Nagykároly és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-30 / 44. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1912. október 30. 44. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. < Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. v'"V> . - x Előfizetési arák: Egész évre .................................81— Fél é vre..................................4-— Negyedévre.........................2-— Egyes s zám.........................—‘20 T a nitóknak egész évre . . 6‘— kor. » Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Főszerkesztő. Dr. Adler Adolf Fömunkatárs: ifj. Somossy Miklós. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Két milliárd! Két milliárd az állami költségvetés összege, amelyet Teleszky pénzügyminiszter őfelsége előzetes jóváhagyásával ko- szoruzva a munkapárt elé terjesztett a képviselőházban nagy ünnepeltetés közben, mikor az ellenzéket Tisza parancsára Pavlik és rendőrlegényei kiverték és a munkapártiak magukra maradtak. Az állami költségnek ez a hullámos vetése száz millióval több az 1912-es bud- getnél s tiz év alatt, 1903 óta kerek száz percenttel emelkedett. Két milliárd 1913-ban . . . Elkábulva nézünk a miniszler Íróasztalán heverő papírok felé s a szemünk elölt a nullák oly sűrűn, s oly üresen szállanak, mint a csibukból emelkedő füstkarikák, mint a szalmaszál végéből ábrándosán kilengő szappanbuborékok. Két milliárd . . . nem is borzadunk el mindjárt, nem is kapkodunk a fejünkhöz, gyerekes csodálko-; zással motyogjuk e számtani cethal nevét, istenem, ennyi pénz talán, az egész világon sincsen . . . Dehogy nincs, sőt ezen a kis Magyarországon is van, lenni kell és egészen bizonyos, hogy lesz is; ez a tejjel és mézzel folyó Kánaán jövendőre ki fogja izzadni és le fogja szurkolni a két mil- liárdot, ha isten még éltet bennünket. Teleszky pénzügyminiszter egészen nyugodt, az egész kormány is nyugodt, mi magunk is egészen nyugodtak vagyunk, sőt egészen fásullak vagyunk, sőt egészen apatikusak vagyunk: meglesz, meglesz. Két milliárd kell 1913-ban. Na igen. Persze. Hát hogyne. Meglesz. Két milliárd. Lakásunk, élelmünk, gyermekeink neveltetése nem lesz olcsóbb jövőre se, sőt ; bizonyos, hogy egyre drágább lesz. Sorsjegyeinket megint nem .húzzák majd ki. Váltóinkat jövőre még nehezebben prolongálják és még könnyebben perük. Miből fogjuk hát a két jnilliárdot 1913-ban oda-adni, hogy fogunk tudni száz millióval többet átnyújtani, mint tavaly? Majd, valahogy. Egészen biztosan. A homlokunk még ráncosabb lesz, a szemünk még zavarosabb, az arcunk még összetörtebb, bőr meg egyáltalán nem lesz rajtunk, mert a finánc, a végrehajtó könyörtelenül lehúzza rólunk és még kevesebbet fogunk élni egy-két esztendővel. De azért a két milliárd meglesz! Okvetlenül meglesz! A teljes két milliárd!’ A hétosztályu polgári iskola. Szeptember elsejével indult meg az a processzus, mely az orosházi és csabai polgári iskolákat hétosztályu gazdasági irányú szakiskolává formálja át. E két iskolában megnyílt a VII. osztály és elég népes is lett, s a VII-ik osztályban már meg kellett volna kezdeni a gazdasági irányú oktatást. A szükséges tanerők is ki vannak rendelve a két iskolához, ámde azért a rendszeres szakirányú oktatás még sem kezdődhetett meg, nem pedig azért, mert a megkívántaié tanterve meg nincs a hétosztályu polgári iskolának. A tanterv tekintetében éles ellentét van a közoktatási és földmivelési minisztériumok között és annak az ellentétnek, ha azt hamarosan nem sikerül elsimítani, a tanintézetek és azok növendékei adják meg az árát. Az ellentét onnan ered, hogy a földmivelésügyi minisztérium nem értette meg, vagy pedig telremagya- rázta a közoktatási minisztérium célját a tanterv tekintetűben. A közoktatási kormány célja az volt a tanTÁRCZA. Szomorúfüz-lombok. in. Dicsérni hallottam egy kitűnő orvost: Időnek nevezték. Hangoztatták rólaí hogy a keze alatt ■ Kopik a bús emlék. — Édesanyám fej fájára. — 1. Maga a szeretet vala te lényed, Ezért imádtalak s imádlak Szemem lezártáig szeretve téged. II. Alkonyati órán Az ablaknál állva, Szomorún tekintek A halhdó tájra. Idő, orvos uram ! Fogy a tudománya: Nem magasztalhatom. Minden nappal fájóbb marad szivemnek az A régi sirhalom. IV. Naptámadat felé úszkáló fellegek, Borús szemeimből a sűrű cseppeket Szívjátok fel oda s hullassátok rája, Áldó permetegül arra a fejfára ! Busábban nézem a Vándor fellegeket, Miket a lehunyt nap Sok színnel festeget. V. Lelkemben olykor, ha a hit rezeg: Megsimogatja lángoló fejem’ Biít, 7 "nt eloszlató szellemkezed. Lehetnék csak felhő Fent a magos égen: Ott lebegnék most is Sírod közelében ! Károlyi Tóth Lajos. 7f\ (\ kialudt lámpa. Irta : Szomaházy István. Akármit beszélnek önök, mondta a hallgatag kriminalista, lehetnek olyan esetek is, mikor a férj egyetlen zokszó nélkül zárja el szivébe a fájdalmát. Én közelről ismertem azt az embert, aki egy borzasztó éjszakán megtudta, hogy a felesége évek óta megcsalja, s bár minden tekintetben korrekt és egész férfi volt, semmit se tett, hogy a maga mondhatatlan szenvedéséért bosszút álljon. A történet hőse egy csöndes hivatalnokember, egy nyugodt és álmodozó filiszter, aki azt képzelte, hogy minden vihar nélkül fog eljutni ahhoz a hallábnyi gödörhöz, ahol minden emberi törekvésnek vége szakad. Nappal az aktáit bújta, este pedig odahaza gubbaszko- dott a nagy petróleumlámpa alatt, ahol a felesége tiz éven át csupa asztalkendőt stílekéit, a kicsike leánya pedig hangosan sillabizálva olvasta a gyermekujság meséit. A ház asszonya tiz éven át csupa tulipán- tos asztalkendőt stikkelt, csak egyszer térve el megszokott kedvtelésétől: akkor, mikor a hosz- szulábu gólya ott keringett a tömzsi kis kémény körül. Változatosság okából ekkor csipkés fő- kőtöcskék s egyébb löiötte nevetséges holmik öltöttek alakot a családi lámpa alatt. A férj
