Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-28 / 9. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 28. 9. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykároiyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. ___ _ . . . _ . ^ * Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak : főszerkesztő : Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre 8-__ kor Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Fél évrev.................................4"—- „ Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Neg yedévre ... . 2 — ” Rédei Károly. ifj. Somossy Miklós. nem fogadunk el. Egyes szám.........................—-20 ] Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész rvre 6 kor. a „Nagykároiyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok néni adatnak vissza. Csak magyarul! (ifj.) Nincs igaza Kovács István barátom ! Nem igazság az magától, hogy szidja az egész magyar közéletet, a függetlenségi pártot s még azonfelül a mi lapunkat, mert az általános, egyenlő választójogot nem bírjuk már nyélbeütni. Már hiszen a közélet, azaz, hogy az országgyűlés vagy megvédi magát vagy belepusztul a mulasztásába, a független- lenségi pártokat megvédi Justh Gyula, Apponyi Albert gróf, Károlyi József gróf, hanem a mi lapunkat bizony ok nélkül bántja Kovács István, elvlárs barátom. A mi lapunk elejétől fogva igazán szabadelvű módon kezelte a választójog kérdését és .sohse igyekezett az', agyonhallgatni. Hányszor megírtuk itt, hogy Magyar- országon, ha lassan is, de elvégre (50 év alatt mégis csak kifejlődött egy uj néposztály, amelyet nem a földje, vagy a pénze, hanem érett esze és tudása hívnak be az ország tanácsába jobban, mint azt a falusi kisgazdát, aki tán még az Abc titkaival sem ismerkedett meg. De azért higyje meg azt elvtárs, hogy komoly gondolkodást, érett megfontolást, másutt is árulnak, nemcsak a szakegyesületben. Más is belátja azt, hogy egyenlő kötelességek, egyenlő jogokat kivannak. A függetlenségi párt, igenis, megadja a választójogot minden nagykorú, önrendelkező képességgel biró férfinek. De — s ez ám a szegletkő — a magyar választójogot. Magyarország sohse lehet más, mint magyar ország. Aki ennek az országnak sorsát intézni, vagy közvetve választószavazatával befolyásolni kívánja, az csak magyar szívvel, magyar nyelven leheti. Mi, igenis, készek vagyunk honorálni Kovács uram, minden kívánságát. Hiszen csupa jó és okos dolog mindaz, amit kivan. Ám legyen a választójog egyenlő és általáno: kos és községenkinti. Azt hiszem, töbn kívánságot nem fűz hozzá elvlárs. De viszont önök se, de senkise tagadja meg az egyeljen kívánságot, hogy ezt a jogát aztán csak magyarul gyakorolja minden emberfia, aki vele élni akar. Ne higyjük, mondja ön, hogy aki magyarul szól vagy szavaz, az egyszeribe mind magyar lesz. Már hiszen, ki mit hiszen, az érzelmek dolga. De a dolog visszáját nem kell hinni vagy nem hinni, mert azt tudván tudjuk, hogy aki e határokon belül nem tud vagy nem akar magyarul beszélni, ellenség az, kire a magunk dolgának intézését ném bizzuk soha. Egy szó, mint száz, irni-olvasni tudjon a választó : ez az értelmi cenzus s magyarul tudjon irni-olvasni: ez az érzelmi cenzus. Aközt, aki ökrét hajtja — a más ökrét — s aközt,. aki a téglát rakja — a más tégláját a más falába — egyik se tud a másikmik eleget tenni. Csak ott találhatják meg egymás igazát, ahol a nyelv és toll a szerszám. Ez fog majd csak egzforma mértékkel mérni főldmivesnek, iparosnak, agráriusnak, merkantilistának, Kovács Istvánnak, Kubikos Péternek. Tágas kaput nyitunk, őszinte szivet tárunk minden egyes ember elé, aki a nemzet politikai tőkéjét uj értékkel