Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-18 / 51. szám

3

Lesz-e háború?

Az egész ország szivszorongva lesi a háboríts fejleményeket. Olyan nagy az aggodalom és izgalom, hogy már szinte jobb volna, ha ágyuk dörögnének, mint sokáig élni a bizonytalanságban.

A hármas szövetség megújításának publikálása mintha javította volna a helyzetet. Az orosz már békés szándékot hangoztat, sőt — ha hinni lehet a híreknek -— értésére adta bzerbiának, hogy ne számítson támogatására az adriai kikötő ügyében.

Az angol is kijelentette, neki érdeke ellen volna a balkán kérdés miatt háborúba keveredni.

Szerbiában azonban ennek dacára folyik a fegyvercsörtetés és pökhendi hangok hallatszanak még hivatalos részről is. Teljesen lejükbe szállt a győzelmi mámor és titkos ügynökei a hazai délvidéki szerbség között szítják a gyűlölet lángját minden ellen, mi magyar.

Prohászka konzul ügyét még mindig homály íedi. Egyik hir arról beszél, hogy hitvány módon bántalmazták; másik hir. meg ezt határozottan megcáfolja, csak annyit ismer be, hogy a konzult szabadságában korlátozta a szerb katonaság.

Kívánatos volna, hogy a kedélyek csillapítása végett ez az ügy minél gyorsabban tisz- táztassék.

Törökország és a Balkán ügyét Londonban a nagyköveti konferencia akarja tisztázni és remény van rá, hogy sikerül olyan megoldást találni, mi a hadakozó felek érdekeinek meg fog felelni és európai Törökország, ha megcsonkítva is, megmenthető lesz. Albánia független állam lenne Macedóniával együtt.

A hadakozó felek között most fegyver- szünet van.

Egész Európában nagy megütközést kelt a szerb kormánynak az a cselekedete, hogy reaktiválta azokat a királygyilkos katonatiszteket, akik Sándor király megöletése után az angol kormány kívánságára kénytelenek voltak rangjukról lemondani. Különösen Londonban kelt | nagy megütközést ez a hir, amely még erősebb bizonyitéka annak, hogy Szerbia a maga elvakult harci mámorában már azt sem tudja, hogy mit tesz, úgy véli, hogy minden emberre szüksége van és nemcsak az apagyilkosnak, hanem még a királygyilkosnak is megkegyelmez.

A szubrett kellemetlennek találta ezt a j heraldikai magyarázatot. Félóra múlva a naiva tett önleleplezést:

— No hát megmondom az igazat, nekem j egy gazdag földbirtokos udvarolt. Nábob . . .! Valami hatvan pusztája van, ha nem több. A múlt héten minden apropó nélkül mondotta,! hogy érettem a legnagyobb áldozatra is kész. Bizonyos, hogy ő a nagylelkű traktáló.

A hála most a naiva apró, szürke szemei felé fordult. Mindenki csodálkozott, hogy nem vette észre eddig is: milyen szép, hóditó teremtés.

Csak az intrikus, a végső okok és udvarlók j e javíthatatlan fürkészője, kételkedett továbbra is. Az a földesnr, a kivel a naiva dicsekedett, nős ember volt. Nős embef a konyhaművészet termékeiből színésznőknek nem küldhet ajándékot. Az ellenkezik a házasság lélektanával.

Este a drámái hősnő is eldicsekedett egyik udvarlójával.

— Igaz, hogy csak fakereskedő és zsidó, de olyan gavallér.

Az intrikus ezt is kiszupervizitálta, de nem szólt. Tudta, hogy a zsidó konyha nagyon jó a maga nemében, de egészen más, mint a mit elébük tálaltak. Az nem kóserkoszt . . .

Másnap titokban megleste a kocsi érkezését s halálos betegnek tétette magát. Keservesen köhögött, nyögöt, nyöszörgött, s felkéredz- getett az élelemszállitó kocsira.

— Ha estig nem kapok doktort, reggelig kiterítenek.

A kocsis szive megesett rajta, felvette a kocsijára s bepólyázta a bundájába. Késő este tért'vissza.

