Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-23 / 30. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE ) eh (*♦*' (*♦*) rh ca 5ig)t;sf Blk«KA»S természetes ásványvíz gyógyhatású hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdöigazgatóság. TjT TT? 7T7 TTv TT7 TyT TT7 TT^ yTT 7*7 TT7 yjT irányban működött, az egyik az állam irányában támasztott mérhetetlen és kielégíthetetlen igények területe, a másik a mindenbe belekontárkodni kész szószátyárkodás. A pártkeretektöl teljesen eltekintve. Az egyik elem komolyan dolgozik, híven és becsületesen fogja fel politikai hitvallását, a másik csak Ítél, igér, hiteget vés alakoskodik. Előbb megmételyezte ez az utóbbi irány a politikusokat, aztán a népet, végül a sajtót s az egész közvéleményt. Az igaz szó, a józan törekvés kiveszett. A teremtés lehetősége elsorvadt. Fejvesztettség, egymásra licitálás, általános ócsárlás, ebből fakadó közunalom és közutálat lett úrrá a lelkeken. Ez pedig már a feloszlás, a pusztulás, a megsemmisülés útja. Annak a törvényei dolgoznak. Annak dinamitos ereje működik. Ebből táplálkozik az egész belső harc. És megy, halad, terjed tovább, biztosan, de öntudatlanul a természet nagy műhelyében. Marjuk, marjuk egymást, mint a dögtesten ragadózó férgek, amelyek között az öregebbeket és a kövérebbeket irigylik s egyesült erővel kiüldözik a frissebbek, a mozgékonyabbak és a fiatalabbak, nem gondolva arra, hogy közösen is csak pusztítanak s a soványabbak még éhesebbek és még jobban fognak falni, ha a kövérebbeket sikerült elmarniok. Vájjon eléggé jól kezdjük-e ezt látni? S ha még most sem látjuk, van-e még a nemzetben elég érintetlen erő elraktározva, hogy a jobb idők tavaszi napsugarában egy uj ébredés korszakát megtudja teremteni? Gyorsan, nagyon gyorsan meg kell adnunk a választ. • • „On még itthon van?“ Igazán furcsa! Aki most kimegy az utcára és ismerősökkel találkozik, azt minden bizonynyal ezzel a kérdéssel ostromolják meg : Ön még itthon van ? Sétáinknak a városban legfélelmetesebb, mert elkerülhetetlen veszélye most a — jó havát. A jóbarát, midőn az utcán távolról megpillant, feléd iramodik, hozzád rohan, megállít, elédbe áll, úgy, hogy nem menekülhetsz és felvont szemöldökkel, összeráncolt homlokkal, tágra nyitott szemekkel és a méltatlankodó csodálkozás hangján kérdi: — Ön még itthon van ? Ha ijedelmedben véletlenül azt az okos feleletet adod, hogy nem, akkor a jó barát meg- hökken, megrázkódik, balsejtelem tekintettel fürkészi arcadat, kitudandó, hogy nem bolun- dultál-e meg? Aztán a sajnálkozás kifejezésére vonván össze arcizmait, újra kérdi: — Mit csinál ön még itthon, szegény barátom ? — Hát ön nem kevésbé szegény barátom? Ön mit csinál? Erre a viszontkérdésre a jó barát megilletődik, kissé magába száll; erre nem gondolt; eszébe sem jutott, hogy ő is itthon van. Minthogy azonban magának mindent meg tud bo- csájtani, hozzá is szokott az önmaga kimentéséhez. Csakhamar föltalálja magát: — No igen. De hiszen tudja kérem, hogy én rabszolga vagyok. Nekem dolgom van. Az ügyvédi irodám. Nem szabadulhatok a teendőimtől. (Vagy pedig: Nem hagyhatom itt betegeimet, — ha orvos. Nem zárhatom be üzletemet, — ha kereskedő stb. stb.) De ön, ön ? Miért ? — Nem gondolja ön, hogy nekem is lehet valami teendőm e világon ? Persze, persze. De hát . . . Itt aztán megállnak a jóbarátnak gondolatai, megállnak szavai. Csak a feje nem áil meg. Azt folyton rázza jobbról-balra és baltól jobbra. Egészen meg van lepve. Hogy másnak is van dolga. Ki gondolta volna? De megelégedve azért nincs* És siet tovább, amig ismét megpillant egy jó barátot; azt újra megrohanja és tőle a félrémület hangján újra kérdi: — Ön még itthon van ? * Egyáltalán furcsa a mi társalgásunk tavasz elejétől ősz végéig. Teljes nyolc hónapig minden beszélgetés a körül forog, hogy ki hová megy nyaralni ? Már hideg március elején, mikor a szeplős arcú asszonyok még havat aszalnak szépségük fölfrissitésére és az első ibolyák kéklenek a virágárus lánykák kis kosaraiban, azzal faggatják az emberek egymást, hogy „Hová mennek önök az idén ?