Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-03 / 27. szám
jb»A V I i) 2 tanácsolta nemzetének, hogy csak magában bízzék. „Ugyanis az ország ma azt látja, hogy a nagy állam alkotó magyar nemzetnek sem nemzeti, sem gazdasági, sem szociális érdekei semmi figyelemre nem méltatnak és a legbénitóbban mellőz- tetnek. Ha pedig a lealázó mellőzés folytán ingerültség, ellenállás támad: nyomban rázúdul a nemzetre a legirgalmatlanabb erőszak a legrettenetesebb elnyomás, amely eltiporja a fennálló, jogot, felrúgja az alkotmány.“ „A nép egészséges ösztöne ilyen körülmény között tudatára jut annak, hogy nincs kire számítania, csak önmagára, nincs kiben bíznia, csak önmagában és hogy fejlődését, boldogulását gátló akadályok elhárítására csak akkor számíthat, ha ebben az országban teljes lesz a nép suverénitás. Nem csuda tehát, ha a logális, monarkhikus, királyhü magyar nép fogékonnyá válik a köztársasági eszme befogadására.“ Most az, aki látni akar, láthat. Láthatja, hogy a jelenlegi helyzetnek két követelménye van : Igazságot a népnek ! Biztosítékot az alkotmánynak! Igazságot a népnek, azaz az egész népet be kell vonni a politikai jogok kiterjesztésével a közügyek iránti érdeklődésbe, hogy az ország szabadságának és függetlenségének, az egész nép őrévé legyen. (Kossuth Lajos.) Biztosítékot az alkotmánynak annyit tesz, mint olyan lábra helyezni, hogy az ország minden lakősa érdekeit találja benne, hogy tovább fennáljon. (Széchenyi.) Vigil. A polgári iskola fejlesztéséről. Ha figyelemmel kisérjük a polgári iskolák fejlődését, arra a kétségtelen s bizonyos tekintetben közállapotainkat frapánsan jellemző NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ felfedezésekre jutunk, hogy a polgári iskolák a 80-as évek elején sokkal több szociálpeda- gógiai szempontot öleltek fel, mint jelenleg s e tekintetben joggal beszélhetünk retrograd fejlődésről, vagyis visszafejlődésről. A 80-as évek polgári iskolája szerény [ keretekben ugyan s meglehetősen kezdetleges j formában betöltötte azt a hivatását, amelyet most már fokozottabb mértékben kellene teljesítenie. Az átmeneti stádium volt az, amely-! nek keretében kellett volna tovafejlődnie a polgári iskolának. Nyíltan bevallott cél s már az alapítás eszméje is az volt, hogy a polgári iskola az ipari és kereskedelmi pályákra szükséges elementáris qualifikációt nyújtsa. S a 80-as évek iskolapolitikája e tekintetben kor-, szakalkotó lépést tett, amikor a polgári iskolákkal szoros kapcsolatban ipari tanműhelyeket és közép kereskedelmi iskolákat állított fel. A technikai vívmányok rohamos felléptével j ezek az iskolák lassanként diferenciálódtak, s j elszakadtak az anyaiskolától. A középkereskedelmi iskola felsőkereskedelmi iskolává illetőleg kereskedelmi akadémiává alakult át, mig az iparos { tanműhelyek beszüntetésével az ipari szakiskolák kezdtek kialakulni. A polgári iskola ilyformán olyan közepes, jobban mondva átmeneti iskola lett a népiskola és a középiskola I között s mai állapotában inkább felsőbb népiskolának felelhetne meg, amelynek kvalifikálható képességét az u. n. qualificátionális tör-1 vény alaposan megnyirbálta. Ennek az ered- ménye lett azután az, hogy a polgári iskola felsőbb két osztályát, az V—VI. osztályt több helyen beszüntették. Az ilyformán többszörö- ’ sen megcsonkított polgári iskola legtöbb eset- i ben arra jó, hogy a középiskolát a neki meg-1 nem felelő anyagtól megkönnyítse, de semmi-1 féle olyas qualifikációt nem nyújt, amellyel j valamely állást ma már kezdeni lehetne. Hogy mindezek dacára, mégis