Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-20 / 12. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 3 tapsokkal fogadta. A műsor utolsó pontja Petőfi életéből való képeket mutatott. Társas vacsora. Az esti fél 8-ra a Polgári Olvasókör nagytermébe kitűzött társasvacsora, csak fél 9 után kezdődött a szokottnál sokkal csekélyebb számú résztvevővel. Az ünnepi beszedet a Kossuth- serleggel kezében Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató tartotta. A mély gondolatokkal gazdag szép beszédet lapunk tárca-rovatában közöljük. Rédei Károly evang. lelkész, lapunk felelős szerkesztője, tnegkapóan mély, sőt maradandó hatást keltett az örök, kiirthatlan hazaszeretetet dicsőítő beszédével, mely a következő: „A költő igy ki ltott fel magyar faját, magyar nemzetét hőn szerető szívvel: „Mégiscsak gyönyörű nemzet ez a magyar nemzet!“ Egy másik költő pedig — a rósz nyelvek szerint — talán nagyon is „virágos jókedvében“, de tagadhatatlanul édes magyar hazáját végtelen szeretettel imádó szivvel dalolhatta: „Ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta!“ S igaza van mindkettőnek! Édes magyar hazáját és édes magyar nemzetét igazán, szive mélyéből szerető szív, csakis igy szólhat. És a magyar nemzetnek honszerelme nemcsak ismeretes az egész világon, de szinte páratlan is. Talán csak Izrael népének egykori hazája: a Szentföld, s az egykori spártaiaknak és a régi nemes rómaiak legkiválóbbjainak hazájuk iránti nagy szeretete hasonlítható össze a magyar nemzetnek nemes honszerelmével. Hiszen ez tartotta fenn egy ezredévnek annyi vésze és viharja közt, ez nem engedte elcsüggedni akkor sem, midőn ezer sebből vérezve már-már szinte a lassú haldoklás utján látszott haladni. Hajdanta a „véres kard“ körülhordozása, újabban pedig, mint ép a dicső 48/49-iki szabadságharc idején a lánglelkü Kossuth ajkáról elhangzó eme szavak: „Veszélyben a haza!“ elég volt an a, hogy megmozduljon a föld népe. Igen! e szóra hadseregek támadtak és hősök nőttek a földből, hősök, akik csak egy szabályt ismertek, egy regulát tudtak : győzni vagy meghalni! Ennek a csodával határos honszeretetnek köszönheti nemzetünk, hogy: „Él magyar s áll Buda még!“ Újabban azonban a honnak, az édes magyar haza földjének szinte varázslatos szerelme mintha lankadni, gyengülni látszana. A müveit nyugoti népek úgynevezett modern korszelleme egy eleddig ismeretlen, legalább mi előttünk magyarok, előtt ismeretlen szót és fogalmat talált ki, amit ők igy neveznek: „világpolgár“. A világpolgárnak jelszava: „ubi bene, ibi patria!“ Ahol jól érzem magam, ahol jól megy dolgom, sorsom, az az én igazi hazám. A világpolgárnak ez a főelve s képtelenségnek, hogy ne mondjam, nevetségesnek tartja, hogy azért a rögért, azért a földért, amelyen bölcsője ringott s amely egykor áldott hantjával is eltakarja, a hazáért, vagyont, munkát, verejtéket, vért és életet áldozzon. És mi, magyarok, kik különben csaknem mindentéren a nyugoti népek után haladunk, sok tekintetben csak kullogunk, s a kevésbé jóban is épp úgy, vagy talán még sokkal inkább követjük a müveit nemzetek példáját, mint az igazán jóban — átvettük a „világpolgár“ fogalmát. Nálunk is széltében-hosszában halljuk manapság, talán más szavak s más elnevezések alatt, de ugyanazon elvet hangoztatni. Ámde ez — én azt hiszem — csak egyszerű utánzása, hogy ne mondjam, majmolása a külföld világpolgárának. A