Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-15 / 3. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. január 15. 3. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak : Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Egész évre .............................8— kor. Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Fél évre..................................4-— „ Eg ynedévre.........................2-— „ Laptulajdonos és kiadó: Egyes szám.........................20 » j a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Ta nítóknak egész évre . . 6’— „ Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A városok és a választójogi reform. A városok jövő fejlődésére nézve elsőrangú fontossággal bir, hogy mikép lesz megoldva a választói reform. Eddig bizony a falvak domináltak a városok felett, mert hiszen az országgyűlési képviselők túlnyomó többsége a nem városi választókerületekből került ki. Az, hogy városaink érdekei eddig háttérbe szorultak, főleg eddigi választói rendszerünkben leli magyarázatát. A magyar parlament képviselöházá- ből eddig hiányzott a kereskedelmi és ipari osztályoknak megfelelő aránylagos képviselete. A városok tehát méltán sokat várnak az uj választójogi reformtól. Igen helyesen jegyzi meg erre vonatkozólag a „Városok Lapja“ legutóbbi számában, hogy a városokra nézve létkérdés, hogy az uj választójogi törvény olyan legyen, hogy a városi érdekek képviselete tekintélyes számú képviselővel foglalhasson helyet a parlamentben. A jövő nagy feladatainak megoldásánál a városoknak, a városok érdekével összeforrott ipar és kereskedelemnek, a polgári szabadságnak, jólétnek, a kultúrának, a demokráciának és az egész polgári társadalom kifejlődésének életfeltétele egy becsületes, egyenes, demokratikus választójog. S mikor a választójogi törvényjavaslatot vizsgálódás tárgyává teszik a városok, azt főkép, sőt lehet mondani kizárólag azon szempontból szabad nézni, hogy hasznára fog-e válni a városoknak, s az uj választójog alapján érvényesülhet-e a nemzeti életben az az órási erkölcsi, számbeli, gazdasági és kulturális erő, mely a városokban rejlik ? A mostani választójog alapján összeirt választók száma 1.069,480. Az uj választójogi tervezet szerint a választók száma lesz 1.868,172. A választók számának gyarapodása tehát 799,232. A jelenlegi és a jövő választók társadalmi és gazdasági hovátartoz^ndóságára nézve a következő adatok szolgálnak: A jelenlegi választók közül 682,884 tartozott az őstermeléshez, azaz a választók 63-8 százaléka. Jövőben 1.091,199 lesz az österi melö, a választók 59-8 százaléka. Eszerint az őstermeléshez tartozó választók százalékos arányszáma csökken. Az eddigi választók közül 246,973 tartozott az ipar, kereskedelem és közlekedés körébe, tehát a választók 23'2 százaléka, a jövőben 565,770 ezen foglalkozáshoz tartozó választó lesz, a választók 29'9 százaléka, így tehát ezen foglalkozás körébe tartozók százalékos aránya 4'7-del növekedik. A jelenlegi választók közül 100,348 tartozott a közszolgálat és szabadfoglalkozás körébe, a választók 9'4 százaléka, a jövőben 136,720 lesz az ezen csoportba tartozó választók száma, a választók 7*2 százaléka. Egyéb foglalkozású volt az eddigi választók között 38,275, a jövőben lesz 59,146. A statisztikai adatok szerint: az őstermeléssel foglalkozóknál 128’1 százalék, a közszolgálatban állóknál 362 százalék, az egyéb foglalkozásúaknál 51-9 százalékkal, az összes választók számánál pedig 74’7 százalékkal emelkedik a választók száma. A legelső, ami feltűnik ezen statisztikában az, hogy a választók számának legnagyobb százalékos emelkedése az ipar, kereskedelem, bányászat és közlekedés körébe tartozóknál mutatkozik. Amenyiben az ipar, kereskedelem és közlekedés körébe tartozó alkalmazottak legtöbbje a városokban lakik, ez a városok lakosságából a választók számának a többihez képest nagyarányú szaporodását jelentené. Ámde helyes képet csak úgy nyerünk az uj választójogi javaslat következményeiről, ha egyrészt a választójoggal felruházottak számát a népesség; összeségével, illetve a választójogos kort elért férfiak számával is összehasonlítjuk, másrészt meg megállapítjuk, hogy jövőben az iparral, kereskedelemmel stb. foglalkozók közül hány százaléka lesz a lakosságnak választőjogosult. Azon adatok szerint az ország 18 millió 231,387 lakosa (1910. évi népszámlálás) közül 1.869,172 lakosnak lesz választójoga, tehát a népesség tizedrészének. ("Rákéit mutatnuk ezzel szemben arra, hogy Ausztriában a népesség 27 százaléka, Németországban 22 százaléka, Francia- országban 28 százaléka a választőjogosult.) Ebből megállapítható az, hogy ha némi haladást jelent is az uj választó- jogi törvény, mégis csak igen félénk és óvatos lépés előre. Hogy az ipar és kereskedelem körébe tartozók között lesz a legnagyobb százalékos emelkedés, ez annak a bizonysága, hogy ezek között ép a városi lakosok között volt eddig a legnagyobb számú jogfosztott. Sok és alapos aggodalomra adhat okot a törvény-tervezet azon rendelkezése, mely szerint úgy az ipar és kereskedelem, mint az őstermelés körében az előmunkás, felügyelő, béresgazda, arató- gazda, magtáros, fővincellér, fökertész, ha nincs is két illetve öt éve alkalmazva, választói jogosultsággal bir. Ez a rendelkezés nem állhat meg. Ilyenformán a nagybirtokos a névjegyzék összeállításakor az egy-két napóta nála levő alkalmazottakat szuverén joggal, béresgazdáknak, fővincellereknek stb. nevezhet ki és választójogosultságot osztogathat. Ha még mindezekhez hozzátesszük, hogy a választói jogosultság elnyerése végett jelentkezni kell, s ha figyelembe veszszük, hogy maga a választók összeírása, az iskolai képzettség, a munkaviszony, a munkaidő tartamának, az életkornak igazolása csak igen bonyolult s nehézkes eljárással lehetséges, meg kell állapítanunk, hogy a törvénytervezet jelenlegi formájában nem állhat meg és igen alapos és radikális módosításra szorul. Részleges titkosságról is intézkedik a javaslat, de teljességgel érthetetlen, hogy ha már a titkosság miért, miért nem nem általános, a r. t. városokban miért mellőztetett a titkos szavazás ? A városok közötti közjogi külömbségnek a választói törvényben is kifejezésre juttatása helytelen, most vannak kultúrában és fejlettségben olyan előre haladt városaink r. t. városi áli s újdonságok úgyszintén tüll, gazé és selyem sálakban a legszebb választékkal szolgál:
