Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-06 / 32. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ B rag ■■ T" WrtKM Étk BT^ JBB természetes ásványvíz gyógyhatású §V -'i^Ék *ÉBW ͧ& Eli HB Hn hurotos bántalmaknál páratlan. — jÉ&jWjÉ ; IjHjk jjB| apr flB A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság. büszkék vagyunk, az emberszeretet, melynek nevében annyi hangzatos intézményt létesítettünk, ilyen megpróbáltatásokat nem bírt ki. Mintha önmagában, eszményeiben csalódott volna az emberiség. A diplomácia rejtett intrikái, emberek véráldozatára épített üzleti vállalkozások, leplezetlenül kerülnek a nyilvánosság elé. És már nem csodálkozunk, nem háborodunk föl. Nem akarunk változtatni rajta. .Minden nemesebb akciót békőba ver a fásultság. Ez pedig a legveszedelmesebb mérge minden társadalmi rendnek! Mert nem nyújt alapot a jövő számára, nem irányítja, nem foglalkoztatja a tömegeket. Az ilyen helyzetek nyitnak utat az alulról feltörekvő romló irányzatoknak, mert a meglevő rend őrei tehetetlenül állanak vele szemben. Senki sem szereti azt, ami van, mert érzi kiéltségét és ha- szontalanságát ennek a mi egész mai világunknak. A fásultság bénító ereje fekszik rajtunk és nem is gondolunk az elkövetkező időkre. Nem szeletünk, nem akarunk rágondolni. Mert nem látjuk az eszközöket, amelyeknek segítségével felvehessük a küzdelmet a jövőért! „A népért—a néphez.“ — Egy reform. — A hazánk számos vidékét sújtó elemi csapások alkalmat adlak egy rendeletre, amely nemcsak azáltal kelt figyelmet, hogy valóban mindenre kiterjedő gondossággal intézkedik a teendőkről. Ez érdemét a rendeletnek messze haladja az a benne foglalt elvi rendelkezés, mely fölhívja a vármegyéket, hogy ne csak bekért jelentések alapján alkossák meg a pusztulások képét, hanem a megbízott fötisztviselők maguk szánjanak ki a helyszínére a nép közé. E nevezetes fölhívásnak kettős intenciója van. Az egyik egy időleges és gyakorlati cél: az, hogy a közigazgatás képviselői személyes tapasztalatok, közvetlen szemlélet utján győződjenek meg a bajokról, az orvoslás szükségességéről. Az autopszia mindennél többet ér, mert közvetlen impressziót ad s ezáltal határozottabb, megingathatatlan meggyőződést érlel meg. A másik célzat, mely ezen intézkedésében a belügyminisztert vezeti, nem ilyen múló, át- } meneti jellegű. Örök érvényű, elvi jelentőségű. Mert azt foglalja magában, hogy aki a népért és a néppel akar dolgozni, annak nem elég! bármily önzetlenséggel és nagy szívvel, bármily \ elméleti készültséggel munkához fognia, annak j állandó érintkezést kell fenntartania a néppel, annak ismernie kell a népet s a népnek ismernie kell őt. S ez utóbbi talán a legfontosabb. A nép lelke tartózkodó. Csak az előtt tárul föl, aki közelébe férkőzik, aki jóindulattal érintkezik vele. A nép lelke gyanakvó is. Bizalmát csak hosszas érintkezés utján lehet megszerezni. Már pedig a bizalom a nép kormányozhatósá- gának alapvető föltétele. A kormányozhatóság alatt ezúttal nem az állam kormányzatának érdekében való irányítás értendő. Az a kormányozhatóság, amelyről itt szólunk, semmi egyéb, mint a nép fölvilágositásának, a nép nevelésének lehetősége. Ez egyaránt érdeke magának a népnek, egyaránt érdeke az államnak és a művelt társadalomnak. Senki sem ámítja magát azzal, hogy a kultúrának, az ismereteknek, a tudásnak egyenlő mértéket lehet szétosztani az emberiség mil- liárdjai között. A kultúrában való egyenlőtlenség valósággal természeti törvény, mert az egyéni képességek különbözőségén, a fejlődés és visszafejlődés váltógazdaságán alapszik. De van egy határ, amelyet minden rétegben el lehet érni: a fölvilágosodottságnak egy olyan legalsóbb szintje, amelyre minden emberfiát, aki nem beteg és nem gyógyithatatla- nul degenerált, föl lehet emelni. A nép elméje és lelke tele van babonával. A babona a téves ismereteknek és helytelenül magyarázott érzéseknek korcsszülöttje. A modern civilizáció legnagyobb eredményeit eddig- elé is a babonák kiirtásában érte el. A helyes ismeretek terjesztése, a valóságnak megfelelő természet- és világlátás népszerű alakban való tanítása volt az a fegyver, melylyel a népnevelés harcba szállott a tudatlanság szellemével. Sok vonatkozásban sikeres volt ez a harc már eddig is. a Schicht „Asszonydicséret“ mosópor más, hasonló gyártmányokkal szemben. Az „Asszonydicséret“ ártalmas alkatrészeket nem tartalmaz. Olcsó, tartalmatlan, de rossz hatású mosópor a fehérnemű élettartalmát felényire csökkenti. — Óvakodjunk az ilyen mosóporoktól. — A „Schicht“ név szavatol az áru kitűnő voltáért. Abnormis idők, abnormis emberek.