magyar embernek hazaszeretete oly mélyen \él, oly erős gyökeret vert annak szivében, hogy azt onnan semmiféle hangzatos és divatos jelszavakkal kiirtani nem lehet. Ha ho- mályosulni látszik, valójában csak látszat az, s hála a kegyelem Istenének, nem valóság. — Igaz, hogy az utóbbi időkben ezren meg ezren — helyesebben szólva — százezren meg százezren veszik kezökbe honfitársaink közül a vándorbotot, hogy jobb hazát keressenek. Ugylát- szik, mintha ezeknek szivéből kihalt volna a hazaszeretetnek édes érzete és édes melege. Ám, ott az idegenben, a messze távolban, a honszeretetnek úgy látszó hamvadó szikrája csak újra éled s teljes fényében ismét fellobog. Igen! ott a dollárok s a felhőkarcolók hazájából egyre csak vissza-vissza gondol az édes haza földjére s amint lelke előtt megjelen a pipacsos és búza- virágos mező, „az aranykalásszal ringó ékes rónaság, amely fölött lenge délibáb enyelgve üz Lündérjátékokat“ — az egyszerű, tiszta kis nudfedeles káz udvarán gémes kútjával, a zöld zsaiugáteres ablak rozmaringjával és piros muskátlijával, amint maga előtt látja az akáclombos kis falut egyszerű tornyával, népével, rokonaival, véreivel —- megszállja lelkét egy fájón édes vágy, hogy mielőbb visszajuthasson az ő édes magyar hazájába s könyes szempillákkal a régi haza felé tekintve, megszólal ajkán az ima, amely talán már rég elnémult azon. S visszagondolva édes magyar hazájára s édes magyar nemzetére, egyre csak azt mondja, csak azt sóhajtja: „Messzejártam, másutt is volt jódolgom, hej, de szivem csak azt súgja: jobb otthon!“ Halhatatlan nagy költőnk : Vörösmarty Mihály a csüggedés szomorú korszakában nemzetének vigasztalásul és biztatásul ezt énekelte : „Lesz még egyszer ünnep e világon !“ S ime mi e mai napon ünnepet szentelünk, hazafias, nemzeti ünnepet. „Az ünnep az örömnek napja szokott lenni“, s mi nem ünnepelhetnénk meg e napot nagyobb örömmel, mint azzal, hogy poharunkat ürítjük a magyar nemzetnek dicsőséges honszerelmére, kívánva, hogy az e haza minden egyes, igaz fiának szivében változatlanul időtlen időkig éljen !“ A közönség elragadtatással hallgatta a gyönyörű előadást s mint városunkra nézve jelen- j tős akvizíciót, ünnepelte a szónokot. Schnébli Károly p. ü. titkár a sajtószabadság emléknapján gondolatokban bővelkedő beszéddel köszöntötte a tisztességes magyar sajtot. A családi ügyekben távollevő dr. Adler Adolf a függetlenségi párt elnöke táviratilag üdvözölte a nemzeti ünnepre összegyűlt társaságot. Sürgönyét Cseh Lajos igazgató olvasta fel s a jelenlevők meleg érzelmekkel ürítették poharukat a tevékeny elnök egészségére. (ifi-) MEGVAN! amit minden ember keres! GRÜNSPAN IGNÁCZ bel- és külföldön készült lábbeliek nagy raktára Nagykárolyban, a városháza mellett, ahol mindenki a legkényelmesebb és legjobb cipőket kaphatja a legolcsóbb árban. Egy próbavásárlással mindenki meggyőződhet arról, hogy sok pénzt takarít meg az, aki itt szerzi be lábbeli szükségleteit! Műhely: Templom-köz 3. szám. (Saját ház.) Szatmármegye közgyűlése. Szatmárvárrnegye törvényhatósági bizottsága Nagykárolyban, a vármegyei székház gyüléstermében 1912. március 21-én d. erdei 11 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani. A közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjai a következők: Dr. Falussy Árpád bizottsági tag indítványa Szatmárvármegyének az 0. M. G. É.