szükség van! még ilyen polgári iskolákra, az csak természe- j tes. Hisz a szakiskolák csak szakképzettséget: vagy legalább is túlnyomó részben szakképzettséget nyújtanak, amiről tudjuk, hogy a társadalom mai berendezkedésében, nem elégséges ; a társadalom jnemcsak szakképzettséget, — amely biztosítja az egyén számára a megélhetést, — hanem bizonyos fokú általános műveltséget is kíván, ami az érvényesülésnek elengedhetetlen feltétele. A kormány, a törvényhatóságok helyes sociális érzékéről tanúskodik az a jelenség, hogy igyekeznek ilyen polgári iskolákat is felállítani, amelyek mintegy előkészítő tanfolyamaivá lettek a szakiskoláknák. Az illetékes körök, de nemkülönben a nagy- közönség is tapasztalatok után belátta, hogy egyrészt a teljes kiképzés hoszadalmassága, másrészt nemzetgazdasági szempontból feltétlenül szükség van a polgári iskolák reformjára. A reformból ki kell kapcsolni a kereskedelmi iskolákat, amelyek ma már berendezkedésükkel, praktikus irányukkal a kor szelleméhez mérten haladnak s teljesen specialis irányt honosítottak meg. Tekintettel arra, hogy még ma is túlnyomó részben agrár állam vagyunk s ezzel párhuzamosan örvendetes módon fejlődik elsősorban az u. n. agrár ipar, azután az iparnak másmás ága, a reformnak tantervében, céljainak sikeres propagandájában akár mezőgazdasági, akár ipari irányra kell szorítkoznia. Hogy melyik irány hol honosítható meg, azt a körülmények szabják meg. Egy gyárvárosban, vagy amely városnak környékén virágzó gyáripar van, természetes, hogy ipari jellegű polgári iskola felállításáról lehet csak szó; mig kereskedelmi városban, vagy olyan városban, amely az u. n. agrár ipar középpontja, önként érte- tődőleg mezőgazdasági irányú polgári iskola fog kialakulni. Természetes, hogy eme két irány behozatala nem történhetik meg a polgári iskola u. n. általános keretei között. Az osztályok számát legalább is hétre fel kell emelni. Az ilymódon fejlesztett polgári iskolai tantervben az egyes tantárgyak kötelező és fakultativ módja a bizonyos osztályokra nézve talán egyetemlegesen volna megállapítandó : ami különben már a szervezés feladata. Tagadhatatlan tény, hogy az ily irányú iskolák sok intelligens elemet vonzanának a ma még lenézett ipari és mezőgazdasági pályára. Intelligens elemeket, akiket sajátságos körülményeik vagy egyenesen erre utalnak, vagy megakadályoznak abban, hogy a magasabb fokú iskolákat elvégezzék. Ezzel a polgári iskolával volna kapcsolatos az e. é. önkéntesség kedvezményének biztosítása, nemkülönben oly közhivatalokra való képesítés, amelyekre ez idő szerint a qualifikáeiónális törvény szerint legalább is középiskolai érettségi kell. Fejlődő mezőgazdaságunk és iparunk csak Barna belépett. „Igen öregem“ szólt mielőtt szóhoz jutót- j tam volna, meg akartalak pumpolni. De kivételes, ritka szerencsés üzletről van szó. Egy aranyat kérek tőled, minthogy épen 20 koronára van szükségem. Igaz ugyan, hogy 21 koronára van szükségem, de a saját vagyo- nomból ki tudom egészíteni, sőt még ebédre is jut. „És megmutatta, hogy van még három koronája.“ Ezt az aranyat megadom neked este, vacsora előtt. Ha nem adnám meg hétórára, örökre megszabadulsz tőllem; felhatalmazlak, hogy bármikor kidobhass, ha ide betenném a lábamat. Sajnálom, hogy nem mondhatom meg, mihez akarok kezdeni az aranyaddal. Elég az hozzá, hogy óriási üzletről van szó. Érted, órr-ri-u-ssi!“ A fiú megnevettetett és evvel lefegyverzett. Kiutalványoztam neki 20 koronát és szavamra mondom, meghívtam volna ebédre, ha jobb ruhája lett volna. De olyan nadrágban. * * * Pont hét órakor a tisztelet egy árnyalatával jelentette a szolga: „Barna ur.