Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-15 / 3. szám

szervezetben, mint akárhány törvény- hatósági joggal felruházott város. Találó és megszívlelendő kifogások ezek, a mikre a nevezett lap rámutatod, s amiket a városoknak nem lehet figyel- menkivül hagyniok. Ép a nagy nehézségek okozták, hogy a választójog problémájával Magyaror­szág négy évtizeden át, egy nemzedék élettartama alatt, nem kívánt foglalkozni. Most 40 éve, hogy a Deák-párti éra megpróbálta, de sikertelenül a képviselő- választások anyagi jogrendjét korsze­rűbbé, s a választói kvalifikációt szaba- tosabbá tenni. A Lónyai-kabinet eredeti javaslata, lényeges módosításokkal, csak két év múlva, a Bittó-kormány alatt ke­rült tető alá. Ellenben az alaki jogrend, s a kerületek beosztása, a határőrvidéki részeknek pótlólag adott mandátumoktól eltekintve, egészben ma is, az aminek az 1848-iki törvényhozás hetedfél évtized előtt alkotá. Egész Európa, sőt az egész civilizál, világ azóta többszörösen, ilt-ott! radikálisan változtatott a különböző vá­lasztási rendszereken. Csak Magyaror­szág tért ki folytonosan e reform elöl. Ennek több oka van. Egyrészt nálunk csak lassan érlelődött meg a kérdés. Anyagi bajaink, kulturális igényeink, s az államélet aktuális nehézségei égetőbb, sürgősebb feladatok elé állítottak. Más­részt a köztudat aggódva számolt a ma­gyar államság kiépítetlen, berendezetlen voltán felül társadalmunk átmeneti álla­potával, s a nemzetiségi kérdés kiforrat- an voltával, amik miatt a választójog nagyobb méretű készélesitése ugrást jelen­tett volna a sötét bizonytalanságba. De a haladás, amit az állami konszolidáció­ban tennünk sikerült, fejlődő szociális életünk, s a korszellem igényei a köz­felfogást e téren pozitív irányokba terelték. Minden országra nézve elsörendüleg fontos a parlamenti reform kérdése, a nemzeti képviselet átalakításáé, mert ettől függ a törvényhozás szelleme, erkölcse, munkaképessége, s a korszellemhez való hozzásimulása. Magyarország, mely jogi­lag egységes, de népességében poliglott állam, a legiszláciő reformja az alkot­mány egyensúlyozó alapzatát formálja át, s ezért nemcsak rendkívül fontos köz­jogi munkálat, hanem kényes, nehéz poli­tikát feladat is. Magyarország sorsáról, a magyar nem­zet létéről, s ezek kockázatáról van szó, mikor a választójogi problémát tárgyalás alá vesszük. Ezért a magyar közvélemény feszült figyelemmel és érdeklődéssel várja a javaslat sorsát. De várja azt is, hogy ebben a kérdésben a képviselöház min­den oldalán a kritika a pártszempontok fölé tudjon emelkedni. Várja az egész nemzet, hogy a választójog e korszakos reformja iránt osztatlan legyen törvény­hozóink hazafias érdeklődése. Ezért váro­sainknak is meg kell mondaniok a ma­guk véleményét. Zinner István étterme Nagykároly, Nagypiac. Kitűnő ételek és italok. Ju­tányos árak. Pontos kiszolgálás. Friss villásreggeli. Abonoma. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Színház. A FARKAS. — Először adták a nagykárolyi .Városi Színházban“ 1913. évi január hó 11-én. — A magyar színpad ' egy hatalmas bajnokát temettük Aradon : Foriss Pistát, a kitűnő hu- | moristát, a keménynyaku erdélyi nemest, a I felejthetlen barátot. A temetés után, ősi szo­kás szerint, torra gyűltünk össze: asszonyok, leányok, urak, urfiak, szóval: bohém cigány népség. Aztán elkezdték dicsérni az elföldelt Foriss Pistát a jó emberek. Mondták, hogy a magyar színészet utolsó humoristája kihalt, sőt mond­tak az emberek még nagyobbat