Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-09 / 28. szám
I NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE iSfcS'V' ^ f^É>§ fe,Q 1 g.-rí>Xg) ísT^'.sTg) :-f természetes ásványvíz gyógyhatása hurotos bántalmaknál páratlan. — A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra kü'd a bikszádi fürdöigazgatóság. IBIRiNZADI POLITIKAI Ili kordáira holt a hétről. — Levél. — Ej-ej szegény Tisza Pista, de sajnálom szegényt, a mikor elhalványulni látom zsenijét, a a még zsenibb Vadász Lipót lángelméje előtt. Szegény Lipót, szegény Vadasz, soha almába se gondolta, hogy a Nyír homokbuckái közt ilyen vadat hajtson fel, mint tisztelt Rózsasüti Mór ur ! Ej-ej Móric, Móric pajtás, mi lesz akkor, ha a méltóságos ur elpudeálván magát erre az ömlengésre s eszébe jut ama régi diák mü fordítás: Silvestrem tenui musám meditáris avena, vagyis Vad múzsát fogtam, zabbal tartotlam ? S mivel Öméltósága Szerkesztőséged bá- nrulatbaejtő riportja szerint: „Nem is tanulmány fej“, „de a meggondoltság inkarnációja“, „a megfontoltság személyesitöje.“ (Hej Pálik mester, ha még élnél!) s ez a statuált ideál csakugyan olyan: a meggondoltság s a megfontoltság eme személyesitöje : a hogy én ismerni s becsülni tanultam, igy fogja travesz- tálni szegény Ovidiuszt: „Vad múzsát fogtam, de zabbal nem tartom, mert az drágább, mint a kenyérnek való tiszta búza. Tartsa el az olvasó közönsége, a mivel tudja ! Mi eltartjuk, csak az illető múzsa kiállja: szellemi fricskával. Mert Galenus szerint ez a szellemi bolond gomba ellenmérge.“ De mit szellemi fricska, hiszen megél már Rosenblüth ur, van már neki életcélja, felcsapott történet corrigátornak. Hogy is dalol a régi krónikás ? „Kelenföldön átkelőnek, Az Csökön ők csőkének.“ Szamárság, érthetetlen hibridum, mondja rá Móric polgártársunk: Ha kell mondok én krónikát: „Bátorban megválasztanak Követnek, mert az országnak Ily államtitkár kellett. Majd Bátorban bátorkodtam, Újból fellépni s megbuktam, De bukni-buktam fellebb.“ És mától a történelmet óh te barbár Kézai meg Anonynus, csak számítsuk Vadásztól! ügy ám ! tisztelt tanitó urak! Nem hiába emelte az állam a fizetősöket, mert hazánk történetírásának egyik pillérlerakója már most előre megmondja, hogy Magyarország 1913- ban a Vadász epochába lépett, (illetve lép aug. 15-től, amikor a vadászjegyeket meg kell ujitani. Szedőgyerek.) azért sutba a régi tankönyvekkel, elő vátesek és próféták a tanitói karból, ő a Nagy Rosenblüth, megmutatta a magyar történetirás taposandó mesgyéit. Sutba a dicső múlttal, ott van Gerő százados esete, mi ahoz az aradi, meg az ónodi országgyűlés? Bliktri! Ott főurak kaszabolnak, a Vadász-érában ez már meg van engedve a századosoknak is. Lássátok gyermekek, ez már az igazi demokrácia diadala. íme a jövendő tankönyv egy leckéje dióhéjban. Pillérlerakója. R. M. De hát amikor még zöldek voltunk a a „Szatmármegyei Közlöny“ mostani szerkesztőjével, másképpen tanították a történelmet s az átkos kormány ellen szűk magyar nadrágában verekedtünk a „Magyar Király“-ban. Jhaj! tempi passáti, Rosenblüth ur másképpen Írja meg az újkor történetét s elveink fentartása mellett jó az ellenség táborában megtanulni a hadi taktikát. Igaz a T. Szerkesztő Urnák „békés a szándéka“ s az eles harci fegyverek használata mellett és közben is az objektivitás taglóját | fogja használni. Habet rectum ! Nagyon szép I Programm, gyönyörű elv, meghajtom zászlómat előtte. De egyben a humanitás nevében azon alázatos kérést terjesztem elő: nem kaphatna rá patentét a balkáni felek közt dúló nézet- j eltérések pacificálására. Európa hálája vonna soha el nem hervadható babért a fejére. De kiüti a szeg a zsákból a fejét: „Erős ; vármegyei politikát folytat.