Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-23 / 30. szám

XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. jUlius 23. 30. szám Ulii NAGYKÁROLY és VIDÉKÉ Függetlensági és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........ 8-— kor. Fél évre ...........................4-— , Eg ynedévre..................2 — „ Egy es szám..................... . —‘20 Ta nítóknak egész évre . . 61— ,, Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza1 A magyarság átka. A növekedésnek épp úgy megvannak a törvényei, mint a feloszlásnak. A ter­mészet hozzáférhetetlem nagy műhelyében megy végbe mind a kettő. Az egyik a másikból táplálkozik. Felváltja egymást. A tavaszi napsugártól életre kél a földön minden. Az őszi hervadás kioltja; a mulandót, elraktározza a tél fagya el­len a jövő csiráját. Épp igy van ez a; nemzeteknél is. Amikor az egyik leha- nyatlik, a másik önbizalomtól duzzadó uj életet kezd, hogy az üres helyet be­töltse. A mi világrészünk köröskörül a vál­tozás jelét mutatja. A határokon belül ép úgy, mint azokon kívül. Belül erős politikai és társadalmi harcok dúlnak, kívülről a puskaporszag érzik. Mi is tud­juk ezt, a világ is látja. Azt beszélik, sőt azt kiabálják a kis népek is, amelyek előbb a nagy birodalom árnyékában szepegve húzódtak meg, bogy a Balkán után mi jövünk sorra. Hogy és miként fog kialakulni a jövő, ezt nem tudhatjuk. De hogy gon­dolkoznunk kell felette, az bizonyos. Hogy fel és elkellene készülnünk minden eshetőségre, ez is az életokosság köve­telménye. A német és szláv fajok vi- lágtusájának határmesgyéjén élünk. Addig is, mi| ‘ é^ a harc csak belső természetű volt, érdekelt minket is minden hatalmi eltolódás. Amióta azon­ban ez a változás tényekben be is kö­vetkezett, a folytatása elöl kitérnünk nem lehet. Mi magyarok, ha egyetértünk, ha jó előre szervezkedünk, ha minden kedvező esély a javunkra fordul, akkor sem nyerhetünk e harcban területet, áldoz­nunk kell vérben és pénzben, hogy he­lyünket megállhassuk, ha pedig veszí­tünk : tönkre mehet az utolsó száz év­nek annyi reményt keltő minden ered­ménye. Nekünk tekéit nagyon vi­gyáznunk kell! Fegyelmezettnek, előrelátónak, nyugodtnak és mégis el­szántnak kell lennünk. Nem egy évre, de száz évre kell előre készülnünk. Azaz, hogy kellene, ha volna, aki csinálja. Ha volna, aki a nemzetfejlödés természetes törvényeit ismerné s köztu­datra emelné. Ha volna, aki a pusztulás kétségtelen jelenségére figyelmeztetne és s aki ezt meg is fogadja. Ha termelt volna a nemzet úgy, mint a negyvenes évek nagy korszakában nagy férfiakat, kik prófétai lélekkel látták a jövőt és j csinálták annak előmunkálatait. Ez a korszak azonban csak két z összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgáló divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. Az amerikai magyarok. Az Amerikába vándorolt magyarok helyze­tével nagy szeretettel és hozzáértéssel foglal­kozik Hoffman csikágió osztrák-magyar vicze- konzul, aki most egy egész csikkksorozatot kez­dett meg az Amerikába vándorolt magyarság akkulturációjáról, s igazán érdekes képet ad arról, hogyan őrzi meg a magyar bevándorló nemzeti sajátságait, s minő mértékben assimi- lálódik az amerikai szokásokhoz és viszo­nyokhoz. A magyar bevándorló, aki hazájában görcsösen ragaszkodott a földhöz, Amerikában elveszíti a földmivelés iránt érzett szeretetét, s nem is jut az eszébe, hogy mint mezőgazda- sági munkás szegődjék el. Csak a gyárakra és bányákra gondol. Az amerikaiak minden kísér­lete és fáradozása, minden mesterséges rend­szabálya, hogy a nagy bevándorlási áradatot agrárvidékek felé irányítsa, hatástalan marad. A volt paraszt, aki házájában soha nem hagyta el a faluját, az uj világban, hacsak családja nincs, fáradhatatlanul vándorol egyik helyről a másikra. Alig értesül' valami uj munkaalka­lomról, még ha attól száz mértföld választja is el, vándorbotot vesz a kezébe, s oda megy. Semmi akadály, semmi melléktekintet, gyakran még a család sem tarthatja ettől vissza; ha nincs pénze útiköltségre, belopózik egy üres vasúti teherkocsiba s minden megfontolás nélkül kiteszi magát a büntetésnek és a vesze­delemnek. Hogy a földhöz ragaszkodó s attól elmöz­I dúlni nem akaró magyar parasztból ilyen ván­dorló gyári munkás lesz, ennek gazdasági okai | vannak. — Pénzt szerezni jön Amerikába, hogy aztán idővel ezen a pénzen otthon ismét föl- ! det vehessen, a pénzszerzést pedig gyorsabban és biztosabban elérheti, ha gyárakban dolgo­zik, mint ha rosszul fizetett mezőgazdasági munkásnak szegődik el. De más oka is van. Mint gyári munkás, egyült lakhatik honfi- ! társaival, mint farmhelp egyedül érzi magát a tiszta amerikai környezetben, a melyhez nem tud alkalmazkodni. Ez az oka annak, hogy minden magyar kivándorló azt a helyet keresi fel, ahol már laknak magyarok, s hogy az Ame­rikában élő magyarok 86°/0-a az Uniónak hat, iparilag legfejlettebb államában telepszik le. A tipikus amerikai munkáslakás emeletes faház. Inkább magas, mint széles. Dísztelen, Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen női- és férfi-ruhanemüeket vegyileg tisztítani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o

Next

/
Thumbnails
Contents