*) Mottó: Szabadgondolkozó korunk egén Világit nyári nap sugáraként A tudomány, az emberagyvelő Energiás atómparányinak Munkáiból kelt evolúciók Terméke és nem holmi Géniusz, Önállományu égi lélek, Nem létező szellemvilági lény Ajándéka, hanem mint a gyümölcs Csupán a Föld-anyag produktuma Ez egyetlen világon, mely anyag, S mely önmagától és önmagában Örökre volt és örökké leszen, Változik s nem vész el porszeme sem. Egy szabadgondolkozó naplójából. *) Abnormis (nem abnormális) az ab és norma (normis, plur. Abl.) = a normától (törvénytől eltávozó). — Ezen alkalmat megragadom, hogy egy, a fülemet régen sértő és szegény magyar hazánkra nagyon kívánatos s igy gyakran használt szónak nyelvtörvényellenes képzését megrójjam ; ez a virad szó ; ezt két r-el Írni éppen olyan botrányos, mint a két ss-el irt bölcsesség 1 Ugyanis: a tő : vir, ebből lesz (ad, ászt, ul, it képzőragokkal) virad, vir-aszt, vir-ul, vir-it), sőt a virágzik (azaz viruló-ágazik) szó is. Tehát: abcug annak a berregő virrad szónak! A tudomány imponáló jelszavával uj rendszer-rekordra éhező bölcselők badarul merész nézeteket rőpitgetnek világgá s az évezerek folytán kialakult isten-eszményü világnézlet ; normájától elütő világalapot hirdetnek. Ezek i az úgynevezett szabadgondolkozók, tudós professzorok, Häckelek, Büchnerek s több eféle abnormis emberek. Lancettával, retortával, mikroszkóppal fölfegyverkezve, kimutatják, hogy nincs lélek, hogy az anyag az egyetlen létező és életforrás, önmozgó, energiás atómokkal s a világerő alapja örök fenntartója az őskása (Urbrei), ősköd, ősiszap, vagy kocsonya, a le- ! vegő s levegőnként 9 billiószor (1) finomabb éther (Aetherschwung) és a végtelen, tehát mindenható ür (Unendlicher Raum). Ezek képezik anyagvilágunkban, mint valóságok a hi- pothetikus Istent, akinek az égben nyomát sem találják refraktoraink. A napok és bolygók, millió Földünkkel homogén matériák, az elemző Szpektrum ezt kétségbevonhatatlanul kimutatja; ennélfogva a pompás Szinuszok, Reguluszokban s a többi csillagnapokban ugyanazon anyagelemek Napunk s Földünkével azonos természeti életet s hasonló lényeket produkálhatnak s legfölebb abban különböznek tőlünk, hogy a jóban és rosszban, erényben, bűnökben, panamákban nagyobb méretűek, mint mi, ezen kis fekete csillagon küzködő, háborgó halandók. De talán van boldogság is ott, ami e Földön nincsen. És mily kegyetlenül abnormis ez az anyag világi elmélet a praxisban, az életben, a jelenben keserűen érezzük erkölcsrontó mivoltát. Hát még a jövőd milyen szegény emberiség! íme, a tudományos horoszkóp, tekints csak bele: mily gyönyörű perspektíva! Á tüzes Nap és vizes Föld, közös névvel: szülő természet, mindkettő intellektus nélkül való, tehát buta anyag, vagy test s ezek teremtsenek (!) szebbnél szebb érző, működő, nemüket propagáló, intelligens, sőt szellemes lények miriádjait, csak azért, hogy efemér életükben egymást falják, a kétszeresen szánandó "embereket öntudattal, halhatatlanságra törekvő vágygyal, hogy nagyot alkossanak ideális, szellemi világot teremtsenek, csak azért, hogy mindezen szép ideál, hit és remény egy rövid illúzió s a legjobb esetben tízezer évig tartó földi halhatatlanság legyen; mert a kegyetlen Földanya tizezerévenként jegesfürdőt vesz (jégkorszak) olyan özönvízzel, mely az Eiffel-tornyot is elnyeli s a tündöklő Párist, sőt az egész emberiséget, minden monumentális alkotásaival, szellemi dicsőségével jeges iszapjába temeti. És — tudja az Ég — hány ilyen katasztrofális jégkorszak után a föld is, Napja is megvénül, sőt az egész Univerzum csillagnapjai elhullatják sugárüstökeiket, megfeketülnek, tüzöket, vonzerejüket veszítve, nyakra-főre egymásra hullanak, robbannak s bekövetkezik egy felséges világhivatási aktus, az univerzál evolúció, vagyis az univerzum fellángolása (Welt- brand), egy gázzá hevült Káószban s iszonyú sebes tengelyforgási?,! megkezdi a világ- szülemlés óriási evolúcióit s kisebb Nap-káó- szokban, ezek pedig bolygói rendszerében uj csillagos egeket teremtenek. Hogy hányadik lesz már ez a roppantságos Égi tűzijáték, melyben egy nagy letűnt világ miriád lényei-
