Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-28 / 22. szám

*

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

fl-^TTEffTriTriTr^irrrcTHTr^ir^wiET^;nraEiiSKDg:rei3iS3SiSi^

Melegásványviz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet. Dr. Buling-féle InBikszád gyógyürdű

Szatmármegyében.

haladó. 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. acetylén-világitás, vasúti állomás, posta, távírda, telelőn, gyógytár helyben. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld, a fürdőigazgatóság.

Megnyitás: májul 15-eu.

KVA):«r.!i)TrY.g':n'.íTr):{•>’,ti\v.n>n kiymu>!rnrrroK»;nitK«lHnnitt!ttr<

jelent. De mit nyernénk a munkásosztály megváltozott érzékvilágában, ha a csongrád- megyei szép példát mi is utánoznánk ? A mostani nehéz idő a legkevésbbé alkalmas arra, hogy az emberek áldozat- készségére apelláljunk, — mindazonáltal, amikor Csongrádvármegye nagyszerű elhatározásáról olvasunk, lehetetlen azzal a vággyal ne fejezni be: hogy jobb idők fordulására mi is kövessük a csongrádi derék magyar népet ebben az áldozathozatalban. Valamennyiünknek érez- nünk kell, hogy uj idők szele lengedez és közéletünket modern, humánus, szociális szellemnek kell áthatnia, ha az alakuló közszellemmel ellenkezésbe nem akarunk jutni, ha a társadalmi békés fejlődésnek igaz barátai vagyunk, ha lelkünket és szivünket a modern humánizmus szelleme lengi át.

Bizzunk abban, hogy a mi pátriánkon akad olyan lelkes férfi, aki ezt a tettre hivó szót nem felejti el és ha most az időt talán kevésbbé alkalmasnak is találja, hogy a megyei társadalmat áldozatra felhangolja, de Csongrádvármegye által mutatott szép eszmét nem ejti el és annak lelkes propagálója lesz.

De abban is bízunk, hogy a mi pátriánkon nem is kell oly nagy erővel a szivekre hatni, hogy az áldozatra meg- nyeressenek. Szerencsére nálunk még a nagyobb célok iránt hajlandóság meg van.

És ha a haladás vágyában arányban! nincs mindenkor az áldozatkészség, ezt anyagi helyzetünk magyarázza. De hogy hazafias nagy célokért még ebben a közönynyel és haszonleséssel telisdedtele korunkban is tudunk lelkesedni, azt nem egy- egyszer igazoltuk.

közveszélyes munkakerülők.

Május 6-án nyújtotta be az igazságügy-! miniszter a parlamentnek a közveszélyes mun- j kakerülőkről szóló törvényjavaslatot.

Amilyen színtelennek látszik e legújabb j büntető törvényjavaslat a fönti cim után, j annyira nem olyan törvényhozási alkotás, mely pusztán a jogászt érdekelheti. — Egyéni és j | társadalmi vonatkozásaiban annyira mélyreható változásokat van hivatva életre hívni, hogy méltán kellene a legszélesebb körökben is közérdeklődést keltenie. ...

Ä magyar büntető novella volt az első pillér ez uj büntetőjog megépítéséhez; ennek kiegészítője a fiatalkorúak biráiról szóló törvényalkotás ; ez utón egy további állomás, a közveszélyes munkakerülőkről készült javaslat. !

A büntetőjogi uj irányoknak a klasszikus iskolán való győzelme jut kifejezésre a legújabb javaslatban és vele annak a céltudatos küzdelemnek továbbfolytatása, mely a magyar társadalom védelmére a magyar büntető novellával megindult.

Amint minden szervezetnek, úgy a mindenkori társadalomnak is megvannak a maga parazitái s ha ezek a paraziták nincsenek ,tul- mértékben elszaporodva, akkor az illető szervezet működését legfeljebb csak zavarják, cje működésében meg nem állítják. Másként alakul a körülmény azonban akkor, ha az élős- diek kezdenek úrrá lenni. Ilyenkor az illető szervezet lassú sorvadása, majd végleges elpusztulása következik be.

A társadalom parazitái: a munkakerülő csavargók.

Ott találjuk őket a legrégibb korok társadalmi szövetében. így maga a jelenség nem volna kóros jellegű, de városok és nagyvárosok kloakáiban ez a tilkon meghúzódó, a jelenleg érvényben lévő’ Btk. intézkedései között vígan tenyésző élősdi faj már annyira elszaporodott valamennyi kulturállamban, hogy az ellene való radikális védekezés tizenkettedik órája már nálunk is ütött.

Eddig csavargóinkat egy-két napra elzárták, ha elzárták és engedték tovább csavarogni, de már az uj törvényjavaslatnak törvénnyé válásával bealkonyult a csavargók fényes eldo- rádója.

A törvény szigora fogja ugyanis sújtani mindazokat a keresetre utalt munkaképes egyéneket, akik munkakerülésből csavarognak, vagy másként munkakerülő életmódot folytatnak és pedig 15 naptól 6 hónapig terjedhető fogházzal lesz büntethető minden ilyen lézengő, ha munkakerülő életmódjával a család.

Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése.

Bőrkabátok, keztyük festése.

! ! Minta után való festés ! !

Haúfíel Sámuel

villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban» Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utca 59'

Bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré.

Piüsh és bársonyok gőzölése.

Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek

Az öreg Simon Lőrinc ennél a két névnél kissé meghökkent. Istenem mi lesz ebből, mi lesz óbből. Halkan, szepegve kezdte mondogatni a Terkának.

— Édes gyermekem, ugye-e nem haragszol, ha azt mondom . . .

— Mit akar mondani, apám? Hidegen hangzott a kérdés, szinte sértően. Az öreg kissé megrettent, mert észrevette, hogy a leány kitalálta miről akar neki szólani.

—- Hát csak azt akartam mondani, hogy nem elég a família . . .

— Az Urbánékat gondolja ugye apám ?

— Azt, azt; de hát nézd az öreg Dragi- csevics ráíratta épen ma a nyikosi pusztát a fiára, aztán az a fiú annyira, de annyira szerelmes beléd, a nyikosi puszta meg kerek kétezer hold prima föld . . .

A Szép Simon leány megrezzent. Éreztej hogy az a hitvány pénz, az fogja elveszteni öt. Agyában egy pillanat alatt átcikkázott mindaz, miről apja csak sejtetőleg szólt. Hogy ha lemond arról a szerelemről, mely most Ur- bán Jenőhöz fűzi, úgy csak egy szavába kerül és a milliomos Dragicsevics Lázár ott görnyed egész milliójával a lába előtt. Könyökig hófehér keztyübe bujtatott karját meghimbálta, aztán óvatosan megsimitotta homlokát. *

— Jól van apám, majd meglássuk, majd meglássuk. Kérlek, mig a kocsi jön, hagyjatok magamra.

Az öreg Simon Lőrinc csak suttogva merte mondani:

— Légy okos Terkám, én már soká úgy sem bírom ezt . . .

Aztán ott hagyták egyedül. Simon Terka csak most rettent meg valójában. Tehát szerelem, vagy a kétezer hold prima föld. Szeretett volna sírni, nevetni, de a torkán elakadt mindkettő. Világitó, nagy szemei még nagyobbak lettek, még fényesebbek, amint maga elé meredt tekintettel, gondolat nélkül belebámult a kályha lobogó lányjába. Mire azonban a kocsi tompa zaja beszűrődött az összecsukott redőnyökön keresztül, mégis határozott. Azt gondolta magában:

— Miért ne lehetne a milliókat megszerezni és a szerelmet el se bocsájlani ? . . .

Ezzel a szándékkal mosolygó arccal ment- a megyebálra.

II.

Dragicsevics Lázár farsang után hazavitíe feleségül Simon Terkát a nyikosi tornyos kastélyba. Hogy olyan hamar esett meg, Urbán Jenő is elősegítette. Ott történt a megyebálon.

A mazur utolsó túrját Urbánnal táncolta Terka, Mikor a zene elhallgatott, ők is beálltak a sétálók közé. Alig egy pár pillanat múlva Urbán azt mondta:

— T^rka, ezt a kínos állapotot nem tudom viselni tovább.

Terka vére veszett rohamban kezdett futkosni ereiben. Érezte, ez a beszélgetés fogja sorsát eldönténi.

— Azt akarom kérdezni magától, van-e

ereje megvárni engem, mig egy év múlva, lehet pár hó múlva is olyan állásba jövök, hogy feleségül vehetem. Tudom, nagy áldozatot Írérek, de ezért végtelen odaadó szerelmem ígérem, s végre is a jövő az enyém, hol haladásom mi sem gátolhatja . . .

Terka a beszéd alatt lehorgasztotta fejét. Tudta ő nagyon is jól, hogy mindaz, amit neki ez a décleg ifjú mond, csak álom, édes, íózsaszinü álom. 0 is megyei leány volt és tudta a megyei előléptetés esélyét, csigalassúságát. Tudta nagyon jól, hogy Urbán Jenő még két év múlva sem lesz első aljegyző, s neki addig nem lehet várnia. Mikor Urbán bevégezte a beszédét és kérdőleg emelte szemét ' a leányra, szelíden válaszolt:

— Minek kínozzuk magunkat, Jenő, ezzel a délibábos világgal. Minek hitegessük egymást. A maga hires íamiliája úgyis rossz szemmel nézi, hogy nekem, a megyei iktató leányának udvarol, s protekciós kezét addig nem is nyújtja maga felé. Én meg, hát édes istenem, én meg már belefáradtam ebbe a küzdelmes életbe, otthon folyton azokat a vádoló arcókat nézni. Ej, nem jól van ez igy.

Urbán Jenő komolyan kérdezte:

— Hát mit akar tenni?

— Azt akarom megértetni magával, hogy a szerelem nem elég nekem. Valami fényesebb jólét után is vágyom, erről is álmodtam én. És most kínálkozik mind a kettő. A szerelem magánál, a fény egy másiknál.

Az egyenes lelkű Urbán Jenő azt felelte erre r