“ És jaj annak, aki e kérdésre nem tud mindjárt feleletet adni, aki nem tudja határozottan kimondani, hogy Tátrafüredre, vagy Abbáziába. Tépik, tapossák, üldözik, amig végre legalább biz12 FILLÉR 2 ÓRAI MUNKÁÉRT VALÓBAN NAGYON KEVÉS! MIÉRT VONAKODIK TENÁT ATTÓL, NOGY EGY 12 FILLÉRES CSOMAG „ASSZONYDICSÉRET“ MOSÓPORT VÁSÁROLJON? NA ENNEK OLDATÁBAN FEHÉRNEMŰJÉT ÉJJEN ÁT ÁZTATJA, EZZEL NÉNÁNY ÓRAI MUNKÁT TAKARÍT MEG, MERT NA A SZENNYET AZ „ASSZONYDICSÉRET“ MOSÓPORRAL KÉSZÜLT OLDAT TELJESEN FELOLDOTTA, MELEÓ V,z ES SCNICNT SZAPPAN HASZNÁLATÁNÁL AZUTÁN MAGÁTÓL MEGY KI A FEHÉRNEMŰBŐL. de tiszta; rendesen négy szoba van benne. A bevándorló magyarok is természetesen ilyen házakba költöznek, s utóbb, mikor már maguk építenek házat, akkor is ilyen amerikai mintára építik. Még a magyar mezőgazdasági kolóniákban is teljesen recipiálják az amerikai építészeti modort, azzal a különbséggel, hogy földszintes házakat építenek, mint a mezősé- geken az amerikai is. Minthogy ott is fából építik a magyar munkások a házaikat, ahol elegendő mennyiségben és olcsón állana rendelkezésükre tégla és fa, ez már egyenesen az amerikai szokásokhoz való akklimatizálódás jele. Mint otthon a falun, Amerikában is az udvaron tölti a legtöbb idejet és nem a szobában. Sokan közülök összeütközésbe jutnak a rendőrséggel, mert a nagy városokban nem szabad élő sertést tartani. Az amerikaiak szemérmetleneknek tartják a bevándorolt magyar parasztasszonyokat, mert otthon mezítelen lábbal járnak kelnek A padot éppen úgy kiteszik a ház elé, mint otthon s nyári estéken sörrel és kártyázással igyekeznek leküzdeni a honvágyukat. De csak a ház külső formájában hasonlít az amerikai munkásokéhoz, belül speciális magyar marad. A bútorok természetesen egyszerű, olcsó, amerikai bútorok. Kényelmesebbek, valamivel esinosabbak, mint az otthoniak voltak, de nem olyan tartósak ; a berendezés is valamivel kevesebb, mint a amerikai munkásé, de jellemző a . szobák használatának módja. Mint otthon, a konyhán kivül csak egy szobában laknak ott is, bár négy szobájuk van, — j mint minden munkásháznak, csak egyben, legfeljebb kettőben laknak, a többit nem használják. A berendezési tárgyakat néha nem tudják mire használni, A fürdőkádat vagy egyáltalán nem használják, vagy pedig, mint mosóteknöt, vagy raktárt törött holmit számára; minthogy otthon a forrásokhoz, vagy a nyílt kutakhoz vannak szokva, a vízvezetéket álandóan folyni hagyják. Otthon szűk ágyakban alusznak s nem tudják és nem akarják a széles, nagy amerikai ágyakat megszokni és négyen is belefe- küsznek. A legtöbb bevándorló nőtlen, vagy olyan, aki a családját otthon hagyta. Ezeknek a férfiaknak megfelelő lakás és élelmezési viszonyo- J kát kellett teremteni. Eleinte, régebben, tisztán kommunista alapon vezették a háztartásukat s az egyik férfi látta I el a háztartást közös költségek és fizetés! fejében. Mikor a feleségek száma szaporodott, ez a feladat az egyik asszonynak jutott, aki a szó j teljes értelmében fizetett alkalmazottja volt a kommunista alapon álló közös háztartásnak, utóbb aztán az egész háztartást átvette, az egész házat kibérelte és ágyrajárókat, vagy albérlőket tartott. így jöttek létre Boarding Houseok, vagy mint az amerikai magyar mondja, a „burdos házak.“ Az, aki a családját is maga után hozatja, ezt jobbára azzal a szándékkal teszi, hogy ilyen burdos házat rendezzen be s ettől kezdve egész törekvése arra irányul, hogy ne csak bérlője legyen a háznak, hanem azt mihamarább meg is vehesse. Egy-egy ilyen ház, melyben a bevándorlók laknak, átlag 1400 dollárba, 7000 koronába kerül s jelzálogkölcsön segítségével 6—8 év alatt a be\ándorló törleszteni tudja a házat, amikor aztán felhagy idegen emberek élelmezésével, nem tart albérlőket s előtte is az amerikai munkás ideálja lebeg, egy család, egy ház és ezt a legtöbb el is éri, ha a boarding- . house segítségével elegendő tőkét szerzett. így tehát a bevándorló, aki utóbb maga után hozatta családját, négy etapeon megy keresztül: ágyrajáró, aztán boarding house tartó bérelt házban, boarding-house-tartó a saját házában s egyedüli lakója a saját házának. A boarding-house rendszernek nagy gazdasági és kultúrális hátrányai vannak. A tulajdonos és családja egyetlen szobába vunol vissza, a tőbit telezsúfolja albérlőkkel, úgy hogy egy házban, mely csak egyetlen család számára épült, pénzsóvárgásból gyakran 15—30 ember
