Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-16 / 16. szám
If NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! ! Haűffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Miihely: Petöfi-utca 59. Bármely kényes színű éw gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. b»~ Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek már, de nem lévén rá kellő fedezet, a terv keresztülvitelét boldogabb időkre halasztotta. Sajnos, nálunk a múlhatatlanul szükséges beruházásokra soh’ sincs pénz. Másfelé könnyelműen, teli marokkal szórjuk a pénzt, szinte meggondolatlanul, s az égető hiányok pótlására és szanálására aztán nincs fedezet. Természetes tehát, hogy az ilyen bűnös gazdálkodás rémesen megboszulja magát, s ez kényszeríti az intézőköröket, hogy a lehetetlen és képtelen helyzeten végre is változtatni kell. Nálunk az már különben szinte megszokott dologgá válik, hogy egy-egy rémes eset szomorú tanúsága készt és kényszerít csak égetően szükséges hiányok pótlására, bajok orvoslására. A fiumei katasztrófa ráterelte a figyelmet, hogy a Máv. több fővonalain szintén hasonló a helyzet, s mig ott sem létesitik a múlhatatlanul szükséges beruházásokat, addig — sajnos — hasonló balesetek megismétlődésére el lehetünk készülve. A Máv. tekintélye és jóhirneve, mely nem is oly rég még nemzeti büszkeségünk tárgya vala, igy sülyed alá, mert a forgalom emelkedése dacára a legszükségesebb beruházásokat sem létesitik a kellő időben. Az adótörvények revíziója. Az uj adótörvények, melyeknek élet- beléptetését bizonytalan időre elhalasztották, revízió alá kerültek. A pénzügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya végzi e munkát. A revízió munkája két irányban folyik: először kihagyják a törvényből ama paragrafussorozatot, mely az adózó polgárokat rengeteg zaklatásnak, s esetleges tetemes bírságolásnak vetette volna alá, — másodsorban pedig módozatokat keresnek arra, hogy a vidéki városok háztartását megóvják a csődtől. A megbukottnak nevezhető adótörvények szerint ugyanis a jövedelemadó után nem lehetett volna kivetni a községi pótadót, s igy az adózók természetesen arra törekedtek volna, hogy kereseti adó helyett is jövedelmiadőt fizessenek. Ámde ez által a városok adóbevétele tetemesen leszállóit volna, s hogy megóvják a városi háztartást a csődtől, a mostani pótadószázalékát kellett volna tulnagy mértékben emelniök. A revízió eme munkájának eredményét nagy érdeklődéssel várhatjuk mi is, kik tekintélyes községi pótadót fizetünk. A községi törvény reformja, s a jegyzők államosítása. Állítólag a kormány még ez év őszén törvényjavaslatot fog benyújtani a képviselőházhoz a 1886. XXII. t.-c. módosításáról. Ezen törvényjavaslat tárgyalásával kívánja a belügyminiszter a községi és körjegyzői karűlletményrendezési ügyét is kapcsolatba hozni. A jegyzői kar államosítása helyett 1— ezek szerint — most a községi törvény.reformja lépett előtérbe, de ez a revízió,’voltaképen csak a jegyzői kar államosításának tetszetősebb formában való keresztülvitelére szolgál. A legkiválóbb gyakorlati közigazgatási szakemberek véleménye szerint a községi köz- igazgatás megfelelő reformja nélkül a jegyzői kar államosítása egyenesen mons- truozus gondolat, A jegyzői kar államosítását egyedül a választói jog reformjával megokolni ethikai és közigazgatási képtelenség és igy történt meg, hogy a kormány a jegyzői karnak eredetileg csak néhány szakaszból álló törvényjavaslattal valló államosítása helyett most azt a formát választja, amely a községi törvény revíziójába akarja búi kölni a jegyzői kar államosítását. Bár ez a forma tetszetősebb I volna, mégis kénytelenek vagyunk fenntartani azon aggályokat, amelyeket a jegyzői kar államosítása ellen már egy ízben kifejeztünk. A községek elvesztik értelmi vezetőjüket, a vármegyei tisztikar pedig elveszti a maga végrehajtó közegeit és helyzete, amely eleddig csak felfelé volt bizonytalan, ezentúl már lefelé is tarthatatlan lesz. Állami jegyző ellen az adóügyi teendők ellátása szempontjából nem lehetne kifogás, de az, hogy ez az állami jegyző egy személyben községi jegyző is legyen, minden tekintetben hátrányos az egész közigazgatási vonalon. Azután a községek nem fognak felmentetni az állami jegyző javadalmazásához való hozzájárulás alól, már pedig minden jogba és igazságba beleütközik az, hogy állami funk- ciónárusok javadalmának terheit — hacsak részben is — a községekre hárítsák. Úgy tudjuk, hogy erre sehol példa nincs, aminthogy arra sincs, hogy községeket vezető tisztviselők a központi kormányzat kénye-kedve szerint minduntalan más-más községbe helyeztessenek át ! Közgazdasági kilátásaink. Valóban már unja a közvélemény a sok huza-vonát a béketárgyalás körül és szeretne túlesni a bizonytalanságon. Egyértelműen