növelni jön. De, aki álnok tervvel, sötét gondolattal akar becsúszni alkotmányunk épületébe, hogy megörölje lassan, mint a szú, annak ellentállunk, annak odakiáltunk : Hands off! Dr. Károlyi József gróf kilépése a pártonkivüli függetlenségi országgyűlési képviselők csoportjából. Dr. Károlyi József gróf, választókerületünk országgyűlési képviselője, a pártonkivüli függetlenségi képviselők csoportjának elnöke a múlt héten lemondott az elnökségről és kilépett a csoportból. Károlyi József gróf elhatározását a következő levélben közölte Egry Bélával, a csoport elnökével: Kedves barátom! A jelenlegi politikai helyzetben mérlegelve a legjobb meggyőződésem szerint követendő eljárásunk következményeit, két lehetőséget látok. Vagy csatlakozni a KosTARCZA. Egy elhervadt liliomszál. Szép csillagos csendes este Borultál a kebelemre. Csókot kértél, csókot adtál, Tanú reá ez a hervadt, Ez a fonnyadt liliomszál! Elsápadt a csillag fénye Nevető két szemed nézve, Halvány holdXtc szégyenébe’ Könnyű szárnyon, lenge szárnyon Szelíd álom szállt szemére! Mire jött a rózsás reggel Megtelt szivünk szerelemmel S mint harmat a kis virágon — Köny reszketett az örömtől, Köny csillogott szempillánkon ! ! Szép csillagos csendes este Ki-ki megyek kis kertembe . . . Eszembe jut mit fogadtál S könyes lesz az elhervadott, Elfonyadott liliomszál ... Kürthy Károly. A furulya. — Rajz az alföldi nép életéből. — (Folytatás.) Bezzeg soká nem láthatta nmg édesanyját j ! az elbujdosó fia ! De mégis csak megláthatta nagysokára ! Lekerült a kis tót csapat tutajon Pestre, onnan, hol gyalog, hol kocsira kérezkedve, koplalva, meg kéregetve eljutottak Orosházára. Egy becsületes csizmadia is odament a1 szállásukhoz; inasra volt szüksége, választani í akart közülök. Amint végignézte a sorba álli- j j tott fiukat, Misó tetszett mag neki, mert bocs-1 ! kora szíja a legrendesebben volt lábára csa-! ! vargatva ; azt következtette belőle egyszerű, I I józan eszével, hogy rendhes, tisztasághoz volt [ szoktatva otthon, jóravaló inas lesz belőle.! Magához vette. Az anya őrködő szeme, simitó keze, rendszeretete még a távolban is áldást | hozott fiára! Nem is csalódott a csizmadia a Misó gye- I rekben. Szófogadó, szorgalmas, becsületes maradt s mert anyja tallérját nem akarta elkölteni legnagyobb szükségében sem: megszokta, hogy kívánságairól te tudotl mondani, takaró-1 : kos lett; fülében csengett otthon mondott paj- i tásának szava: szerezz, lesz. Igyekezett becsületes munkával, kitartó szorgalommal megszerezni mindazt, ami kellett neki. így tapasztalta saját magán, hogy az embert nem az a pénz teszi gazdaggá, amit ki nem ad. Erre figyelmeztette őt a tallér, édes anyja szava: tied, el ne költsd. Szokása lett: zsebéhez kapkodni, a tallérhoz, meg van-e még? A sok fogdosástól szinte meg is kopott már rajta a kép. Bizony elhomályosodott emlékezetében már annak a képe is, aki neki adta egykor a messze erdős hegyek között. Nőtt, vándorló legény lett, sőt meg is házasodott; jómódú leányt kapott, mert mindenki, józan, becsületes ifjúnak ismerte. Jól jövedelmezett a mestersége, házat, szőlőket szerzett, nem is kívánkozott az Alföldről a felső vidékre, melynek hegyeire, erdeire, zsuppos, kéménytelen házaira csak homályosan emlékezett vissza. El nem cserélte volna itteni birtokát talán az egész faluért odafenn a görbe országban. Koronkint hallott hirt édesanyjáról is, testvéreiről is, gyermekkori pajtása révén, aki mint gyolcsos tót sokszor megfordult házánál is s mikor egyszer elmondta neki a furulya történetét : megbékült szivvel tette az elbeszélés után : hála Istennek, minden jóra fordult. Küldött olykor-olykor édesanyjának egyet-