“ S itt már a mi harcosunk, mert lehet-e Szatmármegyében más politikát folytatni, mint a mire a múlt elkötelezi minden számottevő fiát t. i. az in- trazigens magyar független politikát. Vestigia ! i terrent, azt mondja Aesopus rókája s mondja a nagykárolyi városi tornacsarnok előtt elmenő hazafi az oda befalazott emléktáblára tekintve s 1905. december 28-ra gondolva, ott lebeg ! szeme előtt a vármegyei tisztviselők, szóval a közigazgatás államosítása. Én is ott voltam s a Szatmármegyei Közlöny Tekintetes Szerkesztője is ott volt, egy párton voltunk, egy elv mellett állottunk ott a boldogult gróf Károlyi István kíséretében. Hi-j ; szem, hogy ezt az elvet most sem tagadja | meg s ezért szeretem — bár más árnyalatú lap szerkesztőjeképpen is — a mi elvünk harcosai közé számítani. Vestigia terrent. Ott van nem messze Károlyhoz az a szomorú emlékű liget, azzal az árvánhagyott kőoszloppal a majtényi róna szélén. Határkő az ! Határköve a megalkuvás po- i litikájának. Ott a majtényi, zsadányi eset figyelmeztető symptomái az engedékeny magyar politikának. És mindakettőnek itt kell állani előttünk, mikor ennek a régen katekzokhén rebelisnek, kurucnak tartott vármegyének egyik régi sajtó-organuma szerkesztőt változtatván, az azt írja zászlajára: „Erős vármegyei politikát folytatok lapomban.“ Soviniszta, igaz, nyílegyenes magyar politika illik annak a városnak minden lakójához, minden újságjához, amely a magyar nemzeti imádság szerzőjének s a megujhódott magyar szabadság apostolának szobrot emelt. S Kedves Szerkesztő Ur! Tekintetes Uram! Jusson eszébe valahányszor lapját szerkeszteni majd íróasztalához leül, hogy az az ülőszobor ott a várkastély mellett arra emlékezteti, hogy ha majd az a másik szobor ott a templom mellett azt üzeni, hogy mindnyájunknak el kell menni, ott lesz-e akkor, ott lesz-e addig a hivó szóra váró hazafiak közt, tudván, hogy itt e földön bár, „áldjon-verjen sorskeze, „Itt“ élnünk s halnunk kell.“ ?! Ghetto. Nagykároly r. t város piaci helypénzszedésére vonatkozó szabályrendelete. 1. §. A piaci helypénzszedésre jogosított, a heti és országos vásárok alkalmával az arra kötelezettektől csakis a város képviselőtestülete által megállapított és kormányhatóságilag jóváhagyott piaci helypénz díjszabályzatban meghatározott dijakat szedheti. 2. §. Helypénzszedöül és ellenőrökül 20 évesnél idősebb kifogástalan előéletű egyének alkalmazhatók, alkalmazásuk előtt a város polgármesterénél nyilvántartás végett bejelen- tendők és ott személyleirásukat is magában foglaló igazolvánnyal látandók el, melyet működésűk közben magukkal hordani s kívánatra elömutatai kötelesek. Minden helypénzszedő a fő vegén ezen minősége könnyen olvashatólag kitüntetendő. A helypénzszedök eljárásáért az őket alkalmazó helypénzszedésre jogosított vagyoni- lag felelős. 3. §. A helypénzszedésre jogosított köteles minden helypénzfizetésről lapszámozott szelvénykönyvből kitépett bárca alakjában elös- mervényt adni, melyre az árucikk neme, meny- nyisége és a fizetett összeg feljegyzedő. A szelvénykönyvnek úgy kell készítve lennie, hogy a kiadott elismervény lapszámával egyezően számazott bárca abban visszamaradjon, amelyre a fizetett' összeg szintén feljegyzendő. A szelvénykönyv használatba vétel előtt a polgármester által hitelesítendő s a betelés idejétől számított 30 nap alatt szabályszerű felülvizsgálat után a városi irattárba helyezendő el. Hitelesítetlen bárca illetve szelvénykönyvet használatba venni nem szabad. 4. §. Ha a helypénzszedésre jogosított vagy alkalmazottja ezen szabályrendelet 1. §-át áthágja, a sértett félnek okozott költségeken felül a jogtalanul beszedett dij tizenhatszoros összegéig terjedhető és elzárásra át nem változtatható pénzbírság, e szabályrendelet 2. vagy 3. §-ának áthágása esetén pedig 100 koronáig terjedhető s elzárásra át nem változtatható pénzbírság fizetésére kötelezendő. 5. §. Viszont azon helypénzfizetésre köte- lézettek, kik a helypénz fizetése alól magukat jogtalanul kivonják, vagy annak fizetését megtagadják avagy heti vagy országos vásár napján a vásártartásra kijelölt helyen kivül áruinak, a megrövidített helypénzdij nyolcszoros MIT DICSÉRNEK AZ ASSZONYOK? AZT A SZERT, A MELY LEHETŐVÉ TESZI A FÁRADSÁG NÉLKÜL VALÓ MOSÁST! ILYEN SZER AZ „ASSZONYPKSÉRET“ MOSÓPOR. AKI A FEHÉRNEMŰT ÉJJEN ÁT „ASSZONYPKSÉRET“ MOSÓPOR 0LPATÁBA ÁZTATJA, A MOSÁS MUNKÁJÁNAK FELÉT MEGTAKARÍTHATJA. AKI AZUTÁN SCNKNT- SZAPPANNAL MOS, ANNAK A MOSÁS EGYÁLTALÁN NEM LESZ FÁRAPSÁG0S. */" * jScníchf * * r