Nagykároly és Vidéke, 1919 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-02 / 14. szám
1 XXX. évfolyam. Nagykároly, I9I3. április 2. I4. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ v% , Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. 5IV 4 & Előfizetési árak: Egész évre ..................... . . 8-— Fél évre.............................. . 4-— Egynedévre ..................... . 1- Egyes szám..................... . —-20 Tanítóknak egész évre . 6-— kor. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomcia Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyílttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Petyhüdt társadalom. Mind sűrűbben hangozlatják, hogy a modern eszmék, melyek a müveit nyugat társadalmát irányítják, már a mi fejlődő társadalmunkat is áthatották, mely ily módon a nyugati társadalmak nívójára emelkedett. Az összeolvadási processzus csakugyan megkezdődött, de a különféle elemek, a különféle vallási, faji, nyelvi- és osztálynézetek még nem forottak össze egy széttörhetetlen egészszé, az elemekből még nem alakult meg az uj vegyület: a magyar nemzeti társadalom. Ha figyelmesen analizáljuk a külföldi társadalmakat, azt találjuk, hogy két fő, egymással némileg ellentétes jelszó viszi azokban a vezérszerepet. Ez a demokratizmus és a nemzetiségi eszme. E kettő tagadhatatlanul némileg ellentétes, de egymást azért nem zarja ki. A demokrácia minden embert egyenlőnek ismer; faj, vallás, nyelv és vagyon mellékes, fő az ember; legfeljebb a tehetségek szempontjából ismer tényleges különbségeket, de még e téren is tiltakozik esetleges osztályok alakulása ellen. A demokratizmus jelszava bejárja az egész világot, igazi kozmopolita eszme ; addig ér el, ameddig csak emberek laknak. A nemzeti eszme, — a múlt század szülötte, — pedig korlátokat rak az ember és ember közé a faj és nyelv szempontjából ; csak addig terjed, ahol egynyelvű emberek laknak Különbséget tesz francia és angol, magyar és német közt, de e különbségek megszüntetésére törekszik minden áron az ország határain belül. És most nézzük, hogy e két eszme, mely tagadhatatlanul vezette és sok tekintetben s sok ideig egyedül vezette a boldogulás felé az európai társadalmat, mennyire hatotta át az uj Magyarország zsenge társadalmát. Milyen demokraták vagyunk mi ? Nálunk igazán nemcsak a műveltség, születés, vagyon szerint keressük a különbséget, hanem a tudomány, irodalom és művészet terén, a társas együttlét minden vonatkozásában. Nálunk a legtisztességesebb, legbecsületesebb kereskedő — „csak kereskedő“, a legkifogástalanabb iparos — „csak iparos.“ A hivatalnokok egymást nézik le. A leghomogénabb elemek közzé is hierarhikus fokozatokat illesztünk mesterséges eszközökkel. E tekintetben bi; zony nagyon messze vagyunk a külföldtől. Nem is szabad Amerika, Anglia vagy német szomszédaink példájára hivatkozni. Itt minden ember ember elsősorban, csak aztán nézik, hogy milyen ember; s a gyengébbet, a kevésbbé intelligensét A LEGJOBB MINŐSÉGŰ VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PANASZT terítékek, törülközők DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 A Sárfay leányok. Irta: Kosztka Mihály. ... A levegő már teleszivódott parfümmel. A százágu csillár büszkén szórta szét fehér fényét a csillogó parkétán erre-arra kígyózó színes párokra. Az a halk sóhaj, amely a mosolygó szájak bókos beszédétől eredt, olyan volt, mint az erdő lombbugása. A zsongásból ki-ki hallszott néha egy trillázó csengő hang derűs kacaja, mintha csak a pagony vadgerléje nevetett volna a szerelmes párja jöttére. A cigányok a Schatzvalcer introdukciájába kezdtek. Az ábrándos Strausz-keringő lágy akkordjai gyűrűs hullámokban szétömlöttek a teremben; egy-két fehér ruhás hölgy megingatta fejét, meg-megmozgatta karcsúra formált derekát, mintha már táncolna. A rendezőgárda még ott állt feszesen a főbejárónál: egy-két gentri-familiát vártak még. S míg a terem dekoltázsos s frakkos hada lázasan várta az első táncütemet: ott a főbejárónál történt valami. Az avizó beszólt a terembe: — Sárfayék jönnek . . . Sárfay Péter a megye első ügyvéde volt, az ügyvédi kamara elnöke, királyi tanácsos és e kitűnő címek mellé még vagy ezerhold bánáti földet adott az úristen néki. Az ügyvédi diplomát maga szerezte, a hires fiskálist a kamara élére helyezte és a királyi kegy is megtalálta a módját, hogy a nagyhírű embert valamiképen kitüntesse, pedig akkor még alig kezdte meg az ötödik tiz évet. Mikor már mindez megvolt, valami rég elfeledett nagybácsi reá hagyta az ezer holdas bánáti birtokát. A józan embert ez elkábitotta. A sorsnak ez a polykratesi játéka megrészegítette. A nagyzás útjára lépett Sárfay Péter, pedig nagyon rövid ut ez, hamar a végére jut az utasa. Sárfay Péterrel is az történt. Aiig múlt el háromszor öt év, oda volt az ezer holdas birtok, elhanyagolva a klientúra. Kénytelen-kelletlen lemondott az elnökségről is ; nem maradt semmije csak a nagyságos cim, a mi pedig soknak kevés, ha kevésnek sok is. Legrosszabbul a Sárfay leányok jártak. Nagy úri módban nőttek fel s mikor igazán kellett volna a négyes fogat, alig-alig telt kétlovas bérkocsira. Hanem azért mégse volt párjuk a Sárfay leányoknok. Két regiekbe formált leány volt. Ella, az idősebb,; barna volt, Lóri, a kisebbik, arany szőke. Kissé unott arcai lépegetett mellettök az öreg Sárfay. Visszaemlékezett legutolsó bravúrjára, mikor az ügyvéd-bálra a terem négy falát kitapétáz- tatta élő kaméliákkal. A mikor az avizó meglátta őket, beszólt a terembe: Elvállal fehérnemüeket mosni és vasalni, bármilyen női- és férfi-ruhanemiieket vegyileg tisztítani és festeni. Csomagolás és szállítás dijta- o-o lan. o-o Nagykárolyban által.
