Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-18 / 51. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE mélyemet, szabadságomat, vagyonomat védik. Kivehetik az „állampolgárnak“ jószágát, elhurcolhatják őt magát „személyes szolgálatokra.“ S mindezt a törvény felhatalmazása szerint megteheti holnap a magyar nemzettel akár egy Caraffa, egy Jellasich, egy Janku Ábrahám, ha Becsnek tetszik ilyenket nevezni ki a kormányra. Ahol ilyet megenged a törvény, ott nincsenek többé állampolgárok, hanem csak rabszolgák, akik élhetnek törvények védelme alatt mig uruk megengedi, de mindig felettünk függ a törvények felfüggesztésének Damokles-kardjas a kormány- hatalom egy szava védtelen, jogtalan páriákká teheti őket. Nem akad a munkapárton egyse, aki- nek a lelke visszaborzad ettől az alkotmánygyilkos merénylettől? De hisz akit a kormánypénzén választottak meg, annak a képviselői sza-1 vát a választási költséggel a kormány megvásárolta. Az nem képviselő többé, hanem alárendeltje a kormánynak. A munkapárttól jót nem várhatunk. De hát a nemzet ? Az is eltűri ezt ? Még erre sem riad fel ? Erre se mozdul meg ? Most válik meg, hogy életképes-e még a magyarság. Mert amelyik nemzet ilyen merényletet is megtorlás nélkül enged magán elkövetni, az halálos beteg, annak a pusztulása meg van pecsételve. Eladó cimbalom. Egy majdnem teljesen uj, kitűnő karban levő pedáios cimbalom jutányos áron eladó. — Értekezhetni lehet: ifj. Torzsás Lajossal Árpád-utca 82. Fürt Ferenc 1862-1912. A legnagyobb részvéttel értesültünk tegnap arról, hogy Fürt Ferenc, a helybeli stalus-quo izr. hitközség köztiszteletben álló főrabbija, hétfőről keddre menő éjjel fél 12 órakor igen rövid — nehány percnyi — szenvedés után férfikora delén elhunyt. A hirt városunkban általában nagy részvéttel fogadták, mert Fürt Ferenc nemcsak mint pap működött hivatása magaslatán, hanem a város ügyei iránt általában s különösen a tanügy iránt nagy érdeklődéssel viseltetett és mindenütt ott volt és dolgozott, ahol a tanügyet és a jótékonyságot munkálni lehetett. Mint választott városi képviselő, a pénzügyi és gazdaságügyi bizottságokban élénk részt vett; ott. működött a polgári leányiskola gondnokságában mint kinevezett tag, a mezőgazdasági ismétlőiskolai bizottságban pedig előbb mint ennek tagja, későbben mint ennek alelnöke. Vallásos, de toleráns volt mint pap, jószivü és jótékony mint ember, szolgálatkész mint felebarát, jó hazafi, a magyarosodás egyik apostola, kinek sokat kellett küzdeni az intolerantia ellen s ki a sajtó terén is igyekezett tudását érvé- nyesiteni. A helybeli status-quo izr. hitközség választmánya tegnap Berger Ármin elnöklete alatt tartott ülésében — melyen a tagok majdnem teljes számban jelentek meg — elnöknek a főrabbi elhuny - tával a hitközségét ért vesztesége tolmácsolása után a választmány jegyzőkönyvben adott kifejezést mély részvétének. Az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvében megörökiteni s a családnál testületileg condoleálni határozta el. A temetés Rendezésével az elöljáróságot bizla meg és tudomásul vette Kaufmann Jenőnek, a „Chewra-Kadischa“ szentegylet elnökének abbeli bejelentését, hogy az elhunyt részére a gyászoló család által kiválasztható díszsírhelyet ajánlott fel és hogy a temetés összes költségeit viselni elvállalta. A hitközség képviseletében dr. Antal István választmányi tag fog búcsút venni a halottól. A hitközség gyászjelentést ad ki. Ezután a hitközség elöljárósága és választmánya testületileg a papiakba vonult, ahol a választmány nevében dr. Adler Adolf választmányi tag fejezte ki a gyászoló család előtt az elöljáróság és választmány részvétét, biztosítván a gyászoló családot arról, hogy osztozkodnak fájdalmukban és a hitközség tőle telhe- tőleg mindent el fog követni, hogy e fájdalmat lehetőleg enyhítse. Az elhunyt főrabbi életrajzi adatai a következők : Született Miskolcon, , tanulmányait Miskolcon és Putnokon, a teológiát pedig Pozsonyban végezte. Huszonhárom éves korában a hatvani hitközség választotta meg főrabbijává, ahol 1896. évig működött, mikor