Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-20 / 12. szám
v V NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE ságot is. Ettől fogva indult meg az építkezés, a fejlődés minden téren. Egész utczák épültek be, uj telep létesült. Uj középületek emeltettek, iskolák várnak épitésre. Az uj állomás ós ehhez vezető ut most áll befejezés előtt. Nem rég épült fel a szinház. Bővítette pavilion rendszerű építkezéssel kórházát. Kövezete és aszfaltjárdája teljesen kiépült. Létesitett villanyvilágitást. Díszes konvik- tust emelt főgimnáziama mellé. Mindmegannyi bizonyiték fejlődő képességére. Ezt tisztelt Szatmár városa letagadni nem lehet. S mind ezt akarja megsemmisíteni a nemes magyar testvérváros. Csak tisztviselőlakás annyi épült pár év alatt és annyinak volt építése tervbe véve a folyó évre is, hogy alig van város, hol a tisztviselők létszámához ará- nyitva, annyi épült volna. A pénzügyi tisztviselők annál is inkább biztosra vehették a pénzügyigazga- tőság ittmaradását, mert a pénzügyi kormány a szatmári régi adóhivatali helyiségek és értékes telkek átengedésén felül majdnem 200,000 koronát adott egy a modern igényeknek megfelelő adóhivatali és pénzügyőrségi hivatalos helyiség felépítésére! Ha a pénzügyi kormánynak szándéka lett volna a pénzügyigazgatóság áthelyezése, akkor bizonyára kir. adóhivatalt nem építtet külön. De nem feltételezhették a pénzügyigazgatóság át- j helyezését már azért sem, mert épp a közelmúltban helyezték át Léváról Ara- nyosmaróthra azon indokolással, hogy a pénzügyigazgatóságnak a megye székhelyén kell lennie. Még ha annak idején elhibázott kormányintézkedés következtében szervezte- tett volna itt a pénzügyigazgatóság, ami nem áll, nem lehetnek ezen kormány- intézkedésnek áldozatai azon tisztviselők és városi polgárok, kik jóhiszemüleg fektették tőkéjüket házakba. Nem csoda, ha ily körülmények között a pénzügyi tisztviselők maguk felemelték kérő szavukat, hogy a pénzügyigazgatóság itt maradjon. A pénzügyi tisztviselők érdekén felül van egy magasabb szempont, mely a pénzügyigazgatóság itt maradását szükségessé teszi és amely mellett a Szatmár város részéről felhozott érvek eltörpülnek és kicsinyeskedéssé válnak. Szatmár és Debreczen sokkal távolabb esnek egymástól, mintsem a magasabb államérdekre való tekintettel betölthetnék azt a hivatást, mely Nagykároly városára vár. Nemzetiségi, kulturális és közgazdasági szempontból fontos államérdek, hogy Nagykároly városa fejlesztessék, már pedig, ha bármely jelenlegi intézményétől megfosztjuk, ez oly kulturális és közgazdasági hanyatlást vonna maga után, hogy évtizedek múlva sem heverné ki. A magyar nemzeti állam szempontjából nagyon fontos hivatás vár a városokra. Az okos városi politika megköveteli, hogy minél több fejlődő varosa legyen hazánknak. JNem irigyeljük Szatmár fejlődését, de ez a fejlődés ne legyen egyenlő Nagykároly város tönkretételével. Nem hisz- szük, hogy a vármegye jóérzésü közönsége a szatmáriak bujtogatására a vármegye régi székhelye ellen forduljon. Hiába akarja a Szamos a pénzügyigazgatóság áthelyezését elsőrendű közérdeknek feltüntetni. Sokkal nagyobb közérdek parancsoló szava követeli, hogy Nagykároly városát anyagilag és kulturailag tönkretenni ne engedjük. Aki a Szamos kicsinyes, alantjárő érvein felül emelkedni tud, belátja Nagykároly város magasabb