Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-13 / 33. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ BIK természetes ásványvíz gyógyhatású hurotos bántalmaknál páratlan. — m A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kü'd a bikszádi fürdöigazgatóság. alegrendszeresebben, ha nem is a legolcsóbban, de úgy ahogy, mégis csak ellátták a kisember hitelét és akárhány kisember, kisiparos, kereskedő van, aki annak a száz, vagy néhány ezer korona, nem ritkán uzsorakamatra felvett kölcsönöknek köszönheti a felvergődését, mert egyik vagy másik a szövetkezettől, vagy kisbanktól kapott. A szövetkezetek és kisbankok elmúlásával megszűnt a kisember hitele is; — a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is. Az a kisember, akit nem szánnak meg jobb sorsban lévő barátai, rokonai, — még egy fillér hitelhez sem tud most jutni. Hová fog ez vezetni? Lehet-e ölbe tett kezekkel nézni azt, hogy mint pusztulnak el rajokban a gyengébb existenciák? Lehet-e szánakozás nélkül nézni az illetékes tényezőknek azt a kegyetlen pusztulást, mely a legdolgosabb, a legtörekvőbb polgárok soraiban dúl? A kormány évekkel előbb létesítette állami támogatással az Országos Központi Hitelszövetkezetet, azóta létesítettek más földhitelszövetkezeteket is, létesítették legújabban az ugynevezet Altruista bankot is, amelyek hivatva vannak az agrárius földműves polgártársak hiteligényeit kielégíteni, de — sajnos — arra, hogy az iparos- és kereskedő középosztály hiteligényeit kielégítsék, nem: volt alkalma a kormánynak. Az államnak gondoskodnia kellene egy középbank létesítéséről a kisiparosok és kiskereskedők hitelének rendszere és olcsó kielégítése érdekében. Az állam jegyezhetné egy ilyen bank részvényeinek többségét, betéttel, kölcsönnel és sok minden más eszközzel növelhetné egy ilyen intézet tőkeerejét és tekintélyét. A főváros törvényhatósága és annak polgármestere évek óta elkövetnek mindent, hogy a főváros polgárságának ügyeit minden tekintetben előmozdítsák. Csináltak kenyérgyárat, árulnak élelmiszereket olcsó árakon, csináltak olcsó la-j kásokat, stb., stb. — Nagyon jó, ahogy a főváros törvényhatósága és különösen a polgármester ennyi mindent tettek a főváros polgárságának az érdekében, de a vidéken nem történik semmi. Azok a kiskereskedők és kisiparosok, akik a mai gazdasági válságot szerencsésen áluszták, levonhatnak abból egy tanulságot: Igyekezzenek üzletüket lehetőleg csak abban a keretben vezetni, amely keretben az idegen töke segítsége nélkül is lehetséges, a maguk erejéből igyekezzenek boldogulni és üzletüket fejleszteni, mások segítségében ne igen bizakodjanak, legkevésbé pedig a bankok segítségében. Utánunk slz özönvíz. Madame Pompadour XV. Lajos francia király hírhedt kedvese mondotta e világhírűvé vált szavakat, mikor azt kérdezték tőle, hogy mi történhetik az ö erkölcstelen uralma után? „Aprés nous le deluge!“ (Utánunk az özönvíz!) Azaz: Nem törődünk azzal, mi lesz azután, ha már mi nem leszünk uralmon, vagy magyar közmondással: aki hátul jön, tegye be az ajtót. Körülbelül ez a nagy mondás jut eszünkbe, mikor a jelenlegi magyar társadalomnak teljes közömbösségét tapasztaljuk saját, balsors-sujtotta véreinkkel szemben. íme, egyik balhir a másik után érkezik, az ország (szerencsére nem „vérben“, de nagyrészt) vízben áll; különben szelíd patakocskák tengerekké váltak, a Tisza, mely az utóbbi időkben szinte sorvadásnak indult, úgy neki viselkedett, mint ahogy Petőfi irta róla és elöntő az egész Tiszahátot, Erdély nagy része teljesen viz alatt állott, a termés igen sok megyében pacallá vált „és keményen, mint a jég verése, odalett az emberek vetése“. S ekkor az érzékenyszivü maMindennemű ruhanemüek, csipkék, äg felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Haüffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rém. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59 Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. wr Plisé-gouvré. Pliish és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek Elvégzi azt most a magunk keze! Régi nóta! Krónikák Írása : Sírját a magyarnak magyar ássa! És hogy átok verte meg a magyart, Egymást marja, soha együtt nem tart! Oldott kévékként pusztulunk, veszünk, Koldussá lesz fényűző nemzetünk! Hull ránk a cim, aranykereszt, csillag, Magyar menténk napként ragyog, csillog, Parádésan megyünk a rájxratba, A rajxratból császári rapportra, Örvend a szláv, a ruthén, szlovén, cseh, Felzudul a „Zatracenyi Nemca /“ S kihirdeti a wieni parlament: Hogy a duálizmus napja lement! És nincs többé se duó se trió, A nagy demokrata szláv-unió, Szabad köztársaság lép helyébe! Szomorú nótámnak itt a vége. * :}c sjc Sírhatunk már, ha tollát felvevő Klio és ir: Finis Hungáriáé, TJt Hunniáé, item Poloniae, Et per Panslaviam Ausztriáé! 0 vae, o vae, o vae 1 \ Kolmár József.. A helyettes. 1 Az-etszászi városka'Sainta-Marié kovácsa, mire estére került az idő, nagyon rosszkedvű j lett. Máskor, amint kialudt a műhely tüze, ren- desen kiült a ház előtt lévő padra, hogy kipi- ! henje magát, de aznap este sem sört nem ivott | a legényeivel, sem nem beszélgetett velük. Felesége aggodalmasan nézett reá. Kérdezősködni nem mert, csak három 1 szöszke fiát csititgatta, akik vidáman hancu- rozfalc a terített asztaí mellett. Az asszony aggodalma egyre nőtt. — Ha utóbb rossz hirt kapott volna a regimenttől, vagy pláne beteg volna elsőszülött fiuk . . . — Istenem, mi történhetett? — sóhajtott magában, mikor a kovács, mintegy válaszképpen dühösen felkiáltott: — Oh, azok a gazemberek! Azok a cudar bitangok! ^ Megijedt az asszony és félve kérdezte: — Kire haragszol Lory? — Hogy kire? Azokra az átkozott fickókra, akik francia katonaruhában ténferegnek reggel óta a városban és derüre-borura ölelkeznek a bajorokkal. Ezek bizonyára ismét olyan opciós poroszok lesznek. Nem múlik egyetlen nap sem, hogy ilyen visszautazott elzásziakat ne; látna az ember,! Az asszony próbálta mentegetni őket: — Eredj apjuk.. Azok a gyerekek nem is olyan hibásak. Algirbe küldik őket s az olyan messze van! És elfogja őket a honvágy, azután az is biztatja őket, hogy ha visszajönnek, már nem katonák többé. Tehetnek arról, hogy hon vágyásuknál nem erősebb semmi? — Hallgass anyjuk! kiáltott fel a kovács : és dühösen verte az öklével az asztalt. — Csak asszony ne beszélne olyan dologról, amihez nem ért! Annyit mondok, hogy ha az én fiam jönne haza ilyen renegátnak, a kardommal mennék keresztül gyáva testén! . . . A falon függött hosszú vadász svádéja, mellyel 7 évig szolgált a francia vadászoknál. Alatta fiának arcképe zuáv katonának öltözve. — Ahogy nézte, önmagát vigasztalva elkezdett nevetni: — De hiszen az én Keresztélyem nem abból a matériából való! Ahány poroszt ez már levágott . . . Jókedvében átment sörözni a szomszédba. Az asszony egyedül maradva, lefektette a három kis fiát, közben szüntelenül arra gondolva : Ha mégis haza jönne Keresztélyje ? Gyáván, renegátnak, de itthon volna és ő is azok közé a boldog anyák közé tartoznék, akik viszontláthatják gyermeküket. Ha belépne ide és . . . — Jó estét mama! Valójában ott állt előtte a fia. Az egyenruhája rendetlen, az arca zavarodott, szégyenkező. — Egy óra óta csavargóit már a ház körül, várva, hogy mikor megy el az .apja-. Az anyja örülni szeretne, — de nem mér. Korholni akarná a fiát, de .nincs hozzá bátorsága. — És a gyerek oly kedvesen, beszél. — Haza akart jönni, mert megunta a katonaságot, ahol mindig porosznak csúfolták elszászi kiejtése
