Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-16 / 16. szám
XXX. évfolyam. Nagykároly, 1913. április 16. 16. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. — ■— ►- - -*■» • -* ■------Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak : Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Egész évre ......................... Fél é vre.............................. . 8-— kor. . 4-— .. Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Egynedévre ..................... Laptulajdonos és kiadó : Egyes szám ..................... Ta nítóknak egész évre .-•20 „ • 6*— a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Szemlélődés. A Désy—Lukács pör. „Útban az igazság!“ A magyar bíróság függetlensége tehát mé? sem olyan dib-dáb, hogy azzal akár Lukács, akárki más zsönglőrösködjék. Az igazságnak mégis csak érvényesülni kell, ha belepusztul is — Lukács! Dacára minden befolyásnak, dacára avatatlan beavatkozásnak, a budapesti kir. Ítélőtábla rendületlenül megállotta helyét, nem érvényesülhetett a korrupció átkos ördöge, az igazság utat tört magának s halad előre tisztitó utján. A Désy—Lukács ügyben meghozta a magyar igazságszolgáltatás döntő határozatát, s helyt adva a bejelentett semmiségi panaszoknak, elrendelte az annyira hangoztatott valódiságnak bizonyítását. Nem azért, hogy igaz-e, nem-e azon állítás, mely inkriminálás tárgyává tétetett, — ez másodrendű kérdés, a fő az, hogy a kir. tábla kimondotta, hogy a fennálló törvények értelmében akkor, mikor köztisztviselőről van szó, az állítás vagy tény valódiságának bizonyítása elrendelendő. Ha tehát egy minisztert azzal vádolnak, hogy az az ország vagyonával hűtlenül sáfárkodik, akkor az a bíróság tartsa kötelességének annak kiderítését, hogy az a vád igaz-e vagy nem, mert ha igaz, akkor börtönbe azzal, aki azt megérdemli, ha pedig nem: ám lakoljon a vakmerő rágalmazó. A vádlott váltig hangoztatta, védője meg követelte a kérelem teljesítését, hogy bizonyítani akarják állításaik igazságát — ám a bíróság a legraffmáltabb rabuliszti- kával kitért a kérelem teljesítése elöl. Mikor pedig az Ítélőtáblához került az ügy — Lukács László sietett felkeresni a tábla elnökét. Mikor meg tárgyalásra került a sor, — a főügyész iparkodott „felvilágosító előterjesztést“ beadni a táblához, — ám mindez nem használ! semmit, — a felsőbíróság szilárdan áll, s megmutatta, hogy hü őre az igazságnak. Hát most már lássuk majd a medvét 1 Siet-e Lukács ismét az elnökhöz hogy gyorsítsa e rá nézve kínos ügy el intézését ? Azt hisszük, nem! De mindegy! Lesz, ahogy lesz, — egy bizonyos, az, hogy „Útban az igazság 1“ Fejlesszük vasutainkat! Az a rémes vasúti katasztrófa, mely a múlt héten az államvasutak fiumei vonalán történt, az egész országot megdöbbentette s ismét ráterelte a figyelmet a Máv. bajaira és hiányaira. A véres katasztrófát e fővonalon, mely a személyforgalmat tekintve, a legtekintélyesebb vonalak egyike, főként az okozta, hogy a második sínpár még most sincs kiépítve. Ennek megvalósításán a kormány ismételten gondolkozott z összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál ubietzky Kálmán divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. A régi vágy. Irta: Kosztka Miháiy. A régi vágy még olykor, olykor Kicsap, kitör belőlem: — Elembe a tejszinü mérget, S hölgyeket jobbra-balra tőlem. Kisértenek mig néha, néha: Az őrjöngő, vad éjek, A sirő, kacagó leányok, Égő meztelenségek. De, hajh, a régi nóta most már Sápadt, kopott hangjával A szúette szomorúságnak Borús fakóságába szárnyal. Letört remények bus tarlóján Kifáradott kedélylyel, Nap-nap után mélyebbre rogyva- Sírva tallózok szerte széjjel . . Pedig a régi vágy még olykor Kicsap, kitör belőlem, De álom csak a tejszín méreg, S a hölgyek jobbra-balra tőlem ... Kölcsey és az irodalmi ízlés. Irta és a Kölcsey-Egyesület közgyűlésén elmondotta Szentiványi Béla kegy. rendi tanár, az Írod. szakosztály elnöke. Úgy gondolom, az ilyen közgyűlési ünnepi beszédeknek tenora igen sokszor vagy a nagy általánosságban tartatik, vagy sablonos dicséretekben laposodik el. Olyat hallani, amit mindnyájan tudunk, nem igen szeretünk; közhelyeket unos-untig felmelegiteni, legalább I is Ízléstelenségnek tartjuk. — Ha mai kis előadásom mint műfaj nem is üti meg a programm jelzette „ünnepi beszédet“, kárpótlásul szolgál j nekem az, hogy mig gondolataimat rendezget- J tem, okultam s talán, akik hallgatják, szintén tanulnak valamit. Kölcsey a magyar irók közül azok közé tartozik már, akiket nem olvasnak s igy nem is igen ismernek. Más valakinek erre a kijelentésre az a gondolata támadhatna, jó volna valamikép odahatni, hogy a Himnusz költőjének kötetei újból olvasó-asztalainkra kerüjeuek. Én nem gondolok erre. Hogy ma korának annyi kitűnő Írója divatját múlta, természetes. A szükségkép haladó kultúrának, a változó Ízlésnek, a finomult civilizációnak örök kísérője
