Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-03 / 27. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 akkor lesz intenziv, kedvelt és modern, ha ily irányú reformok utján létrehozott iskolai kvalifikáció képezi elemeit. Azt hisszük : az elmondottakban rövidesen rámutattunk a fejlődés szükségességére s azt is kimutattuk, hogy mezőgazdasági irányú iskoláról lehet szó nálunk, amelynek megvalósítása már nem késhetik. Ezeket ajánjluk városunk vezető elemeinek s azoknak szives figyelmébe, akik városunk eminens érdekeit igazán szivükön viselik. Vivant sequentes! A Nagy károlyi Dalegyesület az országos dalosversenyen. Többször jeleztük annak idején, hogy dalegyesületünk serényen készül az országos versenyre. Hallhattuk is esténkint a Széchenyi-utcán sétálva, mily kitartással folytak a próbák mindennap a késő éjjeli órákig az egyesület városházi tantermében. Múlt csütörtökön indultak el daláraink, hogy beszámoljanak, mennyire érzik át a hazaszeretetet, a magyar dalt. És megálltak helyüket derekasan, becsülettel. A Nagykárolyi Dalegyesület a második csoportban versenyzett Révf'fy: „Ismerek egy szép országot“ cimü nehéz müdallal. A budapesti Tattersalnak e célra külön berendezett nagy pódiumán egytöl-egyig feketében, fehér keztyüben, biztos fellépéssel jelentek meg azon tudatban, hogy mindent megtettek a siker érdekében. Mi, akik a nézőtérről láttuk derék dalárdis- táink rendezett, pontos felvonulását az akkor teljesen üres, de 5000 dalárdistát befogadó pódiumra, szivünk mélyéből ör- vendtiink, látván, hogy már a megjelenésük tetszést idéz elő a juryban. És énekeltek szépen, nagyon szépen. Az ének után a jury tagjai, a hírlapírók és a nagy közönség tapsba tört ki. Mi meg nyugodtan hallgattuk tovább a többi •dalárda énekét azon tudattal, hogy nincs okunk tartani kudarctól. Részt vett a dalárdánk még az össz- karban is, Stojanovics országos karmester vezetése alatt, amikor 5000 dalárdista énekelt.. Vasárnap hirdették ki az eredményeket és örömmel hallottuk, hogy a Nagykárolyi Dalegyesület a második csoportban a IV. dijat nyerte. Ezen szép kitüntetéssel dalárdánknak a kecskeméti dalárdaverseny óta 16 dalárda elé sikerült jutnia. Szép eredmény, gyönyörű eredmény ott, ahol oly dalárdák versenyeztek, melyeknek 200—400 működő tagból kell kiválasztanak a 32 versenyző működő tagot. Egy gyönyörű bőségszaru ezen dij. ezüst tömör díszítésekkel, körülbelül 600 korona értékben. Ezenkívül a dalárda régibb, buzgó tagjai: Letlinger Béla aranyéremmel, Nagy Elek és Tömpe Károly ezüstéremmel, Dipold Ferenc, Hancsis Illés és Luczay János bronzéremmel lettek kitüntetve. Az érmeket maga Bárczy polgármester adta át a kitüntetetteknek. A jury eredményét táviratilag közölték velünk és örömmel jelentünk meg kedden délután az állomáson, hogy zeneszóval, éljenzéssel fogadjuk derék dalárainkat. Büszkék lehetnek, mert okuk van reá. Tudjuk, mily nehéz itt Nagykárolyban minden egyesületi élet, mily nagy anyagi áldozatokkal kellett küzdeniük, hogy a versenyen részt vegyenek. És ki ezen szép eredménynek nem örvend szive mélyéből, azt csakis elfogultnak tarthatjuk. Dicséret és elismerés illeti Vitek karmestert, aki az ország színe előtt megmutatta, hogy vidéki városban is akad szakavatott ember, aki megérti azt, amit olvas, tanít. Révffy, az előadott dal szerzője, személyesen gratulált Viteknek, kijelentvén, hogy igy irta ő ezen dalt, ahogy Vitek zenetanár azt felfogta. Ennél nagyobb elismerést kívánni sem lehet. De köszönettel van az egyesület és az ott volt nagykárolyi pártoló közönség Sukkért Károly és Uray Gyula, a budapesti „Lyra“ dalárda tagjainak is, kik a nagykárolyiakat egy pillanatra sem hagyták magukra, kalauzolták, szórakoztatták és teljes idejüket nekik áldozták. Szivünk mélyéből gratulálunk a „Nagykárolyi Dalegyesület“-nek, annak vezetőségének, derék karmesterének az elért sikerért és kívánjuk, hogy a legközelebbi versenyen is ily kitartással részt vegyenek és haladjanak előre, amint azt eddig is tették. Városi közgyűlés. Városunk képviselőié itülete vasárnap d. e. 10 órakor Debreceni István kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt nagyon gyéren látogatott rendkívüli közgyűlést tartott. Vitát mindössze a Schusz- ter-féle alapítvány ügye és Bing Mór kérelme keltett. Néh. Schuszter János és neje Vetzák Anna évi 1939 korona jövedelmet hozó alapítványt teltek. Az alapítvány kamatait j elsőbbségi joggal a kölcsönös végrendelet szószerinti értelmezése szerint csupán a néh. Schuszter János rokonai élvezhetik. Minthogy azonban ez az alapitványt- ! tevők intencióval ellenkezik, a közgyűlés | dr. Vetzák Sándor, Péchy László, dr. Vetzák Ede és'Rooz Samu hozzászólásai