“ — Megtartottam a szavamat — mondta az adós — itt a csikó. És minthogy tudom, hogy sok a dolgod, megyek, de előbb ismételten hálásan köszönöm a pénzt. — „Sikerült az üzlet?“ — Kitünően ! — És vagy 30 koronát mutatott, ami a fizetés után még megmaradt. Gratulálok! A lutrin nyerted ? — Olyan szamár már nem vagyok, hogy ott is szerencsém legyen. — Azt is észrevettem, hogy uj nadrágja van, i ami 20—25 koronába biztosan került. Világosan meg tudtam most in t magyarázni magamnak a szolga tiszteletét. A fiú nem vesztegette hiába az időt. Másnap aktuális cikket hozott a szerkesztőségbe. Ha jól emlékszem, a zálogházakról szólt. Érdekes volt: elfogadtam közlésre. Mikor kiment, meglepetve vettem észre, hogy megint uj nadrágja van. Egy másik nadrág! Harmadnap felvette a cikkéért járó dijat. Feljött egy kicsit diskurálni velem. Gépiesen a nadrágjára néztem, megint uj ! A harmadik uj nadrág. A következő napokon, mikor alkalmam volt látni, mindig uj nadrágja volt. A legkülönösebb a dologban, hogy még mindig rongyos volt a kabálta, tőt már majd széjjel ment. Lasankint rászoktatott a bolond, hogy önkéntelenül is az emberek nadrágját nézzem. És miután lelkiismeretesen megfigyeltem több napon át megfigyeltem a szolgaszemélyzet, cimirók, apróhirdetésrendezők nadrágját, legnagyobb csodálkozásomra azt találtam, hogy ezek a szerény fizetésű kishivatalnokok sohasem viselték kétszer ugyanazt a nadrágot. Voltak, akik kettőt hordtak naponta. Meg voltam győződve arról, hogy különös hallucinációim vannak és elhatároztam, hogy gondosan titkolom betegségemet, nehogy nevetségessé váljak. De határozottan éreztem, hogy egyre súlyosabb teherként nehezedik rám. Világos, hogy ez nem lehet más, mint az üldözési mánia egyik alakja. És a nadrágok felvonulása egyre tartott. Mindenféle szinü, min- í denféle alakú volt köztük; voltak testhezállók, ; voltak szükek, voltak bővek! Látszott, hogy j mind gyári munka. De mekkora tömeg különféle nadrágot látott az én beteg agyam felvonulni ! Elhatároztam, hogy legnagyobb titokban konzultálni fogok egy specialistával. Már tudniillik nem nadrág-specialistával, hanem elmeorvossal. A tanár urat egyáltalán nem lepte meg az agyműködés eme különös zavara. Idegességről, terheltségről beszélt és 50 koronát szedett el tőlem. * * , * Éreztem, hogy nem bírom tovább. Környezetem is észrevette egészségem hanyatlását. Végre hosszabb szabadságot kértem, mert elhatároztam, hogy felkeresem azokat a helyeket, ahova rögeszmém nem követhet, például Skótországot, vagy Közép-Afrikát. Mikor már csomagoltam, az irodaszolga, akin megint uj nadrág volt, minden bejelentés nélkül, legmélyebb alázattal bevezette Barnát. Egy szempillantással észrevettem hogy osztálytársamon tiszta uj nadrág van. Ez egyszer biztos. De bteegsógem most már súlyosbodott mert újabb tünetet mutatott és pedig úgy láttam, hogy Barnának uj kabátja is van. No, ha már a kabátok is belevegyülnek a menetbe, nincs más hátra, mint hogy én is menjek — a Lipó.mezőre. Rémülten mut-i-sm neki helyet. — Kedves öregem —■ igy szólt — minthogy tudom, hogy érdekel a sorsom, jó hirt közlök veled. Belépek a „Magyar Hírmondó“ kötelékébe társkiadótulajdonosnak. Most tehát már kartársak vagyunk. Valami gratuláció-félét mormogtam. :: Modern ruhafestés :: íj tÍ I T i i r n D^l : gőzmosása : :: bármily divatszinre :: l| M ü I A J L K iML tükörfénynyel, hófehérre. Tlagykároly, Széchenyi-U 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