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

■ ¥emléfflo átvétel! ■

éf Tisztelettel értesitdm úgy a hely- * I beli, mint vidéki n. é. közönséget, hogy r M Nagykárolyban, Arany János-utcán levő H

„Kispipa“ vendéglő

§p vezetését átvettem s azt a mai kor g| eü igényeihez képest a lehető legszoli- n _ dabb alapon fogom tovább vezetni. _ Főtörekvésem leend, hogy úgy ki- J m tűnő ételeimmel, valamint jó és tisz- H ü tán kezelt boraimmal és pontos ki- gg szolgálásommal t. vendégeimnek bizal- |g g| mát minden tekintetben kiérdemeljem, g

g Kitűnő magyar Konyha! = Tisztán kezelt Italok! g

j Abonensek úgy házhoz hordva, mint bent- g gg étkezésre, jutányos áron elfogadtatnak, j

B Minden este zeneestély!! R

'Vj A n. é. közönség szives párt- ! “ fogását kéri ’’

Papp József vendéglős veje:

Angyalfi Ferenc, megbízott. J

(Lenke), Csáki Antal (György herceg), Szeiényl Ilonka (Kati) Ernyei János (Von Planitz), Kun Dezső (Apostagi) elsőrangú tehetségeknek bizonyultak.

Hétfőn Szomori 3 felvonásos színmüve, „Györgyike, drága gyermek“ került előadásra. Őszintén szólva, ez a kis közönség is, mely végig nézte e darabot, előadás után csalódott arccal távozotta művészet templomából. Györgyike (Füzes Annuska) egy szívtelen s fiatalon is romlott szininövendék abban a pillanatban dobja magát oda egy közönséges embernek, amikor férjhez megy Hübner gyároshoz (Boros). Egyszóval nem szereti az urát, de még a szeretőjét sem; sőt talán senkit sem az egész világon — önmagán kívül. Tipikus példája az utcavirágoknak. Hogy hogynem,az olaszországi nászút alatt felfedezvén valami bátor, hősies vonást abban az emberben, akit a balsors férjévé sújtott, belebolondul, megszereti az urát. Ez mind szép és helyes — de most jön a moral insanity: a férjét végül megszerető asz- szony ígéretet tesz az eddig eiutasitott udvariénak Glantznak (Stella), hogy egy év múlva férjét felcseréli vele. Ily gyors változás, ily következetlenség csak a perverzitás jegyében érhető meg. így közönségünket nagyon hidegen hagyta a darab Gáspárnak, Füzes Annuská- nak, Borosnak, Szelényinek, Radó Rózsiká- nak, Csákinak minden dicséretre méltó igyekezete és játéka mellett is.

Szinház.

Kapunyitás után vagyunk. December hó 15-én vonult be Neményi Lipót igazgató újonnan szervezett társulatával városunk színházába, hogy abban három hónapon keresztül teljesítse a művészet nevelő feladatát. Hogy e téren Neményi Lipót mester, bizonyítja a múlt! Meg vagyunk arról győződve, hogy városunk müértő közönségének csak jót akar nyújtani s ép azért a közönség részéről is méltó a pártolásra. Tudjuk és hisszük, hogy Nagykároly közönségének nemcsak művészi érzék áll rendelkezésére, hanem oly anyagi erő is, mellyel a színi direktor sokszor labilis pénzügyi helyzetét megszilárdíthatja. Ami az estéket illeti:

December 15-én, vasárnap Lipschitz-Horst- Harsányi 3 felvonásos operettjének, a Limonádé ezredes-nek volt a bemutatója telt ház előtt. Gáspár Jenő (az ezredes), Füzes Lenke

A színtársulat vidáman lakomazott. A három primadonna keményen versenget a fölött, hogy ezt a fejedelmi jólétet kinek köszöhetik. Mindegyik makacsul vitatta a maga udvarlóját. Az intrikus leült az asztalra s egy darabig hallgatta a nemes versengést.

