Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-07-09 / 28. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ v GÖZMOSÓ Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen női­es férfi-ruhanemüeket vegyileg tisztitani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o Nagykárolyban |^, ország számíthat, vagyis a Dunántúl és Morvaországra támaszkodó néhány nyu­gati magyar megye. A katholikus szlávok közé ékelődtek be a magyarok. A tótok és morvák közé. De ezekkel a szlávok- kal mi a mai napig békésen megfértünk. A honfoglalás után, az első „Árpádházi királyok“ alatt még hozzánk kapcsoltuk a déli katholikus szlávokat, a horvátokat, az elhorvátosodott dalmátokat és bos- nyákokat. Ezek a csehek, tótok, morvák, horvátok, dalmaták és bosnyákok latin betűkkel élő szlávok, miként mi magya­rok is felhagyván régi rovásirásunkkal, latin betűkkel Írunk és a nyugati latin római katholikus egyházhoz csatlakoz­tunk. Egyforma kultúránk és néplélek- fejlődésünk volt ama latin betűkkel élő szlávjainkkal. Ekként az egy államtestbe tömörülés, egy politikai nemzetté alaku­lás könnyű volt az egyhitüség és a latin egyházi és világi hivatalos nyelv haszná­lata mellett. Hisz az országgyűlés tár­gyalási és a törvényhozás nyelve, a tör­vények hivatalos nyelve a latin volt 1836-ig, illetve 1848-ig. Ellenben a szerbek és a keleti szlá­vok, a bolgárok és oroszok a ciril be­tűkkel ószláv egyházi rítussal élvén, tel­jesen különböztek és nemhogy tömörül­tek volna, de mindinkább eltávolodtak a latin és római katholikus szlávoktől. Hisz az orthodox keleti szlávság egészen más eszmei világban élt, mint a nyugati szlávság, melynek nyelvi fejlődése, kul­túrája teljesen európai lett. Csak midőn a múlt század elején a keleti orthodox szlávság képviselője : Oroszország euiópai nagyhatalommá nőtte ki magát és a bal­káni görög keleti vallásu románok, bol­gárok, macedónok, szerbek felszabadítá­sának ürügye alatt a mindinkább roska- kadosó Törökbirodalomra vetette magát, született meg a mai pánszlávizmus, mely értelmi és érzelmi közös­ségbe terelte az osztrák-magyar monarchia területén levő ösz- szes szlávfajokat a balkáni szlávsággal és a tóttal. Ezt már többé tagadni vagy szépíteni sem lehet. Ekkor kezdi a statisztika a mi szlávjainkat vallási rítusokra való tekin­tet nélkül összeszámlálni a többi szlá- vokkal. Ekkor kezdenek a szlávok Péter- vár-felé fordulni és az osztrák-magyar monarchiával szemben centrifugálni. Zág­ráb, Laibach, Belgrád az orosz Pétervár- felé fordul és onnét várja boldogulását. Az orosz-japán háború alatt az orosz fegyver győzelméért éppen úgy imádkoz­tak nálunk, ami pánszlávjaink, mint imádkoztak az oroszországi templo­mokban. Oroszország egész nyíltan az ösz- szes szlávok pártfogói gyanánt lépett fel. Ebben van nálunk a pánszlávizmus ve­szedelme és ennek az orthodox pán­szlávizmusnak tünete leplezetlenül kitör, valahányszor szint kell vallanunk a kül­ügyi politikában. Ausztria is részben a pánszlávizmus martaléka lett. — Ezt köszönheti Wien és Ausztria a sztárokkal és főként a csehekkel való ka­cérkodásnak, amennyiben a csehe­ket és a többi szlávokat, hol a németség, hol a magyarság ellen játszották ki. A magyar függetlenségi és államjogi ön­állósági törekvéseinkkel szemben a tri- alizmust és a szlávságot állították so­rompóba. Ámde a szlávokban sem Wien, sem a Habsburgok nagyhatalma megbíz­ható támogatást nem nyert. A Jellasics népe ma erősen pán­szláv, de nem az osztrák-császárok hű­séges zsoldos hada többé. A balkáni há­ború