is 33 éves korában már Nagykárolyba hivatott meg. Tizenhét éven át működött e városban mint igazi lelkipásztor, segítve fejleszteni a hitközség intézményeit, tanulva, szónokolva és tanítva, ápolva a többi felekezetekkel a jó egyetértést és közremunkálva mindenütt, ahol a jó, szép és nemesért munkálkodni kellett és munkálkodni neki alkalom adatott. Haláláról a hitközség a következő gyászjelentést adta ki: A nagykárolyi izr. hitközség mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett és tisztelt főrabbqa, fötiszteiendő Fürt Ferenc, a Mindenható kifürkészhetetlen végzésé folytán itteni áldásos működése 17-ik évében váratlanul elhunyt. A megdicsőült temetése f. hó 18-án délután 1 és fél órakor fog templomunkból megtörténni, Áldás és béke lengjen porai felett! Nagykároly, 1912 dec. 17. Status-quo izr. hitközség. Temetése bizonyára impozáns módon fog végbemenni, mert mint pap és mint ember egyaránt méltó volt a tiszteletre és a megbecsülésre. Nyugodjék békében! egy hét is elmúlik, mig szekér vetődik a rév-; Hozzá is láttak, mint mondani szokás sine A színésznők hamar megalkották a maguk ház tájékára. j ira et stúdió. A mérhetetlen örömöt csak az véleményét. Valamelyik udvarló. De melyik? Ezt rosszul jósolta az öreg sunyi paraszt. | mérsékelte némileg hogy a legtöbben kissé Elvégre mindegyiknek volt egy, sőt több ud- Mert alig hangzott el szava, szekérzörgés ne- j megterhelték a gyomrukat az avas szalonnával, varlója. A szubrett szükségesnek találta le- sze hangzott. Ki is ment megnézni, hogy mi a j Nem ehettek rogyásig. Szerencsére a ménesi rántani a titokról a leplet, csoda hozta ide, mikor úgysem lehet átjutni! bor bő kárpótlást szerzett. — Most megmondom . . . nekem a múlt a Dunán. | Már esteledni kezdett, mikor vége volt a héten egy gróf udvarolt. A nevét is tndtarri, Sokáig időzött kint, s mikor is bejött a1 fényes ebédnek. Csak akkor kezdték felvetni de elfelejtettem . . . Hirtelen el kellett utaz- nagy fehérre meszelt szobába, alattomosan vi- konkrét alakban a kérdést, hogy micsoda tűn- nia, s csak a jegyszedőnével üzente, hogy hi- gyorgott. dérujjak szőtték ezt a gasztrikus ábrándot. lálosan szerelmes belém. — Meggyütt a boldog világ, mondotta, A révészgazda megtagadott minden fel- Ez nem hangzott valószinütlenül s a tárannyi pecsenye, bor, kalács került ide, hogy világositást. sulat tagjai megkülönböztetett tisztelettel tecigánylakodalmon se láttak többet. — Ugv küldte valaki, hogy tessék lakó- kintettek a szubrett fitos orrocskájára, mely Szavában nem volt túlzás. Alig tiz perc mázni. De én nem tudom, hogy ki apja fia. oly mély és gyümölcsöző varázst gyakorolt múlva a fehér abrosszal leteritett asztalon iga- Ennél többet nem lehetett belőle kiszo- arra a misztikus gavallérra, a ki nem is lehet zán fejedelmi gyűjteménye pompázott a ma- ritani. i más, mint gróf. gyár konyha remekalkotásainak: töltött ká- Este uj küldemény érkezett, nem selejte- Csak az intrikus színész, a megrögzött poszta, vadhús, csörgőfánk, mindenfajta befőtt, sebb a délinél. Másnap reggel jó tejeskávét szkeptikus, rázta kételkedőén a fejét, hófekér kalács és bikavérszinü ménesi bor egy 1 szolgált fel a révészmester porcellán csészék- — Gróf — mondotta — egyáltalán nem teljes akó. ben és ezüst eszcájggal. lehet. Ki van zárva. — Hol szedte ezeket? — kérdezték öröm- A színészek fantáziája őrülten dolgozott. — Miért? — kérdezte a szubrett bősztől ragyogó arccal. Ki is hát az a nemtő, ki egy jégzajláskáros szusan. — Hát csak úgy került ide. Pénz nem jár színtársulat ügyét ily atyailag és fejedelmileg — Mert az eszczájgon csak ötágú koérte. Isten kegyelméből van. Tessék hozzálátni, veszi a szivére. róna van. ■■ Kellemes xneleg mútereml fompás gsrermelsisépelrl ill ■■ Borult, esős idő nem határoz Leg szebb Legértékesebb Isseif egy jól sikerült fénykép! Ilyen jól sikerült fényké- :: pék készülnek :: Hnsztlf Zoltán közismert műtermében Nagykárolyban, Kossuth-utca 5. sz. Öltöző “SS" IRT szobácska ■■ ■ ■ G-^rörr^ör-ü. JsiTritelia. fériy-Jcép-rxagy-itásols: régi Irépelr után is. ■ ■ ■ ■