Aztán megszólalt éles, krákogó hangján :

— A hogy engem itt ebben a kopott, bársony kabátban láttok, hát én most násznagy vagyok . . . Egy derék ember kért meg, hogy legyek szószólója . . . Hát leszek.

Azzal az anyaszinésznőhöz fordult:

— Amália, figyelj rám . . . Életed legfontosabb pillanata előtt állsz . . . Kajlásy Imre uram, a ki ott lakott a szomszédodban s a ki özvegy ember, a kezedet kéri.

— Az én kezemet ? — kérdezte az anya- szinésznő nagy szemeket meresztve.

— A te kezedet, Amália, senki másét ezen a kerek világon. Bolond lennél, ha vakon oda nem adnád. Mondta, hogy beszélt veled.

Az anyaszinésznő egy pillanatig elgondolkozott.

— Igen, igen, emlékszem, olyan kopott bekecsben jár.

— Az az. Kopott bekecs, de királyi lélek. Nem mondok mást, minthogy ő a mi gyöngéd lelkű etetőnk-itatónk.

Az anyaszinésznő habozás nélkül, emelt hangsulylyal mondotta ki a boldogító igent.

Mindnyájan meghatottan gratuláltak neki. Csak a naiva súgta a szubrett fülébe:

— Derék ember lehet az a Kajlásy, de micsoda Ízlése van! . . . “

—■ Az ám — hagyta helyben a szubrett.

HÍREK.

Személyi hir. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja, múlt héten titkárja: Kálnay Gyula belügyminiszteri fogalmazó kíséretében a városi ügyvitel és pénzkezelés megvizsgálása céljából Nagybányára utazott.

Kovács Gyulát felmentették! A budapesti esküdtbiróság Kovács Gyula országgyűlési képviselőt, — ki Tisza Istvánra, a képviseiőház elnökére rálött — az esküdtek verdiktje alapján a szándékos emberölés kísérlete vádja és következményei alól felmentette.

Szabadlicealis előadást folyó hó 21-én tart ismét a Kölcsey-egyesület. Előadó: Dara- bant András polgári iskolai tanár. Tárgy : II. Rákóczi Ferencz és a kurucköltészet. Az előadást a főgimnáziumi zenekar fogja illustrálni Braneczky vezetése mellett. Az előadás este 6 órai kezdettel a városháza tanácstermében lesz.

Vármegyénk központi választmánya az országgyűlési képviselőválasztók folyó évi állandó névjegyzékei elkészítése felülvizsgálata és végleges megállapítása végett ma délelőtt a vármegyei székház emeleti kistermében ülést tartott.

Doktorátus. Ifj Somossy Miklós ügyvéd- jelölt, lapunk kiváló főmunkatársa a budapesti egyetemen a doktori vizsgát letette. Szivből gratulálunk!

Törvényhatósági bizottsági közgyük lés. A holnap tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozatából a következőket tartjuk kíeme- lendőnek: A legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok jövő évi névjegyzékének bemutatása. A megüresedett választott törvényhatósági bizottsági tagsági helyek betöltése. Róth és Tóth cég nyomdatulajdonosok feleb- bezése a vármegye nyomtatványszükséglete szállításának a Kölcsey-nyomda részére történt kiadása ellen. Városunk képviselőtestületének a kórházi ápoló lakbérilletményének felemelése, szervezeti szabályrendeletének módosítása, az 1903—1905. évi elhagyott gyermekek segélyalapjáról vezetett számadásainak zárlata, városunk képviselőtestületének ingatlan vétele, a város vásárvámszedési jogának házi kezelése és a város gyámpénztárának múlt évi számadása ügyében kelt határozata.

A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ — mint múlt számunkban is jeleztük — f. hó 22-én tartja második felolvasó estélyét saját helyiségében d. u. 6 órai kezdettel, 30 filléres belépti-dij mellett. Műsor a következő: 1. Szavalat: Serly Vilma.2. „Jön az Üdvözítő*. Irta: Farkas Imre. Személyek: Az Ur, Mózsa Pál. Az ember, Kürthy Károly. Az asszony, Szabó Giziké. A férj, K. Nagy Sándor. Vak