-be alapitótagként való belépése iránt. Zemplénvármegye átirata az 1883. XV. t.-c. módosilása iránt a m. kir. belügyminiszterhez intézett feliratuk támogatása iránt. Bányász Menyhért nagyszöllősi lakos kérvénye a halmi-—bikszádi vasút céljaira megszavazott 200,000 korona hozzájárulási összeg fedezésére vármegyei pótadó kivetésének kimondása iránt. A szatmár—fehérgyarmati h. é. vasút igazgatóságába két tag kijelölése. A nagykároly—mátészalkai—csapi h. é. vasút igazgatóságába két tag kijelölése. M. kir. belügyminiszter leirata Demján Athanáz és társainak az avasi járás székhelyének Avasfelsöfaluban való meghagyása iránti kérelmének újabb tárgyalása iránt. Várni, főispán átirata Nagybánya város 500,000 -K kölcsön fetvétele ügyében. Nagykároly r.-t. város határozata a nagykároly—szalacsi h. é. vasút segélyezése tárgyában. Szatmárököritó község határozata cséndőr férőhely építése tárgyában. Turvékonya község határozata a halmi— bikszádi h. é. vasút segélyezése tárgyában. Szatmárvárrnegye jegyzői és körjegyzői nyugJjválasztmányának javaslata Drágos Ferenc nagyszokondi körjegyző nyugdíjazása ügyében. Ugyanaz Kende József batizi körjegyző nyugdíjazása ügyében. Ugyanaz Nagy Lajos szárazbereki körjegyző nyugdíjaztatása tárgyában. Komáromvármegye határozata a korcsmái zárórákról alkotott szabályrendelet módosítása tárgyában. Fiatalkorúak kassai felügyelő hatóságának átirata korcsmák és pálinkamérések vasárnapi zárvatartása tárgyában. A nők választójogi világszövetségének segély iránti kérelme. Vetés község határozata a korcsmáknak vasár- és ünnepnapokon való zárvatartása tárgyában. Gömör- és Kishontvármegye átirata az 1908. évi XXXVIII. t.-cz. §-ának módosítása tárgyában. Fehérvármegye átirata a járási főszolgabírók mellé gazdasági előadói állások szervezése és a gazdasági tudósítók részére féláru jegy váltására jogosító kedvezmény megadása tárgyában. Lóavató bizottságok megalakítása. Nagysomkuti járásban 3-ik orvosi kör szervezése. Penészleki hitelszövetkezeti népkönyvtár adományozás iránti kérelme. Mit szól hozzá ? — Túlzás. — (ifj.) Mindenki tudja, hogy a város közvéleményét milyen hallatlan módon felzaklatta a finánc költöztetés -hire. Természetes, hogy minden ember s a közvélemény minden hivatott tényezője kifejezte a maga nézetét, melyik—■ melyik a maga egyéni pártállása, modora és stílusa szerint. Nem is nagy túlzás kell hozzá, hogy a következőkben fejezzük ki a különböző, hogy ne mondjam homlokegyenest ellenkező nyilatkozatokat. Meg se mondom honnan származik, melyiket jellemzi mindenik. Tessék ráismerni, amint következik: T) Á magas kormány elhatározta a pönz- ügyigazgatóságnak Szatmárra való áthelyezését. Hajoljunk meg köteles, loyalis hódolattal a felsőbb államraison előtt mindig. Ha lehet, igyekezzünk hódoló tisztelettel szándékának megmásitására bírni; ha nem lehet, helyezzük reményünket a jövendő kárpótlásra, melyet a méltóságos főispán úr városunk iránt való, ismert kegyes hajlandóságával, bizonyosan nem késik majd megszerezni. 3) A polgármester élhetetlensége és a főispán strucpolitikája, ime milyen kárba döntötték a várost! Felszólitjuk a királyi ügyészséget, a sajtóbiróságot, a kormányt, a képviselőITÍodern tartós 7 plisérozás és gouvlérozás HÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás : Vegyileg száraz utón \ Hagy károly, Széchenyi-U. 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
