Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-28 / 22. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. május 28. 22. szám. NAGYKÁROUf ÉS VIDÉKE '>£/ 'X •*' <; Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. <££3^' mm ► • m^- • -m mi ----Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél é vre..................................41— „ Eg ynedévre.........................2- — „ Egyes szám.........................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 UH. Kéziratok nem adatnak rlssza. Csongrádmegye dicsérete. Tündöklő példát nyújt valamennyi törvényhatóságnak Csongrádvármegye, mely ugylátszik a szociális jelszavakat nemcsak ajakán hordozza, hanem meg is valósítja. Csongrádvármegye ugyanis azt határozta el, hogy fél százalékos megyei pótadót vett ki abból a célból, hogy az igy begyült összeget községen- kint felosztva, érdemes földmives munkások biztosítását a íorditsa. Hasonló határozatról még nem olvastunk. Azt már olvastuk az unalomig, hogy a törvény- hatóság bizalmat, vagy bizalmatlanságot szavazott a kormánynak, arról is olvastunk, hogy felirt az örök béke és a vándor cigányok megrendszabályozására célzó intézkedéseket sürgetve, de hogy mélyreható szociális kezdés a vármegyétől elindult volna, azt igazán nem láttuk eddig. Mi ennek az oka? Azt hisszük magának a törvényhatóságnak az alkotása. A legtöbb adófizetők numeráinak is és ponderálnak is a törvényhatóságokban. Ók pedig nem érzik, hogy a szegény embert hol szorítja a csizma és a társadalmi pacifikáció érdekében kezdeményező nagy elhatározásokra nekik kellene jutniok. Ezért az önmegadózás a legritkább jelenség a vármegyékben, de az meg egészen egyedül álló, hogy a gazdasági munkásosztály jóvoltára, életük végső napjaira anyagi áldozatok nyújtásával gondoskodtak .volna. Meghajlunk Csongrádvármegye nemes példája előtt, mellyel lehetővé tették, hogy a vármegyében nyolcszázan felüli munkáscsalád öregsége nyugalmas napjai biztosíttattak. Ez a törvényhatósági gondoskodás mélyreható és ne gondoljuk, hogy csupán annak a 800-an felüli munkáscsaládnak a sorsa jobbítására lesz hatással ! Nem, ez a cselekedet nagyobb jelentőségű. Az egész munkásosztály háláját költi föl és okos végrehajtásával a községekről leveszi a közjótékonyságnak azt a terhét, mely a modern humánizmus korában okvetet- len ráháramlana. Ez a törvényhatósági határozat nemcsak 800 családnak súlyos gondját oszlatja el, de jelentékenyen felfokozza a vágyat, hogy a nyugdíjazás jóvoltából minél többen vegyenek részt. És valóban azt is jelentik a csongrád- megyei községekből, hogy a földmives osztály rendkívül érdeklődik az országos gazdasági munkáspénztár iránt és ebbe jelentékenyen nagyobb számmal lép be tagul, mint eddig. A megyékben fizetett állami adónak két század részét fölajánlani önkéntes elhatározással nem is olyan súlyos terhet z összes tavaszi és nyári S divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál I divatáruháza Nagykároly, Deáktér |18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA.-s^WsAz én talizmánom. Ami késztette dalolni ajkam, Velem tart mindig életutamban; Az emlékezet megőrzi híven, Akikhez, — mikhez odaforrt szivem. Minden részecskéd magamba zártam . Mester gerendás, kis szülőházam! Kőpalotákban jártam azóta, Tükörablakos házak lakója Voltam sokáig, de hangtompító Szőnyegeiken nem volt lépni jó, Mint a te földes elsőszobádban : Mestergerendás, kis szülőházam ! Nem volt olyan jó, mert az emberek Szivében jég csap volt a szeretet; Beszédjükben is legfőbb a látszat, Amely hotelen szivárványt játszat; Nekem pedig jobb, hol napsugár van: Mestergerendás, kis szülőházam! Ahol először nyílt dalra ajkam, Sohasem hagy él életutamban; Nádkorcos tető meg fecskés eresz A gyermekkorból szép emlékem lesz És az, hogy piroseperfát másztam: Mestergerendás, kis szülőházam! SzöUőtőkés kert szilvafáinál A képzeletem pihenni megáll; Birsalmát szedő édesapámra Keltebben lelkem láthatlan szárnya. Hanem előbb a temetőt jártam : Mester gerendás, kis szülőházam ! Károlyi Tóth Lajos. Qragicsevics Lázárné. Irta: Kosztka Mihály. I. Simon Lőrinc árvaszéki iktatónak a leánya is készült a megyebálra. A jó öreg ott tipegett körülötte folytonosan és szent csodálattal bámulta a leányát. Néha odaszólt feleségéhez; — Nézd, ez ami leányunk, az én Terka leányom . . . Alig merte kimondani, pedig már ugyancsak sokban volt akkor a Terka leánya. Hanem az öreg bízott a leánya nagy szépségében. A főispán fia is szeretett vele mulatni, hát még a huszár-tisztek, aztán Urbán Jenő a megyei aljegyző, a hires urbánfalvi família sarjadéka és Dragicsevics Lázár, a rác nábob egyetlen fia, az meg ész nélkül bomlik a leány után. Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen nőiés férfi-ruhanemüeket vegyileg tisztítani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o