hivatását, melynek megfelelt a múltban és fokozott erővel akar megfelelni a jövőben. Március 15. Nincsen benne kétség, hogy a szivek mélyén ez évben is a szokásos kegyelet ünnepelte a nevezetes nap évfordulóját. De lehetetlen el- i titkolni, hogy a városunkat fenyegető súlyos veszteség árnyéka nehezedett a kedélyekre. Ez az oka, hogy bizonyos kesernyés érzés fanyar hangulata borongott a szabadság ünnepnapja j fölött. Csak egy helyen, a gimnáziumi ifjúság ünnepélyén oszlott szét ez a ború s egyedül itt csapott magasra az ifjú szivekből kiáradó I lelkesedés lángja. Ünnepi istentiszteletek. Reggel 9 órakor vette kezdetét az első ünnepi istentisztelet a nagy templomban. A vármegye Ilosvay Aladár alispán, a város Hetey Abrahám h. polgármester vezetése alatt testületileg jelent meg. Ott voltak a pénzügyigazgatóság, a járásbíróság, az ecsedi-láp, a függetlenségi párt és az összes iskolák is tanáraik és tanitóik vezetése mellett zászlók alatt. Az ünnepi nagymise alatt a gimnáziumi ifjúság Branyeczky tanár szakszerű betanítását es dirigálását dicsérő szabatossággal adott elő szebb- nél-szebb ősrégi egyházi énekeket. A gregoria- nus-vokál misét — hir szerint — tulajdonképpen az elromlott orgonának köszönhetjük. De oly szép volt az, hogy senkinek se jutott eszébe az orgonát sajnálni. Mise végével az énekkar a Himnuszt énekelte, melyet a közönség állva hallgatott végig. 10 órakor a ref. templomban Kürthy Károly vallástanár igen szép beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét. A többi felekezetek az iskolákban mindenütt ünnepi megemlékezéssel s megfelelő előadásokkal adóztak a nagy nap emlékének. Köss u th-szobornál. Délután 4 órakor a Kossuth-szobor előtt a dalárda a Himnusz éneklésével nyitotta meg a csöndes, de benső ünnepséget, melynek folyamán Dénes István, Sallay Lajos és Kürthy Károly hazafias költeményeket szavaltak jobb- nál-jobb előadással. Sróff Gábor k. r. tanár gyönyörűen koncipiált, rövid, meleg beszéd kíséretében tette le a szobor lábaihoz a város nemzetiszin szalagos koszorúját, melynek felírása: „ Kossuth Lajos szellemének — Nagykároly hazafias polgársága. 1912. március 15.“ Dalegyesületünk a Szózat eléneklésével fejezte be az intim hatású kis ünnepet. Főgimnáziumban. Fél 6 órakor talán soha nem látott nagy számban gyűlt össze a választékos közönség a városi tornacsarnokba, hol — igen szerencsés gondolattal — ez évben Vasvári Pál emlékezetének volt szentelve a főgimnázium ünnepélye. A zenekar és énekkar gyönyörű magyar darabjaival valósággal elragadta a hallgatókat. Kitűnő erősítése a zenekarnak Huszthy Zoltán tökéletes zongorajátéka. Jenser Béla VIII. o. t. és Hill Gyula VI. o. t. egész műgonddal kidolgozott szavalatokkal szerepeltek. A műsor kimagasló pontja volt a Vasvári Pálról szóló emlékbeszéd, melyet az intézet egy volt hálás növendéke által kitűzött pályadijnak nyertese, Király Ferenc VIII. o. t. mondott. A nagyszabású, sok történelmi tanulmányt s széleskörű olvasottságot mutató, lelkes folyékonysággal előadott emlékbeszédet a közönség hangos Teremteni pedig csak a jogok megosztásával, az ipar és kereskedelem fejlesztésével lehet. Az indusztrális nagy nemzeti állam képe lebegett az ö lelki szemei előtt. Ezért első alkotása a magyar iparegyesület. 