Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-22 / 4. szám

Nagykároly, 1913. január 22.

4. szám.

zX FQtoi*zi£3P*rmi»a r-XXX.Sévfolyam.^

""«r..*.*--..*** ■*«*

Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye.

Megjelenik minden szerdán.

Előfizetési árak:

Főszerkesztő:

Felelős szerkesztő:

Egész évre

.............................8- ! or. Dr. j^ler Adolf Rédei Károly.

Fél évre..................................4-— „ i

Egy

nedévre .... . . 2'— „ Laptulajdonos és kiadó:

Egyes szám........................—-20 „ a Nagykároiyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“.

Tanilóknak egész évre . . 6-— ,,

Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76.

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyiiitér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza.

Az adótörvények revíziója.

Két héttel az uj adótörvények életbe lépése előtt ezek ellen nagymérvű agitáció támadt. Az ellenzést kétféleképpen okollak meg. Egyrészt azzal, hogy az életbeléptelésnek terminusa nagyon alkalmatlan, amennyiben a kereskedelem és ipar a politikai vi-zonyok folytán nagy depreszszió alatt állanak. Más részt azonban egyszerre -— úgy szólva kapuzárás előtt — az adótörvényekben nagy hiányokat, az adózók rémitő megterhelését fedezték fel és a (örvények revízióját találták szükségesnek.

Tagadhatlan, hogy az adóemelések türhetőbbek és könnyebben elviselhetők, ha a kereskedelem és ipar virágzik, mintha helyzetük rossz, a nagyarányú, immáron országossá vált mozgalom azonban nem is anyira a terminus, hanem egyenesen a törvények ellen indult meg.

Bizonyos, hogyha jelenleg az üzletben a háború és a nyomorúságos pénzviszonyok folytán nem uralkodnék pangás, hogyha normális, jó viszonyok között élnénk — még akkor sem volna a kereskedő-osztály az uj adótörvények által kellemesen érintve és ha 1914. évi január hó 1-én a jelenleg érezhető súlyos viszonyok már nem lesznek —- bár úgy lenne! — az adótörvények ellen felhozott aggályok ép úgy fennállanának, mint most. A mozgalom tehát nem az időpont, hanem a törvények ellen irányul.

Hogy a közönség úgy szólván csak az utolsó órában zúdult fel, félig-meddig még érthető. A nagy közönség csak akkor foglalkozott hathatóbban a törvényekkel, midőn hatályok már közeledett és ennek folytán csakis az utolsó időben tudta meg a törvények köfeíkezményeit.

Az azonban kevésbé érthető, hogy a képviselők szintén csak most vették észre a törvény nagy hibáit és hiányait, s csak m ;st zúdulnak fel ellene. Mert hiszen a képviselők közel 4 év óta ismerték vagy legalább is kellett volna, hogy ismerjék e törvényeket és alkalmuk lett volna

j aggályaikat, kifogásaikat már a múlt év j június havában felhozni, amidőn a miniszter a modifikációs törvényjavaslatot beterjesztette. Akkor lett volna főköteles- ségök a törvényjavaslat hibáira rámutatni, s annak megszavazása ellen agitálni.

Amint jelenleg az ügy áll, aligha lehet a törvényeket még ez évben életbeléptetni. Oly nagy élőmunka szükséges ehhez, hogy — ha ezeket eddig meg nem indították — bajos- lesz az adókivetést még ez évben elvégezni, vagy a legjobb esetben is csak késő ősszel

A kérdés tehát az: ha a törvényeket ez évben éleibe léptetni lehetetlen, haj- landó-e a miniszter a törvényeket újabb revízió tárgyává tenni ? Ha igen, a nyilvánosságnak azzal kell foglalkoznia : melyek a törvénynek hiányai, hibái és mely irányban volnának a javítások kívánatosak ?

A feleletnél egy dologról nem szabad megfelejtkeznünk. Az adótörvények végcélja nem lehet adócsökkentés. A folyton növekedő állami szükségletek ezt üneg nem engedik. Ámde a polgárok

TÁRCZA.

Ahol megkereszteltek.

Fehértetös, sugár torony Gömbje felett Aranyozott acélcsillag Emelkedett

Az éy felé, mikor ényem Kereszteltek.

Vasárnap volt, buzgósággal Hívek serge :

„lm, bejöttünk nagy örömmel Énekelte,

Az uj csillag hogy feljutott Bégi helyre.

Ékes szavú,' öreg papunk Prédikálta,

Hogy erős vár mindenha az Istenháza. —

Édesapám nekem üyképp Magyarázza.

Azóta már emberöltő Hátam mögött;

Zimankós sors vak szeszélye Meg-meg gyötört,

Nem veheti mégsem el ez Egy örömöt.'

Fehértetős, sugár torom/

Gömbje alatt

Az az évszám megkopottan Is ott maradt;

Lelkiszemmel látom a kör Vonalakat.

Az öreg pap galambösszé Lett azóta ;

Életútját a száz felé Békén rója,

Hanem azért a szivekben Gyújt a szója.

Nagykárolyi kis csillagos Templom táját Emlékeim, gyermekszívvel Átkarolták

$ férfilélek érzelmével Áldva áldják.

Károlyi Tóth Lajos.

úgyszintén tüli, gazé és selyem sálakban a legszebb választékkal szolgál:

A sötét ember.

A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája.

A dárai kaszinóban mind ott vannak már a rendes törzsvendégek.

Az olvasó teremben az öreg Miska bácsi dominál, amit ő mond, az jól van mondva, amit ö kárhoztat, az mind rossz. Különben j nagy szenvedéllyel olvassa az aforizmákat. Amint valamiféle szépirodalmi lap, vagy folyóirat kerül a kezébe, mindjárt a vonal alatti és rendesen a hasábok hiányait kitöltő aforizmákat keresi.

Most is éppen a könyvtárból előszedett, molyrágta Hölgyfutárban böngészik.

A játékszoba baloldali sarokasztalánál már elfoglalták helyüket a rendes preference játszók.

Verry, az öreg penzionátus őrnagy, háttal a fal felé ül, tőle jobbra Tóma, megyei alszám- vevő, balra pedig Csergő Laci, a hotvolé becézett alakja. Verry bácsi osztott.

— Nem birom felfogni — folytatá a már kint megkezdett thémát — ennek a Verleőnek az esetét, igazán megáll az eszem.

— Elég az hozzá, hogy Verleő Viktor hadivatáruháza Nagykárolyban, Deák-tér 18. szám. (Hadnagy-ház.) ijojofrijofe