sürgeti, hogy a nagyhatalmak siettessék a békekötést és ne hagyják magukra a tárgyaló feleket, akik képteleez. A régi irók kötetein csak a szakemberek fogják már a feledésnek és nem olvasásnak porát itt-ott felverni. A nagy publikum számára meghaltak. — Ez a sorsa Kölcseynek is. De mikor ezen meggyőződésemet Kölcseyről is kimondani bátor vagyok, sietek hozzátenni, hogy a nagy halottakat sohasem szoktuk teljesen elfelejteni. Egyszerűen azért, mert nem lehet. Évtizedek, talán évszázadok múltával is akadnak a kultúra fejlődésében olyan jelenségek, amelyek kemény kényszerűséggel valami módon visszautalnak bennünket nem olvasott nagyjainkra. Kölcseyvel is igy vagyunk. A XX-ik század mesgyéjóről, ha visszapillantok majdnem egy századdal Kölcsey pályájára, úgy érzem magamban, mintha visszasirnék valamit a mai irodalmi életünkbe. Valamit, amit ott felejtettünk, amit lassan-lassan, észrevétlenül leráztunk magunkról, — az irodalmi jó Ízlést. Voltak az emberiségnek gondolatai, amelyek képesek voltak hosszú korokat betölteni és kielégíteni. Voltak s ma már csak hírből ismerjük őket. Voltak a gondolkodásnak ideáljai, amelyeket ma megmosolygunk. Voltak az érzésvilágnak szent meggyőződései, amelyektől ma — visszarettenünk. Voltak divatok irodalomban, művészetben, gazdasági életben, amelyek ma idejét múlták. Ezek az emberiségnek folyton fejlődő és soha ki nem alakuló gondolatai és érzései. Amire ma esküszünk, ami a meggyőződés szilárdságával áll előttünk, lehet, hogy azt a XXI-ik század gyermeke könnyedén leinti. Csak egy van, ami változatlan ; ami bármilyen messze korból datálódjék is, ami beláthatatlan idők kultúrájába nyúljék is bele, a változatatlanság jellegét hordja magán. Ez az egyedül álló valami az erkölcsi alap, Ez a változatlan erkölcsi alap az, amelyen Kölcsey irodalmi Ízlése felépül; ez ad direktívákat literatúrai munkásságában. Irodalmi Ízlés!? Egy fogalom, amelyet sokszor kiejtünk, még többször olvasunk, de igen ritkán gondolunk arra, amit jelent. A gondolatok közlésének az a formás módja, amely az erkölcsi rend határain belül jár. — Voltaire azt mondja, hogy az Ízlés kétféle : jó vagy rossz. Mikor azt mondjuk, irodalmi ízlés, hallgatagon beleértjük, hogy ez az ízlés az erkölcsi világ utjain jár. Rossz irodalmi Ízlés, vagy talán jobban mondva irodaim1' Ízléstelenség is lehetséges, de ez eltévelyedés az ízlés igaz alapjától, ez erkölcsi világtól. A mi széliében uralkodó irodalmi Ízléstelenségünk juttatja önkénytelenül eszünkbe Kölcseyt, mint bontakozó literaturánk első tudatos, tanult isléshirdetőjét. Mindene megvolt, amik e feladatokra képessé és jogossá tették. — Ter- szettől veleszületett gyengédsége, finom érzékenysége az igazság iránt; mindezt jótékonyan befolyásolja gondos neveltetése s megkoronázza határtalanul széleskörű készültsége. Talán Eötvös József báróig alig találkozunk magyar íróval, akiben a szó szoros értelmében vett nemes élet akkora frigyben egyesült volna európai látókörű készültséggel, mint Kölcsey- ben. A j lagyar irodalom termékeit jól ismeri ; az uj literatura küzdelmes mozgalmaiban benne él; a korabeli német, francia és angol irodalomban, az észtétikus és filozófus irók írásaiban kitűnő járatossággal bir. — 1 így felszerelve indul neki annak a pályának, j a melyre az irodalmi Ízlés javításának nemes ' szándékával rálépett. Ha mással kevésbbé is, de a jó ízlés szenvedélyes szeretetével kellett bírnia annak a í férfiúnak, aki Kölcsey korában, Kölcsey pályájára rálépett. — Nem volt elég magyar iró s a kevés között is sok a kivetni való. Kazinczy | lelkes rajongása istenfiut lát egy-egy toliforgatóban, mert irodalmi kedvet, irodalmi forgalmat akart megteremteni. Éppen ezért Kazinczy felfogása, nézetei könnyebbek, rövidebb lélek- zetüek ; Köleseyé súlyosabbak és komolyabbak Kazinczy Ítélete engedékeny, itt-ott ingadozó; Köleseyé az igazság mértékével alkalmazott I szigorúság és egyenes. Kazinczy elsősorban | termeltetni akar s irodalmi Ízlést titokban, apprehenziók nélkül akar Íróinkba belopni; Kölcsey türelmetlenül a jó Ízlést sürgeti. Kazinczy rokonszenvez, dédelget, palástól, túlbecsül ; Kölcsey igazságot oszt. Ilyen irányelvekkel természetesen rögös a kezdő irodalmak izléshirdetőinek az útja. Köl- cseyé is az. S hogy nem lépett vissza erről az útról, irodalmi erkölcsi érzékének legerősebb érve. Szeretném, ha egy közgyűlési beszéd keretei megengednék Kölcsey elméleti dolgozataiból ideiktatni mindazt, ami az irodalmi, ízlést, józanságot, felfogást illetőleg örök időre megállapított tételei, igazságai maradnak kritikai irodalmunknak. „Kritika" cimü értékes dolgozatában megvannak azok a princípiumok, amelyek betartása az irodalmi Ízlés és nemesülés alapkövei. — Megállapítja, hogy „az emberi ész alaptörvényei mindig és mindenütt
