Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-21 / 8. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 21. 8. szám. Függetlenségi és 48-as parti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzőknek és tanítóknak egész évre 6 kor. Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Fömunkatárs : ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. „A magyarok örvendeni fognak.“ (ifj.) Mikor Széchenyi László gróf nőül vette Vanderbilt Gladyst s Amerikából hazahozta, Rómában X. pius pápa külön kihallgatáson fogadta az ifjú párt. Ekkor történt, hogy 0 szentsége ez emlékezetes szavakat intézte Széchenyi grófhoz : „Ma épen magyar ügyekkel foglalkoztam ; aláirtani egy brevét, amelynek a magyarok örvendeni fognak“. Az a breve pedig a nagykárolyi gör. kath. egyháznak a munkácsi anya-egyházmegyébe való visszakebelezését tartalmazta. Bizony, bizony, jól mondta a pápa : örvendettek a magyarok. Az akkori nemzetőrömet 3, 4, vagy 500-as potenciálra emeli e hét nagy eseménye : az uj püspökség felállítása. Mert 3, 4, 500 túlnyomó részben fajmagyar egyházközségre nézve jelenti az uj püspökség a térhez, levegőhöz, felszabaduláshoz jutásnak ugyanazt az érzését. Hivatalos elnevezése még nincs, de a nemzeti közvélemény hatalmas ereje minden hivatalos taktikázás ellenébe szegezi a maga egyöntetű megnyilvánulását, amely sem elképzelni, sem megnevezni nem tudja az uj püspökséget másként, mint: magyar püspökség. Igaz, még ha — amint reméljük — ez lesz az uj egyházmegye hivatalos elnevezése is, ez még nem jelenti a magyar liturgia hivatalos befogadását. Az uj egyházmegye Szertartási nyelve föltétlenül csak a magyar nyelv lesz. Előreláthatólag ez a körülmény nem lesz ugyan benne a püspökség felállítását statuáló törvényben. Nem lesz benne t. i. expressis verbis. De igenis benne lesz, benne kell lennie, hogy az eddigi szokások szerint, az eddigi rituáléval, az eddigi liturgiával éljenek az uj egyházmegye hitközségei. Ez pedig, tudjuk, any- nyit jelent, mint a magyar nyelvnek — legalább hallgatólag — oltárra emelése. Hiszen az uj egyházmegye községeinek túlnyomó része eddig is magyar nyelven dicsérte az Urat. Vannak, illetve lesznek azonban az uj püspökségnek olyan községei is, amelyek a nagyváradi s kisrészben a számos- újvári román püspökségek keze alatt egy pár évtized alatt már meglehetősen elidegenedtek, kivetkőztek eredeti nemzeti mivoltukból. Mert jegyezzük meg: csak 1824-ben, tehát mindössze 88 éve lett megalkotva a nagyváradi román püspöki egyházmegye. Paróchiáinak túlnyomó részét pedig a munkácsi egyházmegyéből nyerte, ami másszóval annyit jelent, hogy magyar hitközségek lettek beosztva, vagyis inkább alárendelve a román püspökségnek. E 8 évtized alatt a román nemzetiségi törekvés — a maga papjai által — nagy foglalásokat tett az ősi magyarság rovására. Most a román klérus nagy furorral futott össze Balázsfalvára s még a felvidéki pánszláv espereseket is odaharanTÁRCZA. A furulya. — Rajz az alföldi nép életéből. — Változnak az idők! Valamikor a felföld tót népe is az alföldön kereste meg egész esztendőre való kenyerét nyaranta, most maga az alföldi magyar is lázong, mert nem tud megélni keresményéből. Azelőtt szaporodott a magyar, az oláh, tót, német bevándorlásoktól, most folyton fogy a kivándorlás által. Változnak az idők ! A föld változott-e rosszabbá, vagy az emberek ?! Az édes anyaföld lett-e mostohább a gyermekeihez, vagy a gyermekek lettek mostohák az édes anyához ? Elmondja a furulya története. Ez a furulya a felföldön készült, még pedig Árvamegyében. Bizony maholnap száz esztendeje annak, hogy ezt a furulyát valamelyik Misó, vagy Gyúró, vagy Janó megkészitette, kicifrázta, amint illik s amint Isten tudni adta ; hanem azért még sem ért két garasnál többet. Mégis mennyi gondot, mekkora változást okozott ez az olcsó furulya egy család életében, milyen messzire elűzte hazájából a szeI gény Misót, hányszor könnyített a\ val a szive bu- ján-baján egyszerű hangjával; földönfutóvá, azután gazdaggá tette az idegen földön és {milyen drága emlék lett élete végéig a sze- i gény Misónak. Ez a furulya tette Misót orosházivá is, magyarrá is, gazdaggá is. Elmondom: hogyan. Kecskét legeltettek a gyerekek az árvái hegyek között. Amely családnak ott kecskéje van: az már gazdag, az már boldog, azt már irigylik. Mig a kecskék cserjétöl-cserjéhez jutottak a kövek közt s lerágták a szikláról lógó bűkor levelét: a kis pásztorgyerekek furtak-faragtak, cifrázták a levágott fenyőágat, játszottak, furulyáztak. Az egyik különösen szépen tudott a fiatal fenyőből hegymászó botot, ostornyelet cifrázni s különösen szívhez szólóan tudott furulyázni. Mikor ő szájához illesztette a furulyát, mintha szive lett volna a hitvány fának, mintha szava lett volna a néma furulyának: olyan bánatosan zokogta el azt a szép nótát: Erdő, erdő, de magas vagy, Édes rózsám, de messze vagy, Ha az erdőt levághatnám, Kedves rózsám megláthatnám. Szótlanul, bámulva hallgatta a többi gyerek a fürulyaszót, de talán még a bokrok, | meg a madarak is hallgatták; szikla sziklának j adta a kesergő hangokat, völgyről-völgyre szállott a bus dallam, mintha álmában, fájdalom- j tói sóhajtott volna a fenvő-erdő is, végigsuhant sötét lombjai között a szellő sóhajtása s lent a völgyben a szénagyüjtő lányok ajkáról is dal fakadt s mint a tót dalban szokás, hosszan elnyújtották az utolsó szótagot s szállt a só- várgó dal a napsugaras levegőhen, virágos réten át, sürü erdők árnyas sátoráig s lassan elhangzott a távolban a szél zizegő hangjaival együtt. Másnak is olyan szépen szólna az a furulya ? ! Nagyon megkívánta pajtása furulyáját a Misó gyerek ; kérte is, de azt a választ kapta, mikor könyörgött érte : Tanuld meg készíteni, ha kell; szerezz, lesz ! Szerzett is, mert kellett neki; nem birt nála nélkül meglenni s nem tudott a kisértésnek ellene állani. Mikor kecskéjét téríteni kellett szaladnia a jó pajtásnak, siettében a fűbe vetette le a furulyát s másnap megint odatérve már hiába kereste. A Misó megtalálta, odvas fa gyökere alá Grünspan Ignác pipi a volt Kereskedelmi és Ifiarbank helyiségében (a városháza mellett) évi március hó 1-én nyílik meg.