eredménye csak növeli ezt a pán­szláv hatást s még vakmerőbbé teszi a szlávokat. Legerősebb szövetségi táma­szunkkal, Németországgal is dacosan ki mernek kötni. A németnyelvű Wienben, a német­nyelvű osztrák birodalmi gyűlésen nem mernek indítványt tenni, hogy a mo­narchia hatalmas szövetséges társát 11. Vilmos német császárt és porosz királyt huszonöt éves uralkodói jubileuma al­kalmából üdvözöljék. A szláv érzelem, a szláv felfogás annyira túlerőt vesz az osztrák birodalmi gyűlésen, hol a szlávok uralkodnak immár, mert az 1870-esévek elején, a Németbirodalom kialakulásakor a rövidlátó wieni udvari politikusok min­dent elkövettek, hogy az osztrák-német­ség háttérbe szorittassék, nehogy az „alldeutsch“ irány növekedvén, ezzel is erősittessék a Németbirodalom, holott Bismarck herceg váltig hangoztatta, hogy egyenesen veszedelemnek tartaná a Nérnetbirodalomra nézve, ha ahhoz még több déli német állam csatlakoznék. Elég már a déli és katholikus német a biro­dalomban, melynek bázisa az északi né­metség. De az osztrákok porosz gyűlö­lete akkor nagyobb volt, mint a bölcs előrelátás, mely a monarchia dualizmusát is arra a két pillérre helyezte, hogy Ausztriában a németség és Magyarorszá­gon a magyarság hegemóniája érvénye­süljön. Ezen osztrák pillér ime már na­gyon meggyöngült. Az udvar és a had­sereg és Wiennek, ennek a világvárosnak németsége alkotja még az utolsó támasz­tékot. De úgy látszik, hogy a német­ség Wienben, a birodalmi gyű­lésen, teliéit saját otthonában sem ur többé. A pánszlávizmus győzedelmeskedik felette. Most már a nagy Németbirodalom is tisztában lehet azzal, hogy a hü szö­vetségesei, az érzelmi szövetségesei csak mi magyarok vagyunk, kikre mindenko­ron számíthatnak szövetséges társaink. Ezt a fordulatot mi legalább annyiban megnyugvással Írhatjuk a javunkra, ameny- nviben a hármasszövetség tagjai láthatják, hogyha az európai egyensúlynak és az európai békének szüksége van a mo­narchia fenmaradására és erősítésére, ami kétségtelenül igy van, úgy ez csak a magyarság erősítése folytán érhető el. Mert ami sorsunk ahhoz van fűzve, hogy hazánk területén a szlávegyesitő törekvé­seket visszaszorítsuk és hegemóniánkat fenntartsuk. A tények és a történelmi fej­lődés kérlelhetetlen, megalkuvás nélküli logikája mindinkább igazolja ugyancsak a nagy Bismarck hercegnek helyes felfo­gását, hogy az osztrák-magyar monar­chia súlypontja nem Wien és Ausztria, hanem Magyarország. A Habsburgok nagy­hatalmi fennállásának támasztó pontja Budapest és a magyarok. Ez most már kétségtelen és egy öntudatos következe­tes magyar nemzeti politikának érvénye­sülésével szemben el kell némulni min­den ellenkező törekvésnek. Ennélfogva kilátásaink lehetnek arra, hogy az uralkodóval való harmonikus összmüködés, mely boldogulásunk alapja, ezután még jobban és akadálytalanabbul érvényesülni fog, mint eddig. A kölcsö­nös megértés és a célirányos egyöntetű törekvések fogják jelölni a magyar po­litika erögyarapitó irányát. R.-r* I , I erős, egészséges fiút lanulonak “sas? Vadászi Sándor Debrecen, Eötvös-utca II. üfSiS üíí§g IsSíül ■ stags? üss? isäs? •— I i 1 i .. r­1 Tr,l .Ul, ATAr//,n ? ? m Y.an szerencsém a nagyérdemükö- .ÄJLv? Id y • wjk zonség szives tudomására hozni, hogy teljesen újonnan felszerelve folyó évi május hó 1-től kezdve a WÉBER TIBOR UR HÁZÁBA helyeztem át. Nagy választék tavaszi és nyári divatcikkekben és min­denféle sportcikkekben. — Két tanuló fizetéssel felvétetik. Tisztelettel JclflCOHlOirXtiS JÓZS6Í> 1

Next

/
Thumbnails
Contents