1841-ben, mint titkár, ő szervezte az első magyar iparkiállitást. Agitál a nemzeti kereskedelem mellett. Sürgeti a Vukovár-Fiumei vasút kiépítését s kimondja a szállóigévé vált jelszót: „Tengerre magyar“! Kérdem most már, vájjon a jogok kiterjesztése, a nemzeti ipar és kereskedelem megteremtése. nem a jövő nemzeti nagyság alapjai-e? Nem is tér el e programmjától. Szakadatlanul a jogok kiterjesztéséért folytatja a harcot. A galíciai lengyel forradalom igazolja szándékának a helyességét. Amidőn azt látja, hogy az osztrák vaskalaposság tétlenül szemlélte, hogy mint mészárolták a lengyel parasztok a nemességet, már 1846-ban azt irja Wesselényinek: „Nem szabad késni, egybe kell olvadni a néppel és fel kell azt szabadítani. Egyszerre kell felszabadítani a jobbágyságot, mert ha ez nem történik, a nemesség kockára kerül*. Kossuthnál a lángész páratlan akaraterővel és szívós kitartással egyesült. A célt szem elől soha el nem veszítette. Nemcsak irt és beszélt, de a börtönben szenvedni is tudott a hazáért. Megmutatta, hogy a veszélyek őt meg nem ijesztik, az ellenvélemények s a kritika el nem téritik a szándékaitól. A nagy államférfiunak a bizalma egyesült benne a próféta jövőbelátásával. Széchenyi fél népszerűségétől, fél a népre való nagy hatásától. Azt mondja : „Tüzes üszők ő, szalmariszonyaink között“. Majd Met- ternichnek azt tanácsolja: „Felakasztani vagy felhasználni. Roppant tehetség, alig elcsábítható, nem is akarom elcsábítani, de be kell fogni, mert különben mindnyájunkat magával ragad“. Nem foghatták be, tényleg magával ragadta j az egész nemzetet. Az 1848. évi nagy alkotások : a független felelős minisztérium, a nép- képviseleti országgyűlés, a jognak a jobbágyság nagy tömegére való kiterjesztése, nevétől és működésétől elválaszthatatlanok. A sikerek még Széchenyit is elragadták, bámulja — ugy- I mond — „a nagyokat, a szerencsésebbeket“, i kik egyszerre elérték, mit az ő hangyamunkája csak hosszú évek múlva biztosíthatott volna nemzetének. Mi is bámuljuk és a népjogokért küzdő legnagyobb magyar hőst ünnepeljük Kossuth I Lajos személyében. Az ö fényes szelleme mutatta meg még a mai nemzedéknek is a teendőket. Igéi örök érvényűek : a jognak a kor kívánalmai szerint való kiterjesztése, a polgári * elem megerősítése, az ipar és kereskedelem felvirágoztatása. Nem e kívánságok betöltése adhatja-e meg a XX. századbeli Magyarországnak a boldogulást? Ki merné tagadni, hogy az ő szelleme világit a magyarnak ma is a járatlan utakon, mint egykor a zsidóknak a tüz- oszlop világított a pusztában? És a mi tüz- oszlopunk is célhoz vezet, csak hűségesen kövessük. Kossuth szerint még a nemzetiségek lecsillapítására is a közös munka a legbiztosabb eszköz. Legyünk tehát faj- és valláskülönbség nélkül önzetlen munkásai a közös hazának, úgy az egységes műveltség és az általános jólét biztos babérként hullanak ölünkbe. Megdicsőült szellem, amidőn a neved emlékére készített serlegből iszom, Isten áldását kérem arra a hazafias munkára, mely tündöklő szellemedtől kijelölt pályán halad mindaddig, mig nagy nemzeti ábrándjaid való testet nem öltenek! Emléked azután legyen áldott mindörökké a nagy, hatalmas és gazdag Magyar- országban !-*38F«TTÍodern ruhafetés -ÚTI IT7V I T D D Ti \ : Qa,,érok 9őzmosása : bármily divatszine ■ ( r\ J I J Hí l\ ■ r\ L tükörfény nyel, hófehérre. Hagykároly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.) i „ r,iT