is. Időközben az áldott ménesi fogyott. Egyszer csak feláll Kóbor Tamás, a csu- paszszáju zsidó újságíró és áldomást mond a föld alá kapart Foriss Pistára. És azt mondja: hogy mi tévedünk, ha azt hisszük, hogy Foriss Pista volt az utolsó magyar humoros színész, és mi rosszul Ítéljük meg az ő egyéniségét, ha azt gondoljuk, hogy olyan úri barát a szí­nészek között nem fog többe születni, ki csak azt a bort itta meg, amelyet ő rendelt és ő is fizetett ki, mert ilyen urak a magyar színé­szek között voltak, vannak és lesznek. Az ő elmúlásában az a legfajdalmasabb tény : hogy a szivünkhöz nőtt darab hús vigalom nélkül kivágatott. Eszembe jutnak ezek a — tartalmilag leg­alább is elmondott — szavak, mikor „A far­kasáról akarok beszámolni. A budapesti kritika egyszerűen hanyatt vágódott, Heltai Jenő elájult, és tizenkilenc citrom után irta meg mézes tirádáját Molnár Ferenc darabjáról, ézóval nekünk egyszerűen bediktálták, hogy nézd meg „A farkas“-t és I halj meg. Valami körmönfont szamár volnék, ha azt akarnám bizonyítani, hogy a szombati premiér csalódást hozott, de tisztelem annyira a saját j Ítélőképességem, hogy megmerem mondani: „A farkas" erős állat, egy szerencsés perc j zseniális alkotása, tiszán nagy színpadok ex-1 portábilis különlegessége, de ha meghallgattuk, nem kell okvetlen a revolver után nyúlni. Meséről nem akarok irni, mert azt részben a nagy hűhó után átlagban jóformán min- j denki tudta és tudja. Itt csak a kapott munkáról kívánok be- j számolni. A színészek munkájáról. Az egész darab lelke, egyénisége a Kele­men dr. feleségén mülik. Ha ő jó, akkor min-j den jó, ha ő rossz, akkor — tudja „az ördög" i (irta: Molár Ferenc) akkor talán min­den rossz. Dr. Kelemenné szül. Ritter Vilma szerepét Füzes Anna játszotta. Játszotta, meg­játszotta, megalakította, egyénileg kidolgozta, termelt, amelyre Krecsányi Náci azt mondaná: „Jól van gyerekem.“ Röviden összefoglalom az impreszióimat: > az első felvonás éttermi jelenetében az ara- j nyos, édes asszony megrögzítésében szinte tö­kéletes volt. Az intelligens, megértő lélek min­den vibrálása kifejezést nyert a játékban. Folytatásképen ez a jó átgondolás tartott egész az álom jelenetig. Ekkor következik t. i. az j ! alakitó művésznő vizsgája. Miután vizsga szót j említettem, tehát megakarom minősíteni is: az eredmény: 2. Azért kettős, mert a katoná­val való jelenete jó, szép volt, az attaséval való mókája kissé bágyadt, valamint a tenoris­tával való álom hóbortja is mintha fázott volna, mig a lakájjal való jelenete megint az igazi, a plasztikai, festői, az érzéki, a bűnös,; ; az élő asszony mimelése volt. Egy kis apró betűs megjegyzést kell itt j | tennem. Az attaséval való jelenetében hsz- j í nált a kisasszony egy, nem tudom tudatos, j j vagy öntudatlan gesztust, mikor a szerelmes í asszony borzongós vágyakozásával ott babrált I az attasé fehér mellénye végén, — de kitűnő, í kifejező volt. A harmadik felvonásban ébredő és a rideg 1 valóra ébredt asszonyt újra, mondhatni teljes I egészében jól csinálta. És most az illenék, hogy sorba vegyem a többi szereplőket. Ott van Kelemen dr. A mig I a való életben él, addig helyes a szerző által | megirt álláspontja, de mikor az álom jelenet­I ben jön elő, akkor lehetetlenné válik. És most tessék ezt a szerepet jól megjátszani. Boros Emil minden igyekezetét bele vitte az alakí­tásba és eredményt is, jó eredményt produ­kált. Csáky Szabójáról fel kell jegyeznem a gondos tanulmányt, a nagy szorgalmat, a figyelmes