnak, elcsigázásnak most már igazán vége van. És mi magunk is vegyes érzelmekkel, el nem titkolható balsejtelemmel nézzük a hazatérőket: Szegény emberek, vájjon meddig fogjátok a családi tűzhely boldogságát élvezni, egy hónapig, egy évig? Ki tud ma erre választ adni? Csak egyet érzünk, egyet tudunk, hogy mindazok az események, melyek ott lenn a Balkánon történtek és Európát lázba ejtették, minden megrendítő voltuk mellett is csak a bevezetését képezik annak a förtelmes, rémséges leszámolásnak, mely a szláv kolosszus és monarchiánk között elöbb-utóbb be fog következni. Kereskedelmünk, iparunk aggasztó módon panganak. Üzemredukciók a monarchia gyáraiban napirenden vannak, közeledik a tél és fenyeget a munka- nélküliség. A pénz hiénái kicsi és nagybankok a mennyekig hajtják a kamatlábat úgy, hogy a legszolidabb kereskedelmi házak az üzleti pangás és pénzszűke kettős kalapácsütései alatt alapjaikban megrendülnek. A pánszláv mozgalom Oroszország erniszáriusai és becsempészett nyomtatványai által szilva az egész birodalomban mind nagyobb és aggasztóbb hullámokat ver; hazánk délvidékén alig leplezve prédikálják a hazaárulást; az Amerikába kivándorolt szlávok közül nevelik a politikai desperadókat és orgyilkosokat. A monarchia északnyugati részén mindna- gyobb tért hódítanak az össz-szláv (allslawisch) szolgálatában álló csehek. Délkeleti határunkon túl kicsi, de legádázabb ellenségünk hihetetlen módon lábra kapott és kereskedelmünk, melynek a megcsonkított Törökországon kívül alig van más tere, mint a Balkán, szomorú és bizonytalan jövőnek néz elébe. z összes nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) Elhagytam . . . Elhagytam, elhagytam azt a kicsi várost, Hej pedig szívesen visszamennék már most. Megfáradj kezemből a tollat letenném, Ülnék a szekérre, Kimennék a rétre, Azt a kicsi földet szántogatnám, vetném. Tudom, hogy az Isten én rám is tekintne, Igyekvő munkámra busás áldást hinine, Százszorozott maggal megfizetne nékem, Hej de mindhiába, Szerencsém virága, Virághullás előtt meghervadott régen. Itt a fővárosban tévelyegve járva Belefárad lelkem a kapzsi vásárba, Bánt a hiú fény, az önző lelkek harca, Bánt a csúszás, mászás, Térdet-fejet hajtás. S mosolygó angyalok pirosított arca. Egyiknek szemében a káröröm reszket, Ha másra tolhatja a nehéz keresztet, Minden utcasarkon árulják a lelket, S a kifestett angyal, Ingerlő mosollyal, Monoklis uraknak könnyedén felelget. Istenem, ha egyszer visszamehetnék még, Abba a kis városba, de boldogan élnék, Lefeküdném este és felkelnék reggel, Kevéssel beérném, S az Urat dicsérném Szántogatva, vetve, — a madársereggel. 1 (Budapest). Szentgyörgyi Hromkovits V, Győző. A mi imádságunk. Egymásra tekintünk Ahol lehet, lopva : Imádságunk közt is Az isten házába. S mikor imádkozva így egymásra nézünk: Te is tudod, én is Egyet kér a lelkünk. ys. Kicsi kendő . . . Kicsi kendő, fehér kendő Oly jól ismert édes illat Száll belőle. Első, boldog szerelemnek Szép emléke: Mint verő fény tavasz-tájra Szállott róla a telkemre. Kicsi kendő, fehér kendő: Fájó, vergődő lelkemnek Szemfedöje; Epen ilyen fehér kendő Volt kezébe: Mikor máma a hüteten Mással jött az esküvőre. ys. r és szölözuzö gyártmányainkat ajánljuk a t. szőlősgazdák figyelmébe. DEBRECENI VASÖNTÖDE ÉS GÉPLAKATOSSÁG Debrecen, II., Hadházi-u. 22. — Alapittatott 1882-ben.