után 43 szóval 7 ellenében kimondotta, hogy az alapítvány-levélben az elsőbbségi jogot néhai Vetzák Anna rokonaira is ki fogja terjeszteni. — Azonkívül — folytatta — meg kell neked magyaráztom sorsom hirtelen jobbrafor- j dulását 4—5 hónap óta. — Emlékszel még arra, mikor egy aranyat j kértem tőled kölcsön, amit lelkiismeretesen j még az nap este megadtam. Mondtam neked | akkor is, hogy erre egy fényes üzlethez van szükségem alaptőkének. Most, mikor már nem szőrit saját érdekem a hivatalos titok megtartására, mindent elárulok neked. Egész egyszerűen nadrágkereskedő voltam. Felugrottam a székemről, mintha puskából lőttek volna ki. Csak nyugalom ! Ide figyelj ! * * * Azelőtt való nap, mikor bekopogtattam hozzád, egy óriási tömeg kész férfiruha árverésén voltam. Tudod, olyan üzletben, melynek jelszava: Végre sikerült csődbe jutni. A következő napokra tízezer kész nadrág árverése volt kitűzve. Alig voltunk nehányan az üzletben, mert az a feltétel, hogy az árukat csak cso- mónkint, egyre-másra adják el, a direct fogyasztókat elriasztotta. Észrevettem, hogy egy- egy tiz nadrágból álló csomó 20 koronáért kel el. Minthogy az idő rövid volt, a végrehajtó gyorsan dolgozott: egyszer, kétszer, háromszor, senki töbhet, hadarta, dobpergés és tiz nadrág uj tulajdonost kapott. — Tapasztalásból tudtam, hogy a zálogházban 6—7 koronát adnak egy jó állapotban levő nadrágra. Ezután már világos” volt a teendőm. A te húsz koronáddal tiz nadrág boldog tulajdonává lettem. Az egész belekerült 20 koronába, no meg még 5% illetéket is vettek, s igy összesen 21 koronát fizettem értük. Azonnal a rácshoz siettem, ahol becsaptam 3 nadrágot De majdnem megjártam ! Uj árukra nem adnak kölcsönt. Védekeztem, azt állítottam, hogy viseltem a nadrágokat, de nagyon rendes és gondos ember vagyok, s igy a használat nem is látszik meg rajtuk. Minthogy be tudtam bizonyítani, hogy nem vagyok szabó, aki a saját áruját csapja be, szemet hunytak. Két zálogházban csaptam még be 3—3 nadrágot, a tizediket megtartottam. Legalább 7—7 koronát adtak darabjára. A napi munkálkodás tehát jól végződött. * * * Másnap két csomót vettem, de okulva a tapasztaltakon, a nap hátralevő részét és az éjszakát avval töltöttem el, hogy egyik nadrágot a másik után viseltem. Egészen elcsigázott ez a nagy munka. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy másokkal viseltetem el a nadrágokat. És először félénken, majd egész nyíltan egy—egy napra kölcsön adtam a nadrágokat szolgáknak, hivatalnokoknak csakis föltétien titoktartást követelve tőlük. Beszéltem nekik, hogy erre a nadrágok tartósságának bizonyításához van szükségem és hogy ezeket a nadrágokat én nagyban gyártatom „saját műhelyeimben“, Dél-Amerika számára. Amint üzletemet szélesebb alapokra fektettem, egyre tökéletesítettem. Voltak segédeim, akik a nadrágokat becsapták. Hatvanat is alkalmaztam már naponta a vége felé. Hogy a nagy kínálat ne keltsen feltűnést a zálogházakban, a zálogcédulákat egy-egy koronáért eladtam, s igy egy részüket kiváltották. Minden nagyszerűen ment, amig a forrást, amelyből táplálkoztam fel nem fedezték mások is. Egy napon azonban megérintett a veszély szele. Nem haboztam tovább. Felkerestem a tömeggondnokot. Tudomására hoztam, hogy még háromezer nadrág van, hogy a már eladott hétezer teljesen elég a vevőknek és hogy a 20 koronás kurzus csökkenni fog. Felajánlottam neki az egész maradványért egytömeg- ben hatezer koronát, az üzletet megkötöttük, a konkurrenciát csirájában fojtottam el. Ma már be van fejezve az üzlet. A zálogházak, amelyeket elárasztottam nadrágokkal, fellázadtak: avval fenyegették megbizottaimat, hogy letartóztatják őket. Nyolcezer nadrág pihen a zálogházak karjaiban. Elárasztottam a főüzleteket, belefullasztottam a fiókokat. Végül kénytelen voltam áttenni működésem szinterét a „jó vidékre“. Minden költség leszámításával minden egyes nadrág 5 korona tiszta hasznot hozott. Végeredmény negyvenezer lcorona\ Ha akarod neked is adhatok kölcsön belőle ... És most, hogy üzletem lebonyolítására nincs többé szükségem, a nyomorúságos kinézésre, vettem szép uj kabátot és egyéb szükséges divat cikkeket. Maradt még vagy százjnadrágom. Küldtem belőle jótékony egyesületeknek, adtam az egész személyzetednek. Láthatod, mennyire tisztelnek a szerkesztőségben. Nézd csak öregem, ne küldjék neked egy szép rád szabott, finom posztóból készült nadrágot ? Csak szólj egész bátran. — Meggyógyultam. Szegény zálogházak! Franciából: Lukács Miklós. 7 ITlodern tartós plisérozás és gouvlérozás HÁJTÁJER PÁL : Legszebb ruhatisztitás : Vegyileg száraz utón! Tiagykároly, Széchenyi-U, 43. SZ. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.)