öltözködést és meg kell állapítanom a léleknélküli játékot. Legjobb volt az attasé jelmezében, mert ez ö, a mindenkori hideg j Csáky. A kiegészítő szerepekben jót produkált 1 Radó Rózsi és botrányosan rosszat Pelsőczy j László. A hadnagy urakról emberbaráti szem- ! pontból ez alkalommal nem nyilatkozom. A rendezés rovására kell megállapítanom, | hogy a második felvonás utolsó, ébresztő je­lenete teljesen kihagyatott, s előnyére, hogy | az első felvonás tiszti beszélgetése erősen megnyirbáltatott. Kosztka Mihály. * * * Az elmúlt hét gazdag volt színházi ese- [ menyekben. Megjegyzésünket itt közöljük. A „Csók-szanatórium“ Baron Rezső—Fei­ner Pál kacagtató operettje a „Csók-szanató­rium“ került első előadásban színre a múlt hét derekán : szerdán. A társulat énekes és táncos tagjai derék munkát végeztek, különösen ott, ahol szóló, kettős, avagy hármas jelenetek szórakoztatták j a közönséget. Az ilyen és hasonló operettek {előadása mindenkor vizsgái is egyúttal a vi­déki társulatoknak, a hol a kiállítás kápráza- [ tossága, a díszletek szinpompája, a kosztümök I lebilincselő fénye és a hatás százféle rnellek- i eszközei, érthető okból nem állnak a társulat i rendelkezésére. Meséje, mint az újkori táncos operettek mindegyikének, a Csók-szanatóriumnak sincs. Az egesz cselekmény egy szélhámos szanató­rium tulajdonos ideggyógyintézetében játszó­dik le két nagy slilü kalandor személye körül. Szigethy Irén és Csáky Antal személyesítik ezt a két vérbeli csirkefogót. Kedvel és ügye­sen játszottak, táncoltak és énekeltek. Figye­lemmel méltó hatást ért el Szigethy Irén a második felvonásbeli érzelmes, múltat sirató dalával. Füzes Lenke és Kun Dezső bolondos sze- reimeskedése hozott sok derűt még a színpadra s külön elismerést érdemel Füzes Lenke má­sodik felvonásbeli, Csáky Antallal járt kakas- tyuk tánckettőse és Kun Dezső első felvonás­beli belépője. A mellekszerepekben Pelsőcy László, egy szappanfőző, Horváth József, egy fűzfa-poéta és Szelónyi Emilia, egy vén kisasszony, Gás­pár Jenő és Zöldi Hermin, egy vén zsidó házaspár karikatúrájában vittek még sok hu­mort a színpadra. A rendezés jó, Ernyei rossz, a hölgyek toiletje ragyogó volt. A közönség pompásan mulatott. * * * „Primerose kisasszony“. A Vígszínház mű­sorából, Góth Sándor brilliáns fordításában került színre „Primerose kisasszony", a múlt hét második premierje. A színmű milliója az a közelmúlt francia papellenes felzúdulás, a melynek ha volt is valamelyes igazsága, de vandalizmusa minden­esetre visszatetszést szül, különösen a zárdák kiürítése, feldulása folytán. A színdarabban természetesen erről csak hallunk, egyébként pedig egy igen okos, egy felvilágosult, egy kiválóan szép s emellett egy teljesen ártatlan lelkű, de szenvedélyesen szeretni tudó leány regénye játszódik le előttünk. Ez a leány Plélan Primerose kisasszony és ez a kisasszony Füzes Anna. Befejezett szép munkát végzett Füzes Anna. Ahogy megjelent az első felvonásbeli társalgóban, szinte meg- szinesedett a levegő, a hangja megkapta a hallgatóság lelkét s vitte oda, ahol Primerose kisasszony lelkivilága élt: egy szebb, tisztább, megfinomultabb világba. Pontosan tudta jellemezni a szerelmes leányt, annak viselkedését, hangját tudta érez­tetni a szerelmében összetört lélek bánatát, a zárdái életben kibékült lelki egyensúlya pom­pásan adta vissza a megnyugvás derűs alap­színeit s végül a hamu alatt lapangó szerel­mének szűziesen kitörő feljajdulása is igaz I volt.

Next

/
Thumbnails
Contents