Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-13 / 33. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1913. augusztus 13. 33. szám. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.....................• . . . 4-— „ Eg ynedévre.........................2- — , Egyes szám.........................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 61— Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon V, Kiadóhivatal: Széchenvi-uteza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 53 üli. Kéziratok nem adatnak vissza Mióta a szövetkezetek megszűntek, mióta a válságos viszonyok következtében a kisbankok is részben akcióképtelenek lettek azért, mert a nagyobb intézetek részéről megvonatolt tőlük a hitel: a kisemberek, iparosok és kereskedők, minden hitel nélkül állanak, nincsenek abban a helyzetben, hogy szükség esetén a legszerényebb összeget is megszerezhessék. Hazánkban kétféle hitelszervezet van. Az egyik a nagybankoké, amelyeknek van pénzük és nem adnak a kisembereknek, a másik szervezet a kisbankoké, azok aduinak, de nincs pénzük. Szomorú tehát, hogy az iparos és kereskedő nincs abban a helyzetben, hogy a hiteligényeit kielégíthesse; szomorú ez az állapot, melynek pedig egy kis jóakarattal a mértékadó tényezők részéről, nem kellene igy lennie. Ijesztő képét látjuk annak, hogy miként megy tönkre a kiskereskedőknek és kisiparosoknak jórésze, önhibáján kívül jutva abba a helyzetbe, hogy növeli a proletáriá tusnak a tömegét. Az elmúlt napokban a Budapesti Közlönyben a budapesti ingóságokra kitűzött árveréseknek a száma akárhányszor felülmúlta a százat is. Ha ez a helyzet tovább is ilyen marad, úgy rettenetes még csak gondolni is a kisember sorsára nálunk. A szövetkezetek és kisbankok sok bűnt követtek el a nultb-TV. Akárhány szövetkezet volt, amely egyes ficsuroknak könnyelmű költekezés céljára adott kölcsönt s akadt akárhány kisbank, amely nagyzási hóbortjában nagy tőkéket fektetett be iparvállalatok ímanszálásába. A legtöbb szövetkezet és kisbank tőkéjének 4—10-szeresét fektette be üzletekbe, a végsőkig véve igénybe maga is a hitelt. Ez a könnyelmű hitelezési rendszer, ez a hazárd üzletviteli mód megbosszulta magát s a szövetkezetek és kisbankok kártyavára a legelső fuvallatra megingott s amire gazdasági életünk viharja kitört, a szövetkezetek és kisbankok sorra romba dőltek — egy-kettő kivételével. Amelyik fenmaradt, az se tud üzleteket csinálni, újabb hiteleket nyújtani, mert visszleszámolási hitelét elvesztette, a betéteket megvonták tőlük. Ennek a gazdasági katasztrófának pedig most a kisember látja a kárát leg- kinosabban. A szövetkezetek és kisbankok, _ ha nem is valami nagy mértékben, ha nem divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. Csehül vagyunk! Énekli egy vén hegedős. Volnánk ezer éves Magyarország —, Ebien fölénk még a Nagybrit se hág — Országunk nimbuszával homlokán, Társult velünk kis osztrák tartomány; Két szuverén nép, egy monarchia, Császár, király, kettőnek egy ura. Osztrák-magyar érchangzásu nevünk Bátorít, hogy nagyhatalom legyünk, S még inkább a diplomás francia Orrhangon dörgő Autrich-Hongrois; Már a címnek impozáns hangzatja Európát egyensidyban tartja. Magában ez bölcs házasság lenne; Ne volna sok öreg hiba benne: Budapesten van sok szép ideál, Wienben összpontosul, ami reál; Mit használ a pompás magyar cégér, Ha osztráké a bor és a hébér ? Kettőnké a kukorica-góré, Kukorica az osztrák sógoré! Miénk a sok szép vitéz katona, De osztráké a kommandó joga. Titulus van, de nincs vitulusunk: Társunk tollasodik, mi pusztulunk! Van bankjogunk, nincs bankónk, aranyunk, Osztrák bankónk — erre büszkék vagyunk — Magyar címert, írást hord felibe’, De a pénzt az osztiák zsebeli be. A cseh e nyelvdualizmus miatt Ébren pukkad, álmában felriad; Pedig a cseh, hol prim ót hegedül, Bécsben is ur, csak mi vagyunk csehül! És mi balgák, pénzünket, ami szűk, Cseh fürdőbe, sörgyárakba visszük! A kiegyezési diplomában Úgy szereplünk, mint független állam; Az osztrák sógornak ez Hekuba: Országunk nála : Translajthania ! Ily szövetség nincs több a nap alatt, Hol kis hal nyeli el a nagy halat! Te hozzád kiáltunk uni szánó: Segíts, oh londoni Reunió! Te bánnád meg, bölcs diplomácia, Ha őrbástyád elvész: Hungária, Mely vérét ontsa századokon át Védte Ázsiától Európát. Dúlta tatár, török, osztrák, muszka, De alkotmányát össze nem zúzta: Száz ellenség kit